Matyó babaremekek kiállítása Mezőkövesden

Mezőkövesd - Matyó babákból nyílt tárlat Mezőkövesden, fölelevenítették a babakészítő részleg történelmét.

„Matyóföldi mesterek művei babákra szabva” címmel nyílt kiállítás szerdán délután a Matyó Múzeumban. Agócsné Halász Andrea, a múzeum vezetője arról beszélt, a baba régen a gyerekek, főként a lányok első játéka volt, a szülők, nagyszülők saját maguk készítették gyerekeik, unokáik számára: egyszerű, arc nélküli rongybabákat, vagy két fadarabból összeállított figurákat.

Később vásáron vett vagy bolti babákat kaptak a gyerekek, ezeknek már porcelánból készült a fejük. Amikor a polgári babák bekerültek a parasztokhoz, hozták a kultúrát, s már művészi alkotások születtek. A babák mellé bútorok, kiegészítők kerültek, amelyek megsokszorozták a baba értékét. Megemlítette, a múzeum babaanyaga minimális, s azt szeretnék, ha tovább élnének a családoknál a babagyűjtés hagyományai.

Történeti áttekintés

Bollók Józsefné, a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet volt elnök-helyettese visszatekintett a matyóság múltjába, majd fölelevenítette, a világháború után megszűnt a summásság, a nők számára pedig munkát kellett teremteni, így 1947-től a budapesti Népművészeti és Háziipari Vállalat hozott sablonált blúzokat, amelyeket az asszonyok kihímeztek, igaz, erre korábban a Hangya Szövetkezet idejében is volt példa. Egyre többen dolgoztak, s 1951-től létrehozták saját szövetkezetüket, a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezetet.

A babacsoport 1953-ban alakult meg, ők használták föl a maradék anyagokat. A Kovács Józsefné vezette hatfős csoport a népművészeti vállalat megrendeléseinek köszönhetően hamarosan harminc tagúra bővült. A papírmasé babafejeket egy kisiparostól rendelték, de nem találták elég szépnek, így Krencsey Józsefnét kérték meg, segítsen a textilfejek elkészítésében, ő Kövesdre lejőve megtanította a matyóházasoknak ennek fortélyát. Attól kezdve mindenféle baba készült: férfi, nő, gyerek, öreg, egészen kicsi, vagy akár egy méter magas is.

A csoportban külön stáb készítette a babák testét és külön voltak az öltöztetők, 4-5 ember pedig a bábukat festette aprólékos munkával. A szövetkezet babákat ajándékozott a jeles eseményeken és ennek köszönhetően lett is bőven megrendelésük, külföldi kiállításokon is bemutatták őket. Sajnálja, hogy nincsenek ifjú mesterek a városban, pedig a népi kultúra, a viselet, a matyó is megérdemelné, hogy fiatalok foglalkozzanak vele.

Csodavilág

Bollók Mátyásné három régi babát hozott a kiállításra. Ő tizennégy éves korától kezdve tizenhat évig dolgozott a babarészlegen.

– Ez a kiállítás csodavilág nekem, ez éltet, ahogyan barátnőm idős édesanyja mondta, nekem ez a szívzsír – mondta. – Rajzolni, festeni nagyon szeretek, a hímzést megoldjuk családon belül. A babakészítés komplex dolog, az arcfestés, a szemfestés, maga a fej elkészítése külön világ. Ahogyan Krencseyné Anna néni mondta, ez textilszobrászat, művészet. Akkor, 14-15 évesen pénzt kerestünk vele, másként láttuk, de mindig éreztük, egy kicsit különleges munka a miénk – beszélt a babakészítésről Bollók Mátyásné. Hozzátette, sokan dolgoztak a részlegen és mindenki azt csinálta a műhelyben, amit a legszínvonalasabban tudott, az idősek választották ki őket az egyes feladatokra.

A művészbabák nem játszóbabák, ugyanolyan technikával, méretarányosan készültek, mint az anyáik viselete. A ruhákat, varrásokat idős munkatársai készítették, édesanyja hímezte, a nővére varrta, ezért sokat jelent számára. Már csak kevesen vannak a babakészítők, s azt reméli, ez a kiállítás felkelti az érdeklődést a fiatal generációban a művészi munka iránt. A felgyorsult világban le kell lassulni, rá kell hangolódni erre a munkára. A múzeumi, egyesületi munka fejlődik, de a baba valahogy kimarad ebből. Neki vannak még tervei, hiszen a kivetkőzött, polgáriasodó kor még nincs bemutatva.

- TB -

Tővel keresni kenyeret könnyebb, mint kapával

Bollók Mátyásné 1966-tól, édesanyja az 1950-es évek végétől dolgozott az egykori Matyóházban.

– Anyám, amikor nyugdíjba jött azt mondta, nem gondolta volna, hogy ő ebből nyugdíjat kap, kenyeret eszik a varrásból. Régen az asszonyok a saját ruháikat készítették el, nem nagyon varrtak másnak azok a családok, ahol annyi föld volt, hogy megéltek belőle. Akiknek nem volt elég földje, ők kiegészítették varrással a keresetüket. A szövetkezet arra jött létre, hogy Dajaszászyné Vilma néni, a Néprajzi Múzeum munkatársa helyben összegyűjtötte az íróasszonyok által ismert motívumvilágot, dokumentálta és abból megélhetést csinálnak. Anyáméknak az volt a lényeg, hogy havi fizetést kapunk, dolgozunk amennyit dolgozunk. „Tővel keresni a kenyeret könnyebb mint kapával” szólt anyám, jó helyed lesz fiam. Így is volt, elvégeztem az iskoláimat, elmentem könyvelőnek, de azt annyira nem szerettem. Ezt a világot szerettem, ide kanyarodtam vissza az 1990-es években, más formában – mondta Bollók Mátyásné.

Abban bízik, egy kicsit majd megint visszatérnek az emberek az egyéni, manuális tevékenységekre. Ebben partnere lesz a fiataloknak, ha egészsége engedi.