Fehér hímzett ingek készültek a népművészeti táborban

Mezőkövesd - Mindenki kapott hasznos információt a továbbképzésen.

Négynapos hímzőtábort szervezett az októberi hosszú hétvégén a Matyó Népművészeti Egyesület, ez már az ötödik volt a sorban. Idén negyvenen vettek részt a munkában a Népi Művészetek Házában, a társaság pedig ellátogatott a Matyó Múzeumba is. Zeleiné Pap Bernadett, a tábor vezetője szerint nagyon szép ingek készültek.

A kuriózumokat mindig érdemes bevonni egy tábor tematikájába." Zeleiné Pap Bernadett

– Elsősorban a női és férfi ingeket vettük górcső alá, és ebben nagy segítséget nyújtott nekünk Viszóczky Ilona etnográfus, a Herman Ottó Múzeum munkatársa és Agócsné Halász Andrea, a Matyó Múzeum vezetője – mondta Zeleiné Pap Bernadett népi iparművész.

– Mindketten nagyon részletes, alapos elméleti előadást tartottak. A Matyó Múzeumban a raktárban őrzött tárgyakat is bemutatták nekünk, amelyek jó inspirációt adtak. A munka mindig az ötletgyűjtésnél kezdődik, utána kezdtük a gyakorlati munkát. A szabás-varrás terén Csörgőné Márton Éva és Berzeviczy-Fehér Jánosné viseletkészítők sok segítséget, iránymutatást adtak, magam elsősorban a kézi díszítmények terén igyekeztem a résztvevők, hímzők, diákok tudását gyarapítani, ezúttal a fehér lukhímzés, a cipós horgolás, azsúrozás különböző fajtáit gyakoroltuk.

Tárgyakon keresztül

Kifejtette, eredeti viseletet nagyon kevesen hordanak, de egy átlagember ilyen tárgyakon keresztül csempészi be a mindennapi életébe a népművészetet. Ha egy hagyományos szabású, természetes alapanyagú inget leegyszerűsített díszítéssel elkészítenek, akkor azt mindenki nagyon büszkén hordhatja.

Hozzátette, voltak kezdők és profik is, mindenki kapott hasznos információt a továbbképzésen. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemről is érkezett nyolc mesterképzésben résztvevő hallgató. Zeleiné reméli, sok inspirációt kaptak a matyó népművészetből, hiszen ők lehetnek azok, akik 5–10 év múlva hordható, az akkori divatba beilleszthető ruha­darabokat készítenek, amelyek hordozzák a régi kézműves hagyományokat.

– Igyekszem minden olyan dolgot megmutatni, amely nem túlságosan közismert. Fontos, hogy a viseletkészítők és a hímzők tudjanak egymáshoz közeledni. Ez jó alkalom volt arra, hogy innen-onnan szedjünk információkat, s a közeljövőben bátran nekivágjunk egy paraszting kiszabásának. Nem ördöngös dolog, de nem tanultuk és kicsit félünk tőle. A másik dolog, hogy a matyó népművészetben, textilkultúrában olyan technikák vannak, amelyek más vidéken nincsenek, például a cipós horgolás, rojtkötés. Ezt szívesen megtanulják azok is, akik Debrecenből, Gyöngyösről, Szentendréről jöttek, ezt máshol nem lehet megtanulni. A kuriózumokat mindig érdemes bevonni egy tábor tematikájába – mondta Zeleiné Pap Bernadett.

A táborban alkalmazott fehér hímzésről elárulta, az olyan állandó része a textilkultúrának, amely 200 éve is divat volt és 200 év múlva is az lesz. Nincs olyan ember, akinek a fehér eleganciája, letisztultsága ne állna jól, vagy alkalom, hogy ne lehetne viselni.

– Országosan is nagyon elterjedt, szinte mindenhol használták. Azokon a vidékeken, ahol a nagyon színes minták nem alakultak ki, mert nem voltak rá fogékonyak, a fehér hímzések ott is nagyon szép példákat mutatnak. A viseletbe azért érdemes beilleszteni, mert a túl díszest sokan nem szeretik. Az emberek többsége a visszafogott öltözködést szereti, nem a harsogó színeket, mint a matyóban van – mondta a népi iparművész.

Letisztult technikákkal

Zeleiné Pap Bernadett megemlítette, a legrégebbi lobogós matyó ingujjak az 1870-es évek táján fehérrel voltak hímezve.

„Elő kell venni, felújítani. Sokszor csak a legvégét látjuk a matyó hímzésnek, a nagyon végső stádiuma volt a kiszínesedett időszak, de érdemes elé nyúlni, elé menni 50–100 évvel. Láthatjuk a letisztult, egyszerű technikákat, formákat, amelyek talán a mai ember jobban be tud illeszteni lakáskultúrába, öltözködésbe.”

- ÉM-TB -