Korrajz egy búcsi disznótor ürügyén Miskolcon

Miskolc - Lajos András mesélő­színháza a prágai tavasz utáni időszak Csehszlovákiájáról szól.

December 29-én a Játékszínben mutatták be Soóky László Egy disznótor pontos leírása című drámáját. Lajos András mesélőszínházi előadását 2018. január végén egy újabb követi, és nem kizárt, hogy lesznek még további előadások is.

Közös pontok

Az író és az előadó a Búcs–Dunamocs–Marcelháza háromszögben számtalanszor összefuthatott. Búcs Soóky László szülőfaluja, drámájának helyszíne. Dunamocs Lajos András szülőfaluja, Marcelházához pedig mindkettőjüket érzelmi szálak fűzik. Három egymáshoz közeli felvidéki település, de az író és a színész olyan időben születtek, ahol ez a közelség a mobilitás híján sem adta törvényszerűen a találkozás lehetőségét.

Soóky László mondatainak nagyon különös világa van." Lajos András

– Az általános iskola nyolcadik osztályát Marcelházán végeztem – mondja Lajos András. – Soóky Lászlóval egy szavalóversenyen futottunk össze először. Sem előtte, sem utána jó ideig nem volt közös találkozási pontunk. Egészen a tavalyi „Invinoveritas” címet viselő önálló estem bemutatásáig. Az egyik februári előadásomra Varga Emese, a Komáromi Jókai Színház dramaturgja, a felvidéki magyar drámát segítő Dialóg nonprofit szervezet létrehozója is eljött. Ekkor kaptam kézhez Soóky László Egy disznótor pontos leírása című drámáját, ami az író búcsi családi portáján játszódik, a ’68-as prágai tavasz utáni időszakban. Így ismertem meg Soóky Lászlót mint szerzőt. A szöveget elolvasva éreztem, ezt meg kell csinálni! Fekete Zsolt színházi súgó segítségével tanultam. Időről időre megmutattam Lászlónak és Emesének, hol tartok. Először csak beszélgettünk a korszakról, a szereplőkről. A történetben megjelenő karakterek mind valós személyek. Színészileg az a feladatom, hogy ez a 10–12 szereplő miként különül el egymástól. Közösen gondolkodtunk azon, milyen legyen a díszlet, milyen eszközöket, tárgyakat használjak. Végül a hordó lett a központi tárgy, minden más abból kerül elő. Júniusban tartottunk egy sajtóbemutatót, majd június 17-én az 54. Komáromi Jókai Napokon volt az ősbemutató, ami egy amatőr színházi fesztivál, ennek volt az előadásom a záróprogramja. Júliusban a Gombaszögi Nyári Táborba vittem el a darabot, ami a szlovákiai magyar fiatalok fesztiválja, hagyományos találkozóhelye. Különleges élmény volt a vígtelki kőbánya árnyékában játszani azt a történetet, mely maga is onnan indul. Felvidéki helyszínek következtek, többek között a szülőfalum is. Magyarországon eddig csak Szarvason láthatták a nézők, ami azért volt fontos számomra, mert a darabban van egy szlovák mondat, amit a szarvasiak pontosan értettek, hiszen ott még most is jelentős a szlovák nemzetiségű lakosság száma. A megyei ősbemutató most lesz Miskolcon, ami nekem különösen szívdobogtató esemény lesz, hiszen ami díszlet, kellék megjelenik az előadásban, az mind itt született, a Miskolci Nemzeti Színházban.

Sírunk és nevetünk

Az előadás " target="_blank">trailere a legnagyobb videómegosztón látható. Az ott elhangzó mondatoknak, bár hangulatilag semmi köze Rideg Sándor Indul a bakterház című regényéhez, megközelítésmódja mégis nagyon hasonló a magyar klasszikushoz, néha nehéz eldönteni, sírjunk-e inkább, vagy nevessünk, vagy csak döbbenten nézzünk magunk elé.

– Soóky László mondatainak nagyon különleges világa van – mondja Lajos András. – Dermesztő pillanatokat ír le olyan humorral, hogy az ember akkor is nevet, ha inkább sírni lenne kedve. A főhős édesapja minden megrendítő helyzetben azt mondja: „Le kell menni a pincébe”. Benne van ebben a kisember minden tehetetlensége, aki tudja, nem változtathat a rendszeren, azon belül kell valahogy boldogulnia. 1968-ban Csehszlovákiában sokan azt hitték, a forradalommal valami változni fog, de ahogy teltek a napok, rá kellett döbbenniük, minden maradt a régiben, marad ugyanaz a leosztás. Ez ellen leginkább humorral lehet védekezni. Ha meg kellene határozni, ez a darab mi, komédia, tragédia, dráma, tragikomédia, azt mondanám, mindegyik. Jó esetben a színházban sírunk és nevetünk. Amikor olvastam a darabot, nálam ezt Soóky László elérte.

Utazó előadás

Soóky László A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd című műve után az Egy disznótor pontos leírása egy négyrészes sorozat második eleme, melyből az első rész a II. világháborút követő években, a második a ’68-as forradalom utáni konszolidációs időszakban játszódik, a harmadik pedig a rendszerváltás idején.

– A nagy (cseh)szlovákiai magyar csöndet egy magyar színész-rendező, a közelmúltban elhunyt Benkő Géza vitte sikerre – mondja Lajos András. – Az Egy disznótor…-t kilencszer játszottam ezidáig. Nagy változtatásokat már nem eszközölök, inkább az előadás erényeit próbálom kiemelni. A próbák során a szövegbe sem nyúltunk bele, csak annyit módosítottunk, hogy miként kezdjük el és hogy fejezzük be. Egyelőre a mostani decemberi elő­adásra és a január végire kértem és kaptam lehetőséget a színház vezetőjétől, de ha a második előadás ugyanúgy megtelik, mint az első, amire már nincs jegy, akkor további időpontokban is gondolkodhatunk. Azt azonban fontos tudni, ez egy utazó előadás: bárhol látható, ahová meghívják.

- ÉM-BG -