Gyermekként szerette meg a zenét, mert édesanyja gyönyörűen énekelt

Miskolc - A Miskolci Egressy Béni-Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola tanára már rég nyugdíjas lehetne, de még tele van energiával és munkakedvvel. És persze a tanítványai is visszavárják. Magdika nénit (ahogy a gyerekek szólítják) növendékei sikere tölti fel energiával. Nemrég vehette át a „Magyar Művészetoktatásért” Plakett egyéni díját, melyet a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége és a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete alapított.

Szakmai életutam legnagyobb ajándéka Soós Máté volt, aki 13 évesen felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem különleges tehetségek előkészítő osztályába. Ez óriási teljesítmény, mivel erre még nem volt példa Miskolc hegedű­oktatásának történetében – mondta lapunknak adott interjújában Dr. ­Nádassy Lászlóné hegedűtanár, aki országos elismerésben részesült a napokban.

Mivel lehet kiérdemelni ezt a díjat?

Először hadd mondjam el, hogy ez a díj számomra óriási meglepetés volt, és gondolom annak a közel öt évtizedes kiemelkedő színvonalú és eredményes munkámnak az elismerése, amit a zeneoktatás terén kifejtettem. Külön öröm számomra, hogy a „Magyar Művészetoktatásért” Plakett intézményi díját az országban egyedüliként az iskolám kapta meg. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy zenetanári pályám során nagyon sok növendékemmel szerettettem meg az értékes zenét, eredményesen készítettem fel őket megyei, regionális találkozókra, országos versenyekre, ahol mindig a legjobbak közt szerepeltek. A kiemelkedően tehetséges és szorgalmas növendékeket, akik kedvet éreztek a zenei pályához, sikeresen készítettem fel a szakirányú továbbtanulásra. Így aztán volt tanítványaim közül sokan játszanak az ország különböző zenekaraiban, például a Miskolci Szimfonikus Zenekarban, az operaház zenekarában, valamint a Budapesti Fesztiválzenekarban. Emellett természetesen zenetanárként is tevékenykednek. Zenei oktató-nevelő munkám során nemcsak az alapfokú művészeti oktatás­ban vettem részt, hanem a felsőfokú zenei képzésben is. A Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében a szolfézsmódszertan és a zenepedagógia tárgyakat oktattam. Zenetanári pályám sajátossága, hogy foglalkozom zeneóvodásokkal, tanítok zeneiskolásokat, valamint zenetanár­jelölt hallgatókat is.

Mindig megpróbáltam szeretettel, ugyanakkor igényesen, következetesen és eredményesen végezni a munkámat akár a zeneóvodásokról, akár a felnőttekről volt szó.

Melyik korosztályt szereti a legjobban?

Mindegyiknek megvan a varázsa. A piciknél tulajdonképpen az a legfontosabb, hogy megszeressék a zenét, rácsodálkozzanak a muzsika szépségére. Élményt kell nekik adni, hogy érdeklődővé váljanak, és így, ha nagyobbak lesznek, talán kedvet kapnak a zenetanuláshoz. Velük tehát játékosan, nagy szeretettel foglalkozom. A zeneiskolás növendékeknél is az értékes zene megszerettetése a cél, és annak a meg­éreztetése, hogy a zene által az egész személyiségük is gazdagodik. Ugyanis nem csak a zenei képességek fejlődnek a zenetanulás közben, mivel a zenei nevelés elősegíti a harmonikus, érzelmileg gazdag, kreatív személyiség kialakulását is. A zenetanári pályára készülő hallgatóknak tartott előadásaimat a gyakorlatorientáltság jellemzi, ugyanis az elméleti ismereteket a mindennapi zenepedagógiai gyakorlatból vett példákkal tudom élővé tenni számukra. Ők már egy kicsit partnerek is ebben, bevonom őket az előadások témáinak feldolgozásába, úgyhogy minden korosztály oktatásának megvan a maga szépsége és a varázsa.

Ön hogy került a zenei pályára?

Az én utam teljesen egyértelmű volt. A zene szeretetét a családból hoztam. Édesanyámnak nagyon szép hangja volt, sokat énekelt, és gyakran hallgattunk zenét, hiszen sok-sok lemezünk volt. Tehát már kicsi koromban beoltódtam a zene szeretetével, az éneklés varázsával. Akkor indult Miskolcon az ének-zenei tagozatos általános iskola, amikor első osztályos lettem. Ez az iskola a mostani Fráter gimnázium helyén volt. Ott kezdtem az iskolás éveket, és rengeteget köszönhetek a tanáraimnak. Életre szóló szakmai tudást adtak nekem, gyermekszeretetből pedig példát. Mindig nagy-nagy szeretettel és hálával emlékszem a tanáraimra. Pötyi nénire, dr. Dégi Lászlónéra például, aki Miskolcon generációkat tanított hegedülni. Érdekesség, hogy ő volt a tanárom pici koromban, később nála állam­vizsgáztam, majd évekig együtt tanítottunk az Egressy Béni Zeneiskolában kollégákként. Azt szoktam mondani, hogy ő volt az én zenei anyukám. Nagyon sokat tanultam tőle, de ugyanígy a főiskolán Reményi János tanár úrtól és Gál Károly tanár úrtól is. A gyerekek életében ugyanis meghatározó jelentősége van a tanár személyiségének. És ha már Pötyi nénit említettem, fontos, hogy ő szerettette meg velem a közös muzsikálást. A zenei általános iskolában volt egy kis vonószenekara, amiben én már kezdő hegedűsként játszottam. Ennek a közös muzsikálásnak az élménye úgy folytatódott, hogy amikor az Egressy Béni Zene­iskolába kerültem tanítani, az 1980-as évektől átvettem az iskola vonószenekarának a vezetését. Kimagasló belföldi és külföldi sikereket értünk el a gyerekekkel, mert nemcsak itthon lettünk vonószenekari kategóriában másodikok egy országos fesztiválon, hanem külföldön is sikereket arattunk. Jártunk Görög­országban, Spanyol­országban, Németországban többször, de Finnországban is. Csodálatos szakmai és emberi kapcsolatok alakultak ki az utazások során. A gyerekek közösségben és a közös zenélés által tanulják meg az együttműködés, az egymásra figyelés képességét. A közös muzsikálás élménye semmi mással nem pótolható.

Hány éves pályáról beszélgetünk most tulajdonképpen?

A munkaviszonyom 1970-ben kezdődött, tehát már 48 éve vagyok a pályán. Óradíjas tanárként kezdtem az Egressy Béni Zeneiskolá­ban, aztán tanítottam a zenei általánosban, 1978-tól pedig megszakítás nélkül az Egressy tanára vagyok. 1998-ban a zeneiskola igazgató­helyettesévé neveztek ki. Vezetői megbízásom 2007-ben az Egressy Béni és az Erkel Ferenc Zeneiskolák össze­vonásával szűnt meg. Tulajdonképpen már nyugdíjban vagyok, és nyugdíj mellett tanítok a zeneiskolában. Az egyetemen a mostani volt az utolsó tanévem. Úgy éreztem, hogy egy kicsit csökkenteni kell a feladatokat. Marad tehát az Egressy, ha igényt tartanak a munkámra. Van még bennem lendület, szerencsére egészségileg is jól bírom, szeretek tanítani, és a növendékeim is várnak szeptembertől. Természetesen a zeneóvodát is viszem tovább.

Voltak-e nagy felfedezések a pályáján, sikerült-e tehetségeket kinevelni?

Nagy örömömre természetesen voltak olyan ügyes és tehetséges tanítványaim, akik zeneművészeti főiskolán, illetve zeneakadémián tanultak tovább. De talán szakmai életutam legnagyobb ajándéka Soós Máté volt, aki 13 évesen felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem különleges tehetségek előkészítő osztályába. Ez óriási teljesítmény volt, mivel erre még nem volt példa Miskolc hegedű­oktatásának történetében. Azóta rendkívül sikeres pályát futott be, a jövő tanévben fejezi be tanulmányait a Zeneművészeti Egyetemen. Diplomakoncertjén természetesen én is ott leszek. Máté édesanyja a kolléganőm, aki nagyszerű korrepetitor, az édesapja kiváló oboaművész. Máté öccsét, Áront is én tanítottam, aki szintén nagyon tehetséges, most volt elsőéves a zeneművészeti egyetemen. Úgy gondolom, ha találkozik a tehetség, a szorgalom és a támogató családi háttér, valamint a kiemelkedő színvonalú tanári munka, akkor annak mindig megvan az eredménye.

Mit érez a tanár, amikor a tanítványai magasra szárnyalnak?

Csak azt tudom mondani, hogy felemelő érzés és óriási öröm. A sikerekben mindig ott van a tanár odaadó, lelkiismeretes munkája is, nem csak a gyerek tehetsége és szorgalma. Mindig azon voltam, hogy a tanítványaimból a maximálisat tudjam kihozni. A siker mögött mindig nagyon sok munka és gyakorlás van, de a siker ad erőt ahhoz, hogy tovább tudjam folytatni a zenei oktató-nevelő munkámat. Az az energia, amit belefektetek a tanításba, visszatöltődik, ha látom, hogy a munkám eredményes volt. Ez éltet.

Hegyi Erika

Tanulmányok:

1968-1971 Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, ének-zenetanárképző szak miskolci tagozata, alsófokú hegedű-, szolfézs- és általános iskolai ének szakos tanár

1972-1976 Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar,

pedagógia szakos előadó

1981 József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, doktorrá avatás

1997-1999 Budapesti Műszaki Egyetem, közoktatási vezető szak

Munkahelyek, foglalkozások:

1970-71 Egressy Béni Zeneiskola, óraadó szolfézstanár

1971-78 Fazekas utcai 6. sz. Általános Iskola, hegedűtanár

1978- Egressy Béni Állami Zeneiskola, szolfézs és hegedűtanár

1978-2018 Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet és jogelődjében, szolfézsmódszertan és pedagógiatárgyak oktatása

1980-83 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Iskolákban folyó szolfézsoktatás szakfelügyeletének ellátása

1983-98 Egressy Béni Állami Zene­iskola, szolfézstanszak vezetője

1992-95 Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézet Nevelés­tudományi Tanszékén, „művészet és pedagógia” tárgy oktatása

1998-2007 Egressy Béni Állami Zeneiskola igazgatóhelyettes

Elismerések, kitüntetések:

1985. Kiváló munkáért (Művelődési Minisztérium)

1989. Kiváló munkáért (Művelődési Minisztérium)

2002. Kiváló Oktató Diploma (Miskolci Egyetem)

2006. Kiváló Oktató Diploma (Miskolci Egyetem)

2009. Pedagógus Szolgálati Emlékérem (Oktatási és Kulturális Minisztérium)

2009. Reményi Ede Zenei Díj (Miskolc Megye Jogú Város Közgyűlése)

2010. Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (a Magyar Köztársaság elnöke)

2018. „Magyar Művészetoktatásért” Díj (MZMSZ és MZTSZ)

Család:

Férjem, Dr. Nádassy László pénz- és hitelügyi szakközgazdász, két felnőtt gyermekem, László és Katalin külföldön élnek

Szabadidő:

Kertészkedés és a cicáim gondozása, olvasás és zenehallgatás

Tervek a jövőre:

Célom, hogy minél tovább megőrizzem jó testi és szellemi frissességemet, hogy még sokáig figyelemmel kísérhessem volt növendékeim pályájának alakulását és az iskolámban folyó színvonalas zenei oktató-nevelő munkát