Csak a lépcső felé ne menjenek!

Nemrég számoltunk be riportunkban arról, hogy a lillafüredi függőkert alatt életveszélyes lépcsőkön lehet eljutni a Felsőhámorban kialakított ingyenes parkolóhoz.

Egyik olvasónk reagált riportunkra. Mint írta, mivel az Anna-barlangnál megszüntették az illemhelyet, a töredezett lépcső melletti elhanyagolt területen végzik el a turisták a dolgukat, a kellemetlen szagok pedig egész nyáron terjengenek a környéken. Olvasónk szerint az önkormányzattól az nem megfelelő válasz, hogy az elhanyagolt terület magántulajdonban van, mert ilyenkor a városnak kellene felszólítania a tulajdonost, hogy tegye rendbe a területét, kiváltképp, hogy kiemelt turisztikai célpont közvetlen közelében található. Olvasónk más problémákat is felsorolt, mint a töredezett járdákat, a buszmegálló kitört korlátját, és hogy a vízesés környékén ritkán takarítanak.

Kisebb-nagyobb problémák

Ismét ellátogattunk Lillafüredre, hogy turistaszemmel vizsgáljuk meg a kedvelt kirándulóhelyet. A Sziklánál parkoltunk, mert ott ingyenes. A Palotaszálló felé haladva cseppet sem veszélytelen, hogy egy darabig a járda nélküli, forgalmas úton kell haladnunk.

Azonban feljebb, ahol már felmenekülhettünk a biztonságot jelentő járdára, nem találtunk különösebb problémát. Egy másfél méteres szakaszon valóban balesetveszélyes a kátyúk miatt, de ez egy kis odafigyeléssel kijavítható. Mosdót a kisvasút állomásán találunk. Nincs vele semmi probléma, tisztának tűnik.

A vendéglátóhelyiségek környéke is tiszta, látszik, hogy nemrég takarítottak. A buszmegállóhoz vezető lépcső azonban nagyon régi lehet. Javításra szorulna, már csak azért is, mert hiányos lépcsőfokai miatt balesetveszélyes. A fedett buszmegálló egyik oldala hiányzik, ezt sem ártana pótolni. A Szinva-patak mellett sétálunk le a függőkertbe. A kertek szépek és virágosak, szemét sehol nem csúfítja.

Egyre több turista érkezik a vízeséshez. Itt is tiszta és gondozott a terület. Egy észrevételünk van, a padokat és asztalokat, valamint a játszótér játékait nem ártana évente lefesteni, mert igencsak kopottasak. Az Anna-barlangnál is keressük a mosdót, de nem találjuk, azt a tájékoztatást kapjuk, hogy legközelebb fent, a kisvonat állomásánál találunk illemhelyet.

A legutóbbi riportunk főszereplője azonban, a Felsőhámorba vezető lépcsősor ugyanolyan, mint pár héttel ezelőtt. Közelében valóban vécészag terjeng, és még csak egy korlátot sem szereltek föl, hogy a turisták ne menjenek arra. Pedig ez a lépcső veszélyes, az alatta található telek pedig elhanyagolt és gazos. Itt állt valamikor a Vadászkürt étterem, ma már csak a romjai emlékeztetnek a valamikori vendéglátó-helyiségre.

Ezernyi élmény

A turistákat azonban lenyűgözi Lillafüred szépsége. Ponyokai Miklósné Törökszentmiklósról érkezett Miskolcra három napra.

– Már voltunk a Barlangfürdőben és a Diósgyőri várban, ma pedig Lillafüreden kirándulunk. A fürdő nagyon szép, különleges, tiszta és rendezett, a vize pedig kellemes. A vár is gyönyörű, jó, hogy felújították. Az idegenvezetés sem volt mindennapi, Borbála udvarhölgy régies nyelven mesélt a vár történelméről. Kérdeztem tőle, hogy máskor is így beszél-e. Itt, Lillafüreden pedig lenyűgöz a vízesés és a szép környezet. A fák alatt még a hőmérséklet is sokkal kellemesebb, mint a városban. Be akartam menni a barlangba, de nem hoztam magammal meleg ruhát – magyarázza Ponyokai Miklósné.

A függőkerteknél Tárkányi Ferenccel és keresztlányával, Demjén Klaudiával találkozunk. Ők is más megyéből érkeztek, és nem győzik csodálni a sok látnivalót.

– Nagyon szép Lillafüred. A tóról jövünk, ahol csónakáztunk, most pedig az Anna-barlangot szeretnénk megnézni. Eddig minden nagyon tetszett, a kiszolgálás is udvarias. Én már háromszor voltam itt, és Klaudiának is szerettem volna megmutatni a sok szépséget – sorolja Ferenc, majd megtudjuk tőle, hogy Lázbércen van a szállásuk, és onnan barangolják be a környéket.