Régiségvásár Miskolcon - Van itt szinte minden: angyalkától a vasfazékon át a Buddha-szoborig

Miskolc - Nagy sikere volt az év első régiségvásárának. Sok emberrel találkoztunk és sokkal beszélgettünk.

Igazi fesztiválhangulat jellemezte a vasárnapi régiségvásárt Miskolcon. A szokatlanul enyhe időben sokan kijöttek nézelődni a főutcára. Volt enni- és innivaló, de még zene is.

Ha valami megtetszik, megveszem. Alkudni is lehet.” Szabó Csilla

A Sötétkapunál egy fiatalember hegedűjátékával szórakoztatta a nézelődőket némi bevétel reményében, a Villanyrendőrnél pedig egy másik fiatalember, mellén kokárdával Vidróczki-nótákat adott elő. Meg kell hagyni, színvonalasan.

Kicsik és nagyok

Mi a Kossuth téren kezdtük a nézelődést. Itt találkozunk Balogh János kisnyugdíjassal, aki nem régiségeket hozott, csupán régi tárgyakat: többek között terítőket, órákat, görkorcsolyát, női táskát. Egy széthajtott újságon elfér minden kincse.

– Olyan dolgokat árulok, amiket otthon találtam. Egy kis felújítás után mind eladható. Nem mondom, hogy sokat lehet velük keresni. Van, hogy 5 ezer forintot, máskor semmit. De nyugdíj-kiegészítésnek azért jó - mondja János.

Mellette Szovák István, igazi régiségkereskedő árulja portékáját: száz évesnél és régebbi darálók, lámpák, vasalók, öntöttvas-tárgyak. Megtudjuk: Debrecenből jött, 50 éves gyűjteménye van, de ide kincseinek csak egy töredékét hozta el. Kiderül, ő Európa egyik legnagyobb öntöttvaskályha-gyűjtője. Gyűjteményéből már a keszthelyi Festetics-kastélyban is rendeztek kiállítást. Nem tudunk vele tovább beszélgetni, mert egy fiatalemberrel kezd szakmai vitát a vaskályhák tisztításáról.

Szétválasztani

Belevetjük magunkat a forgatagba. Nehéz lenne olyan tárgyat megnevezni, ami nem található a miskolci régiségvásárban. Angyalkák, Buddha-szobrok, könyvek, üvegtárgyak, vasszerszámok és porcelánok. De látunk rengeteg festményt, és különleges gyűjteményeket is, például fényképezőgépekből vagy régi, orvosi műszerekből. Több vásárlót is megszólítunk, de kiderül, nem tudnak jól magyarul, Szlovákiából érkeztek.

Egri László és Szabó Csilla azonban kazincbarcikaiak. Lászlót a régi fényképezőgépek érdeklik, elárulja, valószínűleg vásárol is majd egyet. – Ritkán jutok el a régiségvásárba, de nagyon tetszik. Sokkal jobb és gazdagabb, mint például a nyíregyházi. Itt az eladók is közvetlenebbek – mondja.

Párja, Csilla azzal folytatja, hogy őt a festmények és a könyvek érdeklik, valamint azok a tárgyak, amelyek a lakás dekorációs elemei lehetnek. – Ha valami megtetszik, megveszem. Az a jó a vásárban, hogy alkudni is lehet. De az még jobb lenne, ha az igazi régiségeket és a bóvlikat külön helyen árulnák – vélekedik.

Egy középkorú férfi, Kövesdi Lajos szigorúbb ennél. Szerinte a padláson talált bóvlikat nem lenne szabad beengedni a régiségvásárra, azoknak a Zsarnain lenne a helyük. Csak a város a bevétel miatt nem szelektál.

Először van itt

A ’60-as évek vasútmodelljeit nézegeti Garzó Csaba. Nem akar vásárolni, csak kíváncsi a kis vonatokra és mozdonyokra. Mint mondja, neki is van otthon terepasztala és TT modelljei, de nagyon régen rakta már össze. – Először vagyok a miskolci régiségvásáron, mert sokáig külföldön dolgoztam. Vegyesek a benyomásaim, igazi nagy értéket eddig nem láttam – fogalmazza meg.

- Hegyi Erika -

Szerethető alkotások

A Koffer Galériánál is megállunk néhány percre. A különleges stand Béres János képzőművészé. – Ha az ember a művészetéből akar megélni, akkor a régiségvársár piacképes megoldás. Így kikerülöm a galériákat és viszonteladókat, ami azt jelenti, hogy tisztességes áron tudom kínálni az alkotásaimat – mondja a képzőművész. Hozzáteszi: az igazsághoz hozzátartozik, hogy műveit ki kell egészíteni más tárgyakkal. Órákat, különleges sétabotokat, késeket és bicskákat is árul, melyek gyűjteményének darabjai.

– Igyekszem szerethető műveket készíteni, amelyek sok embernek tetszenek – fűzi hozzá.