Tíz éve családi kedvenc a diótorta

Miskolc - Bár időigényes, de ünnepi alkalmakra remek választás lehet az ízletes diótorta.

Lőrincz Katalin szívesen őrzi a szerencsi és miskolci nagymamák konyhaművészetét, amelybe egy-egy kívülről származó jó ötlet is beépül néha.

– Sok finom süteményreceptet örököltünk a miskolci nagymamáktól, amelyeket mióta már nincsenek közöttünk, igyekszem a nagyobb ünnepekkor minden évben az asztalra tenni. Emellett néha ismerősöktől is átveszek jó recepteket, amelyek közül néhány, köztük a diótorta, teljesen beépült a repertoáromba. Egy baráti összejövetel alkalmával vendégeltek meg minket vele és azóta ez a fiam kedvence, ezért már több mint tíz éve készítem a születésnapjára – tudtuk meg Lőrincz Katalintól.

Ünnepi sütemények

Katalin a sütés-főzéssel kapcsolatos filozófiáját is olvasóink elé tárta.

– A főzés hozzátartozik az ember életéhez, és úgy gondolom, hogy az otthoni ízek pótolhatatlanok. Különösen akkor szeretek főzőcskézni, hogyha jönnek a gyerekeim, vagy vendégeket várok. Majd nyugdíjas koromban, ha több időm lesz, szívesen bővíteném a tudásomat, a sok elkért receptből és a gyerekeimtől kapott szakácskönyvből. Igazából az ételkészítés terén tradicionális konyhát viszek. Nem vagyok kimondottan újító típus, mert én magam is szeretem a gyermekkori ízeket. Próbálom megtartani a süteményeket, amiket édesanyám és nagymamám sütögetett.

Szerencsére a húgommal közösen őrizzük a hagyományt, mert karácsonyra a mézest ő süti, a bejglit én. A kókuszos tekercs és az ostya nagyon egyszerű és finom, anyukám receptje, ahogy az elmaradhatatlan négertúrós is. A kekszszalámi anyósomé, de azt nem készítek minden évben. A sajtos rudacska pedig ősrégi, még nagymamámtól maradt ránk – foglalta össze.

ÉM-DA