2017.10.25. 19:12

„Igyekeztem mindenemet beleadni. Nem vagyok elégedetlen a végeredménnyel” - Interjú Mészöly Annával

Miskolc - Egy lány megérkezik egy idegen helyre. És kipróbálja magát. Játszik. Interjú: Mészöly Anna egyetemi hallgatóval, a Miskolci Nemzeti Színház társulatának új tagjával.

Mindig lehet hová fejlődni. Ez az eleje mindennek – ezt mondja. Egyetemi hallgató, Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea növendéke. Miskolcon erős felütéssel kezdi a pályáját, fontos, karakteres női hősöket játszik. Mészöly Annával beszélgettünk.

Azt érzi a színész, melyik szerep áll közelebb az alkatához." Mészöly Anna

- Hallott valamit Miskolcról, mielőtt ideszerződött?

Mészöly Anna: Főleg azoktól a fiataloktól, akik korábban ideszerződtek. Elmondták, hogy jó lehetőségeket kapnak, remek a közös munka, befogadó a társulat. Jó volt kiszabadulniuk az egyetemről és kipróbálni magukat. Mindenki erről a szabadságról beszélt.

- A tanárai helyeselték, hogy ezt a színházat választja?

Mészöly Anna: Igen, örültek, hogy itt van gyakorlati helyem. Amikor szóba került, hogy idejövök, Zsámbéki Gábor és Máté Gábor is elismerően szólt erről a helyről.

- A személyes tapasztalata egyezik azzal, amiket Miskolcról mondtak önnek?

Mészöly Anna: Igen.

- Például a nagy lehetőség biztosan igaz.

Mészöly Anna: Az „Ahogytetszik” próbáit már az előző évad végén elkezdtük. Megkaptam Rosalinda szerepét. Közben még próbáltunk az egyetemen. Maga a munka felszabadítóan hatott rám: kipróbálni magam egy színházban. Mély víz.

- Miért? Mást kellett csinálni, mint amit az egyetemen tanítanak?

Mészöly Anna: Nem. Csak azt, amit az egyetemen tanultam, most élesben kellett alkalmaznom, nagyobb téttel, más körülmények között. A hely volt ismeretlen. Beilleszkedni a társulathoz, megismerkedni velük, ez volt igazából az új. De ugyanúgy, nyitottan és bátran kell próbálni, mint akár az egyetemen.

- Mi a legnehezebb önnek egy új helyen?

Mészöly Anna: Hogy ne féljek.

- Félős?

Mészöly Anna: Alapvetően nem. De ilyenkor akaratlanul előjönnek a félelmek.

- Hogy mit szólnak majd? Hogyan vizsgázik a tudás, amit megszerzett?

Mészöly Anna: Hogyan állom meg a helyem ebben az új helyzetben.

- És? Hogyan sikerült?

Mészöly Anna: Igyekeztem mindenemet beleadni. Nem vagyok elégedetlen a végeredménnyel. Azt hiszem.

- Az jó. Ez mind a két nagy szerepére igaz?

Mészöly Anna: Mindkét szerepen van még mit dolgozni. Attól, hogy megvolt a premier, nincs vége, még sok mindent ki lehet próbálni. Igyekszem mindig valami újat belevinni.

- A Bűn és bűnhődésben, Szonya alakjába például mit?

Mészöly Anna: Apróbb rezdüléseket. Több zárt jelenetünk van Raszkolnyikovval – Feczesin Kristóffal, ha jól figyelünk a másikra, egymással játszunk, akkor ez valami újat adhat.

- Nehéz szerep Szonyáé?

Mészöly Anna: Igen. Ritkán találkozunk ilyen emberrel. Aki ennyire tiszta. Akinek nem saját maga az első.

- Ezek jellemzőek önre is?

Mészöly Anna: Részben, de sok helyzetben meg önző vagyok. Küzdelmes volt megtalálnom, hogy erős hite van ennek a lánynak, ami mellett kiáll, ezért harcias, de ettől mégsem lehet durva. Inkább finom, mondhatni zárt nő.

- Mi adja az erejét?

Mészöly Anna: A hite. Sosem adja fel.

- A saját sorsába mégis belemerül. Elfogadja, hogy prostituáltnak kell lennie. Feláldozza magát a családjáért.

Mészöly Anna: Nincs benne önsajnálat. Így döntött és vállalja a sorsát.

- Saját magáért nem tudott küzdeni.

Mészöly Anna: Ez igaz. Például, amikor lopással vádolják, nem tud kiállni magáért. De Raszkolnyikovért küzd, mert igazán megszereti. Már az első találkozásnál megérzi, hogy egy olyan emberről van szó, aki először látja őt olyannak, amilyen.

- Segített ebben a szerepben, hogy nem az első találkozás a színpadon ezzel a Dosztojevszkij-művel?

Mészöly Anna: A Forte Társulatnál beugró voltam, nem próbáltam velük végig ezt az anyagot. De most segített, hogy ismertem a történetet. Kétszer olvastam a regényt.

- Miért olvasta kétszer?

Mészöly Anna: Először, mert nagyon érdekelt. Amikor másodikos voltam, valahogy nagyon foglalkoztatott a bűn kérdése. Most pedig a próbák előtt, a nyáron újraolvastam.

- Létezik-e olyan nézőpont, amelyik alapján összehasonlítható a két szerepe: Szonya Dosztojevszkijtől és a Shakespeare nyomán született előadásban Rosalinda?

Mészöly Anna: Szerintem nem lehet és nem is érdemes összehasonlítani. De azt azért érzi a színész, hogy melyik szerep áll közelebb az alkatához.

- Az én tippem: Rosalinda. Annyira természetesek még a rezdülései is, hogy azt gondoltam: Szonya a szerep, Rosalinda pedig maga az ember.

Mészöly Anna: Ellenkezőleg gondolnám. Elsőre nem is hittem egyébként, hogy ez lesz, de hamar megéreztem, mi a közös bennem és Rosalindában.

- Ebben a Rusznyák Gábor rendezte előadásban talán Rosalinda maradt a legközelebb a shakespeare-i eredetihez. A többi szereplő inkább beleszól a mába.

Mészöly Anna: Szerintem Rosalinda története állandó, mindig aktuális. Nem éreztem szükségét semminek, amivel kibeszélhetnék belőle – ez a szerep magáért beszél. Hamar rájöttem arra is, hogy ez arról szól: egy teljesen idegen helyre megérkezik egy lány. Mint akár én ide, ebbe a színházba. És kipróbálja, megmutatja magát. Játszik. Nehéz színészi feladat volt. Három szerep az egyben: Rosalinda a nő, aki eljátszik egy olyan férfit, aki nőt játszik. És az egésznek a rendezője.

- Tudja, hogy mennyire igazolta vissza ezekben a szerepekben azt, amit a művészeti vezetés gondolt önről, illetve önről, éppen ezekben az előadásokban?

Mészöly Anna: Pozitív visszajelzéseket kaptam. Elégedettek voltak. Én így tudom.

- Könnyű-e fejlődni, ha valaki nagy lehetőségekkel kezd?

Mészöly Anna: Mindig lehet hová fejlődni. Ez az eleje mindennek.

- Készen áll rá?

Mészöly Anna: Persze. Bármi következhet. A legkisebb szerepben és szinte bármelyik rendezőtől lehet tanulni. Zsámbéki Gábor mondta nekünk mindig: ez egy hosszú távú szakma. Ez biztos.

- Bujdos Attila -