A könnyebb és boldogabb idős évekért tenni kell!

Szanyi Mária tanár, pszichológus ennek pont az ellenkezőjéről győzött meg, amikor nála jártam. Csupa pozitív jelző jutott róla eszembe már az első néhány mondat után, ahogy beszélgettem vele.

Hogyan lehet azt jól csinálni, hogy valaki elfogadja a korát?

Ahhoz, hogy jól öregedjünk meg, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, annak előzményei vannak. Nem csoda, ha valaki a patikába jár és a betegségeivel kell élnie, hogy nincs kedve társaságba járni. A megfelelő életmód és táplálkozás mellett nincs szükségem gyógyszerekre, egészséges vagyok. A stresszt is, mint a legfőbb megbetegítő tényezőt, minimálisra csökkentem az életemben. Kirándulni járok a barátaimmal, társaságban rendszeresen hatalmas sétákat teszünk. A legfontosabb az egészség megőrzése. Egyik örök érvényű hitvallásom: „a hosszú, egészséges élet egyik titka a rendszeres testmozgás.” Ezt vallom most is, hogy folyamatosan mozgásban kell lenni, az emberi test attól él, hogy mozog. Ezt kevesen vallják idős korban sajnos. Nálam nem volt kérdés, hogy a mozgás az életem része lesz, hiszen már gyermekkoromban sem nyugodtam. Ezért is lettem testnevelő tanár. Aztán az életem hozta úgy, hogy később a pszichológiát is elvégeztem. Később ennek a két szakmának az ötvözésével jöttem rá, mit kell tenni ahhoz, hogy én is és a környezetemben élők is jól érezzék magukat. A családomban is a mindennapok része volt a sport. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, reggel 6-kor mentünk úszni, utána vittem őket iskolába. Bejártuk az egész országot kerékpárral vagy vízen kajakkal. Ezt az életmódot szerettük és szeretjük. A nevelési tanácsadó igazgatója voltam a nyugdíjazásig, előtte testnevelést tanítottam. Akkor is minden reggel jártunk úszni a kollégákkal együtt. Rengeteget túráztam életemben, és még a mai napig is. Tíz évvel ezelőtt, 70 éves koromban végigjártam az El Caminót, 830 kilométert tettem meg 5 hét alatt gyalog. Napi 30-40 kilométert mentem, és ott is a legidősebb voltam.

Egyedül tette meg ezt a nagy utat?

Egyedül, persze. Lehet kirándulni és csapatban jól érezni magunkat, de ennek pont az a lényege, és én azt akartam megtapasztalni, hogy milyen az, amikor az ember csak saját magával foglalkozik. Este találkoztunk a többiekkel a pihenőhelyen, magyar ugyan alig volt, de így is jól elbeszélgettünk tízféle nyelven. Útközben csend van, csak a fák zúgását és az állatok mozgását lehet hallani, meg a saját gondolataidat. Tanultam speciális hipnózistechnikát, de én magam soha nem éltem át, viszont talán ehhez tudnám hasonlítani az utat. Könyveket olvastam a Caminóról, hogy ez egy igazi belső út, de addig nem igazán tudtam elképzelni, milyen az. Az ember senkivel nem tud beszélni, monoton csend, és előjönnek a lelki folyamatok. A hipnózis ellazult, relaxált állapotához hasonló. Azért is jó, mert biztonságban van az ember, hiszen mások is mennek arra, de mindenki egyedül teszi meg az utat. Voltak nehéz – sírós – napjaim, de végül nagyon hasznos és jó volt. Viszont fizikailag is bírni kell!

A hétköznapok hogyan telnek? Minden nap sportol?

Igen, minden nap. A napot általában biciklizéssel kezdem, néha még esőben is. Minden nap tartok BodyArt órát, van olyan, hogy kettőt is, és azt végig is tornázom a vendégeimmel. Mindig tanítottam valahol, valamilyen mozgást amellett, hogy pszichológus voltam, mert nem nyughattam. Amikor nyugdíjba mentem, tudtam, hogy továbbra is foglalkozni akarok a testneveléssel. Amit azonban annak idején tanultam, már kiment a divatból. Nem akartam aerobikozni, mert az idős korban nem tesz jót az ízületeknek. Mást kerestem. Jógaoktatói oklevelem is van, azt csináltam egy ideig, de túl lassúnak találtam. Ezután találtam rá a BodyArtra, ami nagyon megtetszett, és elvégeztem az oktatói tanfolyamot. Használja a jógaelemeket, de ez egy koreografált, folyamatos mozgás. A koreográfiát lehet ahhoz igazítani, hogy a vendégeim milyen ügyesek már, hol járnak. Kis csoportos foglalkozásokat tartok, mert így könnyebb figyelni az emberekre. Élményt és kellemes közérzetet is szeretnék nekik biztosítani.

Ahogy hallgatom, az jutott eszembe, hogy ez Önnek is nagy örömöt szerez. Jól gondolom?

Szerencsés vagyok, mert egész életemben azt csináltam, amit szeretek, és most is azzal foglalkozom. Én jól érzem magam attól, hogy ők jól érzik magukat. Ha valakinek van egy kis lelki problémája, a család vagy a munka területén, azt is megbeszéljük együtt egy tea mellett. Ugyanis a kis csapat jól összekovácsolódott.

A sporton kívül van-e valami egyéb tevékenység, amivel szívesen tölti a napjait?

A gyerekeimmel és az unokáimmal ritkábban tudok találkozni, mert Budapesten élnek, de ha nálam vannak, akkor minden időt együtt töltünk. Nyolc unokám van, még kicsik, a legnagyobb nyolcadikos, a legkisebb óvodás. Hiányzott az életemből a nyelvtanulás, igazán most van rá időm, ezért angolul tanulok. Szeretnék annyira megtanulni, hogy megértessem magam Londonban, mert oda is készülök. Azon túl ez agytorna is számomra. Egy barátnőmmel összefogtam, és egy héten egyszer együtt járunk egy angoltanárnőhöz. Azt a napot tanulással töltjük. Reggel angolóra, aztán itthon az internetről meg könyvekből továbbképezzük magunkat, sőt még angol nyelvű filmet is nézünk magyar felirattal. Egyáltalán nem nézek tévét, viszont rendszeresen járok színházba és moziba.