Van, hogy óvatosan kell eljárni, és van olyan, hogy be kell avatkozni

Miskolc - A legnehezebb eset az, amikor van gazdája egy állatnak, és közbe kell lépni.

A múlt héten már írtunk arról, milyen lehetőségeink vannak, ha az utcán kóborló, elhagyott, kidobott, vagy éppen sérült állattal találkozunk. Az is előfordul azonban, hogy a bajba jutott állat nem gazdanélküli, sőt! Éppen a gazdája okozza a bajt számára.

Erkölcsi kötelesség

„… az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége,” Egy részlet az 1998. évi XXVIII. az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényből. Hiába azonban a törvényi szabályozás, nehéz a szokásokon változtatni, a háziállatokat még mindig sokan tekintik tárgynak, amelyet nem kell feltétlenül jól tartani, viszont azt tehetnek vele, amit csak akarnak.

Az állatkínzásban fokozatokat kell megkülönböztetnünk." Lengyel Anita

– A bejelentéseink cirka 30 százaléka történik rossz tartási körülmények, vagy állatkínzás miatt. Ebből általában 20 százalék a valós és 5 százalék, ahol tényleges intézkedésre van szükség – mondja kérdésünkre Lengyel Anita, a Tündérmajor Állatvédelmi Egyesület vezetője.

Fontos kihangsúlyozni, hogy az állatvédők nem hatóság, ezért semmivel sem rendelkeznek nagyobb jogkörrel, mint a lakosság. Így, ha valahol rossz körülmények között tartott, vagy bántalmazott állatot látunk, számunkra is ugyanazok a lehetőségek adottak, mint az állatvédő civil szervezetek számára.

Fotó: Magánarchívum

– Az állatkínzásban – bár mindegyik szörnyű és elítélendő – fokozatokat kell megkülönböztessünk… A járókelők rendszeresen hívnak minket olyan esetben, hogy a kutya a szomszédban láncon van, napokig nem kap enni és inni, vagy esetleg bezárva tartják, nincs kutyaház, stb. De a lakosok etetik, itatják, így nincs lesoványodva, kiszáradva. Ilyen esetekben nehéz elkobzást elrendelni, mert a kutya általános állapotán semmi nem látszik az éhezésekből – hívja fel az egyik nagy problémára a figyelmet az állatvédő.

A jegyzőnél

Ilyenkor a legcélszerűbb írásos bejelentést tenni a helyi jegyzőnél. Hiszen minden településen az első számú állatvédelmi hatóság – ahogy több más helyi hatósági ügy esetében is – a jegyző. Neki és a hatósági állatorvosnak áll jogában a gazdától állatot elkobozni, lefoglaltatni. Általában hivatalból felszólítják az állattartókat a hiányos, vagy nem megfelelő állattartási körülményekre, kutyaház pótlásra, futólánc kiépítésére, kerítés megjavítására, stb.

– Sajnos azt tapasztaljuk, hogy hiába áll jogukban az önkormányzatoknak pénzbeli büntetésekkel szankcionálni az állatkínzásokat, ezt nagyon kevés esetben teszik meg. Pedig láthatólag az állatvédelmi kultúra javítása és a törvények betartatása más módszerekkel nem érhető el – véli Lengyel Anita.

Az állatkínzás súlyosabb fajtája az, amikor egy állatot ténylegesen fizikailag bántalmaznak, szoros, esetleg húsába belenőtt láncon tartják, látható módon éheztetik, folyamatos kínzásnak teszik ki. Ekkor valóban szükséges már állatvédő segítségét kérni és egyúttal rendőrt hívni. Ezekben az esetekben hatóságilag is megtörténik már legtöbbször a feljelentés és az elkövetőnek a bíróság előtt kell felelnie tettéért.

Az állatelhagyás is

– Örömmel látjuk, hogy egyre inkább bevett bírói gyakorlat, hogy a nagyon súlyos, különös kegyetlenséggel elkövetett állatkínzások elkövetőit letöltendő börtönbüntetésre ítélik – tette hozzá Lengyel Anita.

Ne felejtsük el, hogy nem csak a bántalmazások és a nem megfelelő állattartás minősül bűncselekménynek, hanem az állatelhagyás is. Tehát semmivel nem kisebb annak a felelőssége, aki kutyáját autóból kirakja, vagy a nem kívánt szaporulatot más telkére bedobálja, vagy zsákban, dobozban az utcán hagyja.

- Horváth Imre -

Így fogalmaz a törvény

Az állatkínzás fogalma a törvényben tökéletesen meg van határozva. Az 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről 3. paragrafus 4. pontja állatkínzás: „az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, mely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat…”

[related-post post_id="3777136"]