Tenger, vidámság, Dánia két keréken

A legdélebben fekvő skandináv főváros valóban képeslapokra emlékeztető színes épületsorokkal, régi vitorlásokkal és szélmalommal büszkélkedhet, ahol keveredik a természetközeli rendezettség és az északi ember lazasága. Június végén ebből kaptam néhány napos ízelítőt családommal, amivel egy bakancslistás álmom teljesült. Régóta érdeklődöm a skandináv irodalom és filmművészet, illetve helyszínei iránt.

Nyári melegben indultunk, de az ablakokat több ezer méter magasan mégis jégvirágok díszítették, és csaknem két órán keresztül csodálhattuk a felhőket és a tengert madártávlatból a fapados járaton. Leszállás után első benyomásként egy barátságos európai város képe tárult elénk, ahol a bicikliutaknak külön sáv jár. Még este fél tízkor is nappali világosság, kellemes szellő és pezsgő élet fogadott minket. Úgy döntöttünk, hogy kerékpárokat bérelünk, mert ott az a fő és legolcsóbb közlekedési eszköz. Innentől kezdve városnézésünk felfogható egy hátizsákos biciklitúrának is, a megtett közel 100 kilométer tekeréssel a lábunkban.

Kikötőváros

A szállásunk egy külvárosi diákszálló volt, ahová kissé nehezen, kódok segítségével tudtunk bejutni. Péntek reggel beszereztük a napi hideg élelmet, és az első utunk a kevésbé ismert, közeli Grundvig templomhoz vezetett. A monumentális gótikus, ugyanakkor az evangélikus egyház által használt katedrális érdekessége, hogy cicoma nélkül, pusztán a formáival adta át a Teremtő fenségét. Aztán a belvároson keresztül a Kastellet, a tökéletes állapotban fennmaradt csillag alakú erőd felé vettük az irányt. Itt látható egy óriási szélmalom és egy második világháborús emlékmű is, ahol az egyenruhásokból sem volt hiány. A helyiek előszeretettel használják a területet parkos futópályának. Mellette, a kikötőben áll több látványos szobor: a bikákat hajtó istennő szökőkútja és a sziklán ücsörgő kis hableány is, akihez a kelet-ázsiai utazók tömege miatt alig lehetett odaférni.

Európa Woodstockja

Délután Christiania, a hippifélsziget felé kerekeztünk, amely jelmondata szerint az EU-n és a rendőrök ellen­őrzésén kívül álló terület. Ez az idős rockerek, a krisnások és a homoszexuálisok tanyája, ahol bárki kénye-kedve szerint lebzselhet lelassulva és kreativitását kiélve a nap 24 órájában. Az összegraffitizett telepnek saját piaca, szórakozóhelyei és vállalkozásai vannak. Aztán pihenésképpen meglátogattuk a második világháborús tengeralattjárót a katonaság nyitott területén, ahol a tűző napon, még a szeles idő ellenére is leégtünk. Végül a Borostyán Múzeumban megnéztük a világ legnagyobb borostyánszikláját, és felsétáltunk a Rundetaarn toronyba, ahová akár lovas kocsival is felhajthattunk volna, és letekintettünk körbe a városra. A torony lábánál egy Stevie Wonderre hajazó napszemüveges fekete zongorista játékával búcsúztattuk a napot.

Fesztiválhangulat

Szombaton már sokadjára jelent meg a végzős egyetemisták partibusza, ami a szépséges botanikus kerthez csalt minket. Innen egyből a Geológiai Múzeumba mentünk át. Udvarán ember nagyságú meteorit áll és az állatoktól kölcsönzött divatkollekció is látható benne. A Tivoli Gardent, azaz a vidámparkot, sajátos, tarka kavalkádja miatt, borsos ára ellenére sem nem tudtuk kihagyni. Majd az estét Nyhavn közelében, egy hamisítatlan olasz–dán pizzát majszolva a tengerparton töltöttük. Hazautazás előtt már csak az őrségváltás megtekintésére maradt időnk a Frederiks és az ortodox székesegyházak közelében. A Carlsberg sörgyár most nem látogatható, de elefántos kapuját így is megörökítettük. A végső búcsú előtt átrohantunk a Dán Nemzeti Galérián, ahol a norvég Edvard Munch festményeit is láttuk. A repülőnk késett, de ez sem tudta többé feledtetni színes élményeinket.