Pedagógiai kultúraváltás szükséges

He­jő­keresztúr - Nagy Emese szerint a tanároknak kevesebb mint a fele nyitott az új módszerre.

A He­jő­keresztúri Iskola vezetője, Nagy Emese közel húsz évvel ezelőtt a kiégés küszöbén állt. Munkájában kudarcok érték, nem tudott az osztályteremben rendet tartani. Úgy érezte, nincs sok választása, pályát vált vagy új alapokra helyezi az oktatást. A Stanford Egyetem kutatói által kidolgozott módszert adoptálta és magyarosította, ennek eredményeként, csodasulivá vált a hejőkeresztúri intézmény.

Pluszmunkától tartanak

A modell terjed, megyénkben is több száz pedagógus továbbképzése folyik, a miskolci és az egri egyetem biztosítja ehhez a kereteket, és nagyjából ezer hazai intézményben vezetik be a Komplex Instrukciós Programot (a KIP-et), amely nemcsak a halmozottan hátrányos helyzetű csemeték felzárkóztatását szolgálja, hiszen a fővárosban két tannyelvű elitgimnáziumok és szakközépiskolák is eredményesen használják. Térségünkben a középfokú képzésekben nem alkalmazzák a KIP-et, történt ugyan két kísérlet a megyeszékhelyünk egyik jó nevű gimnáziumában és egy kazincbarcikai szakiskolában.

– Kultúraváltás szükséges, a pedagógus társadalomnak kevesebb mint a fele nyitott az új irányokra. Pluszmunkától tartanak a tanárok. Akadnak olyan intézmények, ahol nem volt türelmük kivárni az eredményt – hangsúlyozza Nagy Emese, aki szerint sok tanár megijed, hogy újabb terheket vesz a vállára, pedig a befektetett energia sokszorosan megtérül.

21. századi szemléletet

– Minden kollégám ismeri az új módszert, az órák 20-30 százalékát ebben a szellemiségben tartjuk. A KIP-es foglalkozáson résztvevő tanulók kommunikációs képessége sokkal jobb, mint a hagyományos oktatásban részesülőké. Minden pedagógust arra biztatok, tegye magáévá ezt a 21. századi szemléletet, hiszen eljárt az idő a frontális oktatás felett. Felgyorsult az információáramlás, a modern technikai eszközök segítségével pillanatokon belül, olyan ismereteket ér el a diák, amit esetleg a tanár sem tud fejből – hangsúlyozta Kollárné Móricz Edina, a sajókeresztúri Eötvös József Általános Iskola vezetője, aki kiemelte, náluk nincsenek hátrányos helyzetű gyerekek, a tehetséggondozás területén kamatoztatják az új felfogást.

Felnőtt fejjel tanult

Tamáska-Varga Ákos eleinte ellenezte az irányváltást, több évtizedet töltött már a katedránál, úgy vélte senki sem tud már neki újat mutatni.

– 59 éves fejjel ismét tanulni álltam, de megérte, ma már minden kollégának ajánlom, bátran vágjanak bele, hamar megtérül a befektetett energia – sorolja a miskolci Szalay Sámuel Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola magyar-történelem szakos tanára, aki az egri egyetemen is órát ad a KIP-es módszerrel még csak ismerkedő pedagógusoknak.

– Segítjük egymást, összetartunk és csapatban dolgozunk. A hagyományos óráktól sokkal jobb a KIP-es, mert itt senki sem unatkozik, mindenki szóhoz jut – magyarázta érdeklődésünkre az 5. b osztályból az egyik kislány.

Kívülről fújják a János vitézt

Ottjártunkkor egy KIP-es irodalomórára invitáltak minket. A gyerekek kívülről fújták Petőfi János vitéz című művének számos énekét, melyet élményszerűen elemeztek. Az öt fős csoportok más és más feladatot végeztek, volt, akik rajzon örökítették meg a cselekményt, míg mások a szereplők tulajdonságait gyűjtötték csokorba, a kis csapatokon belül sem lazsált senki, mindenkinek megvolt a maga dolga.

– Minden közösségben akadnak húzóemberek és olyanok is, akik meglapulnak, háttérben maradnak. A hagyományos oktatás során sajnos mi tanárok hajlamosak vagyunk a sunnyogókról megfeledkezni, gyakran azt szólítjuk fel, aki jelentkezik, mert szorít az idő minket, és szeretjük, ha tempósan pörög az óra. Ám így gyakran megesik, hogy pár diák kimarad a munkából, úgy telnek el a tanórák, hogy a gyengébbekkel nem történik semmi, a KIP-es program erre is gyógyír, hisz mindenki dolgozik, mindenkinek jól meghatározott feladata van és mindenkit ér sikerélmény a suliban – ecsetelte az előnyöket Tamáska-Varga Ákos.

Juhári Andrea

A motivációra építenek

A módszer helyes alkalmazásának következtében három hónapon belül megszűnnek a magatartásbeli problémák, egy év után a tanulás terén is előrelépés tapasztalható. Az órák jó hangulatban telnek, a gyerekek aktívak, bátrak, nyitottak és kezdeményezőek. A pedagógus a motivációra épít, a KIP-es foglalkozások résztvevői egészséges önbizalommal és átlag feletti szókinccsel, kommunikációs képességgel bírnak. A hátrányos helyzetű gyermekekből álló közösségeknél megállítható, minimalizálható a lemorzsolódás, az elit intézmények pedig a tehetséggondozás területén kamatoztatják a programot.