Levéltetvek mindenhol

„Esik az eső, süt a nap, Paprikajancsi mosogat…” idézhetnénk a gyerekdal sorát, ami minden szempontból aktuális. Felváltva esik az eső és süt a nap, aminek eredményeként nagyon szépen fejlődik minden a kertekben és udvarokon. Ugyanakkor feketék a levelek és a hajtások szinte minden növényi kultúrán a levéltetű-kolóniáktól.

Gyorsan szaporodik

Ha szépen fejlődik a növény, akkor szépen fejlődnek vele a kártevők is – ezt az aranyszabályt minden kertészkedő tudja. Így sokakat talán nem is lep meg, hogy május második felére berobbantak a kártevők a kertekbe, és a permetezőt vagy az alternatív megoldások eszközeit kézközelben kell tartanunk, ha meg akarjuk védeni az idei termést. A gyümölcsfáktól a rózsán át a mályvacserjéig minden növényen ott feketéllik vagy zöldell a levéltetű, amely nagyon gyorsan tud szaporodni és kárt tenni a növényünkben.

Tavasztól nyár közepéig csak a nőstény levéltetvek fejlődnek, melyek naponta szűznemzéssel hozzák világra utódaikat. Nyár végén aztán felbukkannak a szárnyas levéltetvek, melyek már nagyobb távolságokra is eljutnak. A hímek csak ősszel kerülnek elő, akkor is csak kis időre. A nőstények lerakják tojásaikat a fák kérge alá, repedésekbe, és az utolsó tetűgeneráció itt telel át. Következő év tavaszán ezekről a rejtekhelyekről kelnek életre.

Előfordulhat, hogy elsőre észre sem venni őket, érdemes megemelni a leveleket és a fonákjukat megnézni, a szürkén csillogó levél azonban mindig árulkodó lehet. Szívogatásukkal nedveket vonnak el a növényektől. Édes, cukros nedvet – mézharmatot – bocsájtanak ki magukból, ez vonzza a hangyákat, melyek védelmezik is a tetűkolóniát, szimbiózisban élnek egymással. Az édes, cukros anyag azonban nemcsak a hangyákat vonzza, hanem kedvez egy gombafajnak is, a fekete korompenésznek. Azonban önmagában a növényből való nedvszívogatás is kárt okoz, hiszen a levelek összesodródnak, deformálódnak, lehullanak, a hajtások kiszáradnak, elpusztulnak.

Gyengéden vagy keményen

Védekezni többféleképpen is lehet ellene. Először is fontos, hogy ha növényünk megfelelő tápanyagot kap, akkor jobban ellen tud állni a szipkázás okozta anyagcserezavaroknak. Mint minden állatfajnak, a levéltetűnek is vannak természetes ellenségeik, szívesen fogyasztja őket az aranyszemű fátyolka, élősködő darazsak, zengőlégylárvák, fülbemászók, katicabogarak, lágybőrű bogarak, számos poloska és pók, de a madarak közül a cinegék, csuszkák, pintyek, sőt mezei verebek is lecsipkedik őket. Érdemes tehát ezeknek a fajoknak a szaporodását, kertünkben való megtelepedését segíteni.

Szóba jöhet a mechanikai védekezés, amelynek legegyszerűbb eljárása, ha kézzel ledörzsöljük a tetveket a levelekről, magasnyomású mosó segítségével lemossuk őket, segít eltávolításukban a biomosószerek, a káliszappan használata, amelyekből lemosót készíthetünk, és így használhatjuk. A zsírsavak, a szappan ugyanis feloldja a vékony „bőrüket” és elpusztulnak tőle, érdemes az eljárást többször ismételni. Ha keményebb eszközökhöz nyúlnánk, akkor többféle permetezőszer is ismert, amelyet használhatunk, fontos tudni, hogy a rovarölő szerek a növényi nedvkeringéssel minden részébe eljutnak, így fokozott óvatossággal használjuk, és figyeljünk a várakozási idő betartására! Ha kontaktszereket használunk, akkor a permetezést hetente kell ismételni.