Utolsó napjához érkezett a bALEK7

Hangos zene, jó hangulatú diákok, rengeteg vetélkedő, csapatépítő feladatok, esténként pedig koncertet adnak a magyar zenei élet kiemelkedő alakjai. Sok program, kevés pihenés. Ezek a dolgok persze bármelyik felsőoktatási intézmény műsorfüzetében szerepelhetnének. Mi az, amitől a Miskolci Egyetemen a bALEK7 mégis más, mint a többi, hasonló rendezvény? A választ egyértelműen az intézmény múltja jelenti. A Hawaiin elterjedt lei-t idéző műanyag virágfüzérben és italmárkás reklámszemüvegekben bulizó fiatalok között rendre megjelennek különböző egyenviseletekbe öltözött fiúk és lányok. Már ez is egyfajta jele annak, hogy itt bizony valamiféle egyetemi hierarchiával találkozhatunk. A bALEK7 egy falatnyi kóstoló abból a hagyományrendszerből, amit csak a Selmeci Akadémia utódintézményei őriznek. A szemeszter kezdetén a gólyákból lesznek az úgynevezett pogányok, akik a ranglétra legaljáról indulva próbálják kivívni helyüket a közösségi életben.

Így tanulják a türelmet

Nem jutalompontokat gyűjtenek, és nem az extra feladatok teljesítésével jutnak előrébb. A hagyományőrzésben eltöltött idővel válnak méltóvá arra, hogy megvarrathassák egyenruhájukat, magasabb tisztségeket tölthessenek be a szakestélyeken vagy az oktatások során átadhassák tudásukat a padban őket követő diákoknak. Mindennek a célja, hogy a frissen érettségizett, túlzottan magabiztos középiskolások szarvát kicsit letörjék, így építve egy stabilabb közösséget. Mindenki végigmegy ezen a folyamaton, aki belevág az egyetemi hagyományőrzésbe, függetlenül attól, hogy milyen pontszámokat ért el a felvételin vagy mennyire drága kocsival jár iskolába.

Persze a bALEK7 csak a kezdete mindennek, a legfontosabb feladat az ismerkedés és az élményszerzés.

„Nem voltak előzetes elvárásaim, hiszen a hasonló rendezvényekkel kapcsolatban mindig az extrém, túlfűszerezett történetek terjednek el” – mondta a húszéves Székely Laura, aki gólyaként vesz részt a rendezvényen, majd így folytatta: „kicsit persze féltem, de ez hamar elmúlt. Már most vannak olyan barátaim, akiket a későbbiekben is szeretnék magam mellett tudni”.

Egy másik gólya, a tizenkilenc éves Simkó Bianka szerint nagyon jó a társaság, ezért remekül érzi magát: „sokkal rosszabbra számítottam, de jók a programok, szuper a hangulat, izgalmasak a feladatok, és persze rengeteget táncolunk, bulizunk. A legjobban azt élvezem, amikor kötetlenül vagyunk együtt, és akad idő a beszélgetésre. Szerintem az egész hét lényege, hogy minél jobban összekovácsolódjunk, meg persze megismerkedjünk olyan felsőbb évesekkel, akik a későbbiekben segíthetik a tanulmányainkat”.

Az éremnek azonban két oldala van. A szervezők számára ugyanis jóval nehezebb feladat levezényelni egy ilyen rendezvényt, mint amilyennek az elsőre tűnik. A Bölcsészettudományi Kar kötelékében csoportvezetőként tevékenykedő Rechnitzer László szerint pokolian nehéz dolog a gólyákat összefogni: „nagy a felelősség és az ezzel járó stressz. A legfontosabb feladat az, hogy rábírjuk a gólyákat, ismerkedjenek, foglalkozzanak egymással, hiszen mindenki kicsit megszeppent. Kiszakadtak a régi baráti körükből, és egy új közegbe kerültek. A bALEK7 lényege szerintem az, hogy a frissen felvett hallgatók megismerjék a campust és az itteni diákhagyományokat”.

A bALEK7-ről számokban

Prion Sándor, a BTK Hallgatói Önkormányzatának elnöke elmondta, hogy idén több mint ezer főt tesz ki szervezőkkel együtt a Miskolci Egyetem „gólyatábora”.

„Ez az utóbbi öt évben a legmagasabb résztvevői létszám, ötvenöttel többen vagyunk, mint tavaly. A növekedés oka, hogy általában véve is több hallgatót vettek fel most. A gazdaságtudományi és az egészségügyi karok kiemelkednek ebben a tekintetben. Bár a tábor programjai többnyire eltérnek, vannak olyan események, amelyeken minden kar együtt vesz részt. Idetartozik például a rektori köszöntő, a sportnap és az esti koncertek” – árulta el lapunknak Prion Sándor.