2019.01.25. 10:40

Kultúrtippjeink Édes Annával

Miskolc – Napról napra ajánlunk hasznos időtöltéshez programokat. Írunk a Miskolci Nemzeti Színház Kosztolányi Dezső művéből, az Édes Annából készült előadásról is, amelyet a napokban többször is játszik a teátrum.

Édes Anna öl, azt kellene megértenünk, hogy miért. Hogy a magányos tett az ébredő személyiség lázadása-e, kilépés a sorstalanságból, sorsválasztás-e vagy öntudatlan, megokolhatatlan és megokolni szükségtelen pillanat-e. Mert megtörtént. Azt kellene megértenünk, hogy az írói önkény dolgozik-e a világ úgynevezett normalitása ellenében, valaminek a nevében, nevezzük igazságosságnak: mindenkinek jár az emberhez méltó élet, a nem lemondásból születő, gürcöléssel együtt is vállalható sors, a teljességgel mérhető létezés akarása, az ízek gazdagsága, az érthető beszéd és tiszta gondolat.

Kicsoda a tett magányában ez a lány.

Rusznyák Gábor színpadán Édes Anna nem irodalmi alak – Mészöly Anna rebbenékeny, a lemondás természetességével élő ember: az ösztöneiben lakó belátással, hogy a cselédsorban a szolgálat az irányadó, az éhség indokolatlan, a vágy fölösleges, a zárt létformából a kiterjeszkedés elfogadhatatlan gondolat és képtelen gyakorlat. A szabálykövetése az elfojtásba kényszerít, a nagyon messziről figyelő tekintete a mesék világáig lát, ott lehet valami – bármi – más. A különleges ráhangolódás színészi játéka ez – nagyon bent történik, a lélek tagolatlan, részleteiben megnevezetlen mélységeiben.

A létező helyzet számára nem az általánosban talál helyet a rendező – Rusznyák Gábor ragaszkodik az időhöz, amikor a társadalmi igazságosság nevében zajló kísérlet elbukik, a tanácsköztársaság maradéka – a jelképeivel együtt – a szemünk előtt bomlik semmivé. Mindenki benne volt – vörösből fehérbe vált a jelmez, a régi rend visszaköveteli a jussát, zavartalan természetességgel írja saját folytatását a kor. Mintha mi sem történt volna. Kellene-e, hogy rendszerek változása az okulással is járjon, kellene-e, hogy a restaurációban megjelenjen a haladás belátása, a bölcsesség. A kérdés nyitva marad – látjuk: Kosztolányi is érintett, megperzselte magát a forradalmi szerepvállalással. Ezt is benne hagyja az előadásban Rusznyák Gábor: Kosztolányi Dezső regényét Kosztolányi Dezső alakjában Feczesin Kristóf mondja fel, iróniával és öniróniával, elmerengő rácsodálkozással a világra, amelyet lát és amelyet az élettel és az irodalommal benépesített. Megmarad mindent tudó, félszeg mosolya: mindig több van a felszín alatt, mint ami látszik belőle, de alá kell merülni a bizonyosságért.

ÉM-BA