Az ötvenhatos fiatalok meghozták, a Forgószél elvitte a magyar forradalmat

Miskolc - Magyarország további harminc évre betagozódott a szovjet blokkba. Interjú: Kis Józseffel, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár igazgatójával.

„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”- szólt Nagy Imre rádióközleménye. Az 1956-os forradalom záróeseményeiről Kis Józsefet, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár igazgatóját kérdeztük.

Kis József, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár igazgatója

1956. november 4-én hajnalban indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója. Mi volt a beavatkozás közvetlen célja?

A beavatkozásnak célja a magyar forradalom eltiprása, illetve annak biztosítása, hogy országunk a keleti blokkon belül maradjon.

A támadás megindítását számos előkészítő intézkedés előzte meg az oroszok részéről. Melyek voltak ezek?

Konyev marsall, a Varsói Szerződés főparancsnoka október 31-én kapott parancsot az „ellenforradalom” leverésére és a „rend” helyreállítására. Ezt követően megkezdődött az újabb csapattestek beáramlása az ország területére. November 2-án Konyev marsall Szolnokon rendezte be főhadiszállását, a következő nap során pedig a Vörös Hadsereg egységei több jelentős várost körülzártak és a legtöbb stratégiai pontot ellenőrzésük alá vonták. A tényleges támadás azonban csak november 4-én hajnalban történt meg a „Forgószél” nevű hadművelet keretében.

Hogyan reagáltak az egyes országok, politikai tömörülések, volt-e tényleges támogatási szándék a forradalom ügye mellett?

A világ közvéleményét megrázta a magyar forradalom felszámolása, azonban tényleges támogatási szándék egyetlen számottevő hatalom magatartásában sem fedezhető fel. Dulles amerikai külügyminiszter például már október 30-án hivatalos jegyzéket küldött Moszkvának, amelyben leszögezte, hogy az Egyesült Államok nem tekinti potenciális katonai szövetségesének a kelet-európai államokat, így Magyarországot sem. Ez pecsételte meg a magyar forradalom sorsát. Politikai tömörülések tekintetében mind a nyugati pártok, mind az újonnan megalakuló magyarországi pártok egyöntetűen elkötelezettek voltak a forradalom ügye mellett, természetesen az egypárti rendszer megőrzésére törekvő kommunisták kivételével.

Melyek voltak a támadás legfontosabb fázisai?

Elsőként a főváros és a fontosabb városok megszállására került sor. Miskolcot is már a hajnali órákban elfoglalták, először a laktanyákat, majd a középületeket vették birtokba. A honvédeket, nemzetőröket lefegyverezték, a stratégiai pontokat megszállták. Később sor került a kisebb városok elfoglalására is. Ez egy folyamat volt. Ózdon – amely fontos forradalmi központ volt – például már november 5-én megjelentek a szovjetek, ekkor azonban csak átvonultak. November 11-én ismét bevonultak ideiglenesen a városba, de csak 19-én szállták meg.

A Vörös Hadsereg támadását természetesen a forradalom hívei nem nézték tétlenül, Budapesten és több vidéki városban ellenszegültek. Hol volt a legnagyobb az ellenállás?

Természetesen Budapesten, a főváros több kerületében, gócpontjában alakultak ismét felkelő csoportok, amelyek akár napokig is kitartottak a szovjet támadással szemben. De jelentős ellenállás volt például Dunapentelén is. Megyénkben érdemi ellenállás nem történt, Mezőkövesden többször is megtámadták az átvonuló szovjeteket, s alakult ki kisebb tűzharc, de olyan méretű fegyveres összecsapásról, mint a fővárosban volt, itt nem tudunk beszámolni.

Miskolcon is fegyveres harc bontakozott ki, melyek voltak a jellemzői?

Véletlenül történt, ez volt a legfőbb jellemzője. Miskolcon ugyanis a megyei munkástanács előzetes határozata értelmében szervezett ellenállásba a szovjetek nem ütköztek. A megyei munkástanács vezetői felmérték a katonai helyzetet, s úgy döntöttek, mivel a városban csupán légvédelmi tüzérség található, érdemben nem tudják feltartóztatni a szovjeteket, így az ellenállás lehetőségét elvetették. Kisebb tűzharc csupán az egyetemvárosban történt, ott is csak azért, mert a közelgő szovjetek az egyetemváros szélén levő őr felszólítására nem igazolták magukat, s mivel az őr a sötétben, ködben nem látta őket, riasztó lövést adott le. Ezt a lövést persze a szovjetek támadásként értelmezték és erős tűzerővel válaszoltak. A tüzelésre felriadó kollégiumi diákok fegyvereik után nyúltak és kisebb lövöldözés alakult ki, de azt hamarosan sikerült a diákparlament vezetőinek leállítaniuk. A harc alatt mindenesetre két egyetemista, Kiss Gábor és Kölber Gábor vesztette életét.

Hogyan ért véget az orosz intervenció?

Elfogyott az erő, elfogyott a muníció, elfogyott a remény. Leginkább a fővárosban sokan meghaltak, megsebesültek, Budapest romokban volt, s az emberek rádöbbentek arra, hogy hiába várják a segítséget, magukra maradtak.

Mi a történelmi jelentősége november 4-nek?

Egyértelművé vált, hogy a nagyhatalmak által kijelölt érdekszférákon változtatni nem igazán lehet. Magyarország további harminc évre betagozódott a szovjet blokkba.

Pap Gyula

Gyásznap

Magyarország kormánya 2013-ban nyilvánította nemzeti Gyásznappá november 4-ét.

1956. október 23-tól fegyveres szabadságharc bontakozott ki a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A szovjet vezetés ígérete ellenére az orosz csapatok nem hagyták el az országot, ezért november 1-én Nagy Imre, az újonnan megválasztott miniszterelnök bejelentette Magyarország semlegességét, kilépését a Varsói Szerződésből és az ENSZ nagyhatalmaihoz fordult segítségért.

A forradalom sorsát a november 4-i szovjet invázió pecsételte meg. Hajnalban az ország egész területén megindult a katonai megszállás. Reggel 5 óra 20 perckor hangzott el Nagy Imre híres rádió­beszéde, amelyben az ország és a világ közvéleményét tájékoztatta a hadüzenet nélküli fegyveres beavatkozásról. A szovjet túlerő harckocsikkal vonult a fővárosba, de csak többnapos utcai harc során tudták felszámolni az ellenállást a Széna térnél, a Corvin-közben, Óbudán, Kőbányán, a VIII. és a IX. kerület több helyszínén, végül Csepelen is, november 11-én – idézi fel a történelmi tényeket az emléknappal összefüggésben létrehozott november4.kormany.hu oldal.

Lapunk az 1956-os forradalom és szabadságharc miskolci eseményeit felidézve pénteki számunkban éppen a most számunkra interjút adó Kis József kronológiáját idézve megírta: 1956. november 4-én Miskolcra is bevonultak a szovjet csapatok. Csupán az egyetemvárosban tört ki harc, amely során két egyetemi hallgató vesztette életét. A megyei munkástanács vezetői nem ismerték el a Kádár-kormányt, ezért többüket letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. Válaszul a nagyüzemi munkásság sztrájkot hirdetett és követelte vezetői szabadlábra helyezését. A munkásság kitartó ellenállása hatására november második felében hazahozták és szabadon engedték a letartóztatottakat. A munkástanácsok rövid ideig még működhettek, azonban hamarosan megkezdődtek a letartóztatások.

[related-post post_id="4038253"]

[related-post post_id="4038413"]