2018.12.20. 07:21

Most az örömtől könnyezett Berzéken

Berzék - Csoda történt: a berzéki család javára országos gyűjtés kezdődött.

Julianna még ma sem hiszi el, hogy ami velük történt, az valóság. Inkább valamiféle csodának gondolja. Nemrég írtunk Beri Juliannáról és négy gyermekéről, akik szeptemberben családfő nélkül maradtak. A gyerekek édesapja ugyanis autóbalesetben tragikus körülmények között elhunyt. A bajt csak tetézte, hogy Juliannáék albérletben laknak, a ház viszont már a végrehajtónál van, úgyhogy félő volt, bármikor az utcára kerülnek. Cikkünkre felfigyelt az egyik televíziócsatorna riportere, és a család története bekerült az egyik esti híradóba. Akkor aztán országos gyűjtés kezdődött a közösségi oldalon, és még véget sem ért a híradó, Juliannáék javára máris több mint két és fél millió forintot adtak össze a tévénézők.

Remények és tervek

Az Észak-Magyarország olvasóit is meghatotta a család kilátástalan helyzete. Több tízezer forint támogatást nyújtottak nekik.

A napokban újra meglátogattuk Juliannáékat, és az édesanya most már mosolyogva mesélte, hogy bár mindig ott a szívében a szomorúság, de most már kicsit reményteljesebben látja a jövőt. Az összegyűlt pénzből meg tudja venni a házat, ami 900 ezer forintba kerül. És mivel ennél több gyűlt össze, a bővítésre és a felújításra is gondolhat. Máris tele van tervekkel.

– Ki kell cserélni az ajtókat és az ablakokat. Mivel tavaly kéménytüzünk volt, meggyengült a födém, amit most egy faoszlop tart. Azt is meg tudnám javíttatni. A nagyfiamnak jó lenne egy külön szoba. Arra gondoltam, hogy a kisszoba falát megnyitom hátrafelé, és ott lehetne még egy helyiség. Hátul két nagy lyuk tátong a falon, nem tudom mitől, talán patkányok fúrtak maguknak járatot. Az is javításra szorul. A fürdőszoba a legnagyobb gondunk, mert ott csak a vécé működik. A ház régi, rossz állapotban van, de az összegyűlt pénz talán elég lesz, hogy biztonságossá tegyem és kibővítsem – sorolja Julianna.

Szép karácsony

Beszélgetésünk közben felébred a másfél éves Danika. Sír egy kicsit, de aztán megnyugszik édesanyja ölében. Julianna pedig folytatja történetüket.

– Amikor a riporter újra eljött hozzánk, hogy megmutassa, mennyi pénz gyűlt össze, egyetlen hang sem jött ki a torkomon. Azt sem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Leírhatatlan érzés ez. Nagyon szépen köszönöm az Észak-Magyarországnak, hogy megírta a történetünket, minden olvasónak, aki segített, köszönöm a tévériporternek is, hogy foglalkozott a gondunkkal, és mindenkinek, aki a gyűjtési akcióban adakozott – mondja hálás szívvel és könnyes szemmel Julianna. – Soha nem gondoltam volna, hogy velem ennyi ember törődik majd. Kicsit szebb és nyugodtabb lesz így a karácsonyunk. A fájdalom persze továbbra is ott van a szívünkben. Danika tudja, hogy a telefonon van egy felvétel az édesapjáról, amin énekel. Amikor látni akarja, akkor mutogat a készülékre, és mondogatja, hogy apa na-na-na. Ez azt jelenti, hogy apa énekel. A karácsonyt szeretném széppé tenni a gyerekeknek ennyi bánat és sírás után. Lesz karácsonyfánk, és mindenkinek veszek egy csekély ajándékot. Januárban pedig újabb megpróbáltatás vár ránk, a kislányomat 14-én műtik. Remélem, minden rendben megy majd – teszi hozzá bizakodva az édesanya.

Hegyi Erika