Soha nem szórja a lapokat az év legjobbjának választott

Miskolc - A megyei labdarúgó-játékvezetők báljában Séra János kapta az év legjobbjának díját.

A kitüntetett sípos semmit nem tudott, a választás végeredményét ugyanis mindenki elől eltitkolták. A titoktartás jól működött, súgás, vagy kiszivárogtatás nem történt.

Megilletődött

– Úgy mentem az egyetemi étterembe, hogy mulatok egy jót, eszem, iszom és táncolok – kezdte Séra János, akit méteres serlegekkel halmoztak el.

– Aztán egyszer csak hallottam a nevem, ott és akkor értesültem a számomra nagy megtiszteltetést jelentő voksolásról. A kupákra ugyan rá volt írva a nevem, de nem mutatták meg, az asztalt pedig tilos volt megközelíteni. Nagy tapsot kaptam, közben megilletődtem, ennek tudható be, hogy volt, aki jobban örült a díjnak, mint én. Előttem még nem világos, hogy mivel, vagy miért érdemeltem ki a jutalmat, ugyanis ezt nem kérdeztem meg az elnökünktől, dr. Varga Zsolttól, de ami késik, nem múlik.

Az év játékvezetője annak idején kispályázott, majd 1993-ban a miskolci körzetben Bodnár Istvánnál vizsgázott. A puszta számai tiszteletet parancsolnak: a 41 esztendős dirigens már 25 éve fütyül, az NB III-ban több, mint 50, a megyei első és második osztályban pedig sok 100 találkozót irányított, 1998-ban pedig körzeti első lett.

– Az is a portrémhoz tartozik, hogy Fábián Mihálynak, a későbbi FIFA-játékvezetőnek is asszisztáltam, amikor még utánpótlás kerettag volt – folytatta Séra János. – Misi azóta szédületes karriert futott be, most éppen Ausztráliában írja életregényének újabb fejezetét, én pedig örömmel gondolok vissza a közös működéseinkre. Magyar, vagy külföldi példaképem egyébként nincs, ugyanis vallom, hogy mindenkitől lehet valamit tanulni. Rólam azt mondják az elöljáróim, hogy jól olvasom a játékot, hagyom a csapatokat és a labdarúgókat játszani, nem vagyok az a nagy laposztogatós figura, a cinkes eseteket először szóban próbálom meg rendezni.

Szalonnán „megégett”

Mint minden karmesternek, így Séra Jánosnak is akadtak jó és gyengébb pillanatai a zöld gyepen. Az egyik nyírmadai fellépését tartja a legkiválóbbnak, azon az NB III-as összecsapáson az első és a második helyezett feszült egymásnak, a 90 perc során hozott ítéletei pedig rendre bejöttek. Az ellenkező előjelű meccsét a Szalonna – Encs megyei első osztályú derbi jelentette, ennek következtében nagyon nehezen tudott kiszökni az észak-borsodi településről, bár megítélése szerint akkor sem nyújtott rossz teljesítményt.

– A megyében nincs korhatár, ezért ameddig a lábaim bírják, csinálni fogom, még véletlenül sem töröm a fejem a visszavonuláson – említette terveit. – A családom is támogat, így jó ideig végezhetem ezt a szép, de sokszor nagyon nehéz tevékenységet. Nem ülök a most kapott babérjaimra, szorgalmasan készülök a tavaszi idényre, keményen edzek, sokat futok és rendszeresen látogatom a továbbképzéseket is. Mi, játékvezetők azt mondjuk, hogy ismétlés a tudás anyja és apja, ennek jegyében szinte naponta veszem a kezembe a szabálykönyvet, amelyet lapozgatok, a mi szakmánkban élethosszig kell tanulni, hiszen bármikor történhetnek a pályán váratlan események, különleges szituációk, és nem árt, ha észnél van az ember. Hibátlan bíráskodás persze nincs, vagy nagyon ritkán fordul elő, ezt már a világbajnoki döntős Puhl Sándor is megmondta…

Kolodzey Tamás

Elismerést kaptak

Az MLSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatósága játékvezetői bizottságának évzáró taggyűlésén a jubilálókat köszöntötték, valamint díjakat is átadtak.

[related-post post_id="4113690"]

[related-post post_id="4110974"]