Naponta 20-30 perc telefon mindig megvan

Cigánd - Évtizedes barátság köt össze Némethy Andrással, a Cigándi Nagy Dezső Művelődési Ház vezetőjével.

Gyakran és szívesen beszélgetünk, ha összefutunk, de valahogy még sohasem volt alkalmam elmondani neki, mennyire csodálom azt a hihetetlenül erős kötődést, ami az édesanyjához fűzi.

Szoros együttlét

– Édesanyám zenetanárként dolgozott – mondja András, amikor a szülői kapcsolatáról kezdünk beszélni. – Sok munkája volt, rengeteget ment, de igyekezett velem annyi időt tölteni, amennyit csak lehetett. Ennek a legegyszerűbb módja az volt, hogy szinte mindenhová vitt magával, én voltam az egyik hátizsákja. Az ilyen szoros együttlét óhatatlanul kialakítja a kötődést. Nagyon szerettem vele lenni, még akkor is, ha időnként kicsit szigorúnak tartottam. Nála nem volt lazsálás, a feladatok megkerülése. Valamelyik nap beszélgettem a feleségemmel arról, hogy van olyan tanítványa, aki utólag azt mondta, azért nem ment a hangszerórára, mert fújt a szél. Ha ezt mondtam volna édesanyámnak gyerekkoromban, szerintem rögtön kettétört volna, persze csak képletesen. Következetességre nevelt, arra, a feladatunkat minden körülmények között el kell látnunk a lehető legjobban. Sokat követelt, de valamelyik nap azt mondtam neki, néha követelhetett volna egy kicsit többet is. Minden percben hálás vagyok neki azért, hogy olyan emberré nevelt, amilyenné váltam. Számomra egy nagy ajándék, hogy ismerhetem, hogy szerethetem. Most a hét végén sajnos nem tudok elmenni hozzá anyák napjára, és nem azért, mert több száz kilométer választ el egymástól, hanem mert sajnos más dolgom van. Éppen ezért előre hoztuk az anyák napját. Húsvétkor elmentem hozzá, majd elhoztam Cigándra, és nálunk is eltöltött egy napot. Telefonon mindennap beszélünk, a 20-30 perc általában a minimum ilyenkor. Inkább én szoktam hívni, ritkán csörög rám, azt mondja, nem akar zavarni, hátha dolgom van.

ÉM-BG