Világhírű társulattal járja és táncolja körbe Európát a miskolci táncművész

Miskolc - Boglárka adott magának még egy esélyt, és most már nagyon boldog, hogy így döntött.

Heim Boglárka Miskolcon kezdett el táncot tanulni, ma pedig már a világhírű holland koreográfus, Nanine Linning tánctársulatának a tagja. Ide rendkívül nehéz bekerülni, hiszen egy-egy felvételire körülbelül ezer ember jelentkezik, de végül öt táncosnál többet nem vesznek föl. Ezekben a napokban nem volt könnyű Boglárkát elérni, hiszen Németországban és Hollandiában turnézik a társulattal, Nanine Linning Bacon című darabjával, mely Francis Bacon angol festő életét dolgozza fel.

– A darab elég kemény fizikailag és lelkileg is, talán Naninek ez az egyik legintenzívebb koreográfiája. Bacon festményei igen erőteljesek, és a koreográfus ezt a fajta agressziót, fájdalmat, állati ösztönt vagy ahogy ő szokta mondani „to eat or to be eaten”-t viszi át táncba. Nanine mozgásvilága alapvetően feszegeti az emberi határokat. A test és az előadó-képesség határait is. Folyton keresi az újat, és hogy hogyan lehet minden mozdulatot a következő szintre emelni. Ezáltal a közös munka egyben élő tanulmány is. Ebből kifolyólag persze sokszor kihívást jelent legyűrni a fáradtságot. Minden harmadik előadást erősítés és balettóra követ, majd korrekciók, próba és este ismét előadás. Másnap pedig utazás a következő városba, és kezdődik az egész elölről. Természetesen a kemény munkának megvan a gyümölcse. Másképp nem is lehetne ezt csinálni – árulja el a tehetséges táncművész.

Iszonyatosan hiányzott

Középiskolába a miskolci Balázs Győző Református Líceumba járt, színpadi tánc szakra. Az iskolaválasztás nem véletlen, hiszen édesanyja is itt tanít, méghozzá társastáncot. Majd a Budapest Kortárstánc Főiskolán folytatta a tanulmányait.

– Ide a felvételi egyébként igencsak hirtelen jött. Abban az évben már nem táncoltam, csak az érettségire készültem, és egy irodában dolgoztam. Úgy éreztem, hogy a tánchoz nem vagyok elég, és nem tesz boldoggá. Azonban egy idő múlva iszonyatosan hiányzott. Ezért úgy gondoltam, adok magamnak még egy esélyt, és ha felvesznek, folytatom a táncot. Most már nagyon örülök, hogy így döntöttem, és hogy akkor felvételt nyertem. Ma már nem tudnám másképp elképzelni az életem – mondja Boglárka.

A fővárosi évek után jött a linzi Anton Bruckner Egyetem. Ezt édesanyja egyik volt kollégája ajánlotta, mivel az ő lánya is odajárt, és nagyon szerette.

– Vicces volt, hogy Eszterrel addig nem is ismertük egymást, pedig egy városban születtünk, és nem is laktunk egymástól messze. Aztán három évig lakótársak voltunk az egyetemi éveink alatt. A külföldi élet eleinte nehéz volt, a hirtelen váltás, de maga az egyetem és a városka is rendkívül hangulatos, így hamar megtalálja az ember a külföldi lét jó oldalát, azt, amibe kapaszkodhat. Emlékszem, az első hét után olyan izomlázam volt, hogy alig bírtam mozdulni. A balettórákon kívül különféle kortárstechnikákat is tanultunk, amiért most rendkívül hálás vagyok. Emellett megannyi improvizációs óra, koreografálás és kreatív feladatok vártak ránk – sorolja a táncművész.

Mély nyomok, új kapuk

Elárulja azt is, miért éppen a tánc.

– Aki tánccal kezd el foglalkozni, annak természetesen az önmegvalósítás és az önkifejezés a legfőbb célja, de én szeretném azt is, ha az embereket közelebb hozhatnám ehhez a művészeti ághoz, és valami maradandót adhatnék nekik. Sokszor kapunk olyan visszajelzést az előadásaink után, hogy mély nyomot hagyott a nézőkben a darab, új kapukat nyitott meg számukra. Ingolstadtban (Németország) az egyik előadás után egy idős hölgy jött oda hozzánk, és azt mondta, neki „ez a produkció emlékeztető volt, hogy mit is jelent az élet”. Ez így furcsán hangozhat, de fantasztikus azt hallani, hogy az embereket ilyen mélyen tudja elérni az, amit csinálunk. Ekkor érzem igazán, hogy miért táncolok. Szeretnék minél több koreográfussal és emberrel együtt dolgozni, mert ezáltal tanulhatok egyre többet, és fejleszthetem magam. Bár tudom, hogy hosszú távon ez a fizikai igénybevétel rendkívül megterhelő a testnek, de jó lenne még sok-sok évig táncolni – árulja el kívánságát Boglárka.

Hegyi Erika

[related-post post_id="4021771"]