Amerikai, magyar és csupa szív

Miskolc - Dennis azt vallja, ha lehetőségünk van segíteni másoknak, tegyük azt meg.

Még az adventi időszakban találkoztunk Engel Dennissel, a Magyar Vöröskereszt B.-A.-Z.-Megyei Szervezetének munkatársával. Lelkesen irányította a munkát a Szeretet Sütigyárban, az érdeklődőknek pedig szívesen mesélt. Néhány mondatból kiderült, nem mindennapi ember, ezért már akkor elhatároztuk, szakítunk majd időt egy hosszabb beszélgetésre. Erre most, a januári, csendesebb időszakban volt lehetőség.

Dennis a Miskolci Egyetem angol anyanyelvi lektora, a Vöröskeresztnél pedig részmunkaidőben dolgozik. Története ott kezdődik, hogy magyar származású nagymamája kitelepült Amerikába. Dennis is ott született, ott nőtt föl. Filozófia szakon végzett az egyetemen, de nem ezen a pályán helyezkedett el, hanem egy amerikai gyárban dolgozott, a raktárban. A gyárat azonban eladták, Dennis pedig munkanélküli lett. De már nem akart gyári munkás lenni, és időközben a vasfüggöny is lehullott, így a kelet-európai országokban nagy szükség lett az angol nyelvtanárokra. Ezért újra az egyetem padjaiba ült és egy év alatt tanári képesítést szerzett.

A jó példa

1996-ban indult el Európába, Székelyföldre, ahol 10-18 éves gyerekeket tanított Kézdivásárhelyen, egy magyar iskolában. Dennis azért választotta Romániát, mert ortodox vallású, és fontos volt neki, hogy olyan közösségben éljen, ahol sok az ortodox ember. A 6. évben azonban arra gondolt, hogy jobb lenne érettebb korosztályt oktatni. Másik állást keresett, és a Miskolci Egyetemen adódott is lehetőség. Azért örült ennek, mert Miskolcon is van ortodox közösség, valamint egy gyönyörű és híres ortodox templom.

Dennis az egyetem I­­de­gennyelvi Oktatási Központjában dolgozott 2009-ig, majd 3 évig Békéscsabán tanított hallgatókat, 2012-ben költözött vissza Miskolcra. Most óraadó a miskolci felsőoktatási intézményben, a Modern Filológiai Intézetben, részmunkaidőben pedig a Vöröskereszt munkatársa.

– Alapvető kötelességemnek tartom a segítést, hiszen keresztény ember vagyok, és Jézus is azt mondta, hogy ha lehetőségünk van, akkor segítsünk másoknak. Szerencsésnek érzem magam, mert Amerikában középosztálybeli családba születtem, de az ember nem tudja eldönteni, hogy hová érkezzen, ez Isten akarata. Az édesapám már meghalt, de ő volt számomra a jó példa. Négyen vagyunk testvérek, és az öcsém is azt vallja, amit én. Ő önkéntesként dolgozik Amerikában egy népkonyhán. Amikor megkérdezik tőle, miért törődik a szegényekkel, azt mondja, mert az édesapánk mutatta neki a példát – meséli Dennis.

Hegyi Erika

A nagymama receptjei

Dennis elmondta: vöröskeresztes munkájában az adventi időszak a legszebb. Szívet me­lengető élmény látni a téren a családokat, a gyerekeket, és a sok segítőkész embert a Szeretet Sütigyárban. Büszke arra is, hogy Magyarországon ő vitte tovább az Amerikában induló élelmiszergyűjtő mozgalmat, melynek címe: Egyetemek Harca az Éhezés Ellen. Évente kétszer szerveznek gyűjtést a Miskolci Egyetemen a Vöröskereszt koordinálásával. Dennis 3 kórusban énekel, és büszkeség számára az is, hogy nála van nagymamája szakácskönyve. Ezt a miskolci önkormányzat egyik munkatársa beszkennelte, így most már elektronikus formában is olvasgathatja. Igaz, eddig még csak csirkepaprikást és töltött káposztát főzött belőle.

[related-post post_id="4098929"]

[related-post post_id="4064713"]