Csak titokban emlékeztek

Onga - Az aradi vértanúk egyikének ükunokáját Ongán látogattuk meg, a család a mai napig őrzi az ereklyéket.

Családi címeres pecsét, egy korabeli portrékép Schweidel Józsefről, egy díszes emlékalbum, amiben a vértanú életét és családjának történetét olvashatjuk, valamint a hős szülővárosában, Zomborban felállított szobráról egy fotó. Ezek kerültek elő a fiók mélyéről, amikor felkerestük Hidegné Gigler Máriát, Schweidel József ükunokáját, aki Ongán él családjával.

Megilletődve vettük kézbe a családi ereklyéket, nem is számítva arra, hogy az igazi különlegességet a végére tartogatja Mária. Egy hatalmas vasdobozt tett az asztalra, ami ükapja nemesi levelét és a hozzátartozó császári pecsétet rejtette, az utóbbit egy külön, kör alakú rézdobozban. A doboz mára megkopott, a papírok megsárgultak, a szalag is elfeslett, de még így is – vagy pont ezért – különleges élmény volt lapozgatni a császár által kiadott nemesi papírokat. Igaz, a családnak ez nem sok jót hozott a következő évtizedekben.

– Gyerekkoromban nem lehetett dicsekedni azzal, hogy vértanú leszármazottai vagyunk – kezdte mesélni Mária. – Nem is tanultunk az aradi vértanúkról az iskolában. De a családban nagymamám, édesanyám mindent megtettek azért, hogy ne merüljön feledésbe Schweidel József neve. Október 6-án mindig gyászmisére ment a család, és otthon gyertyát gyújtottunk ükapám emlékére.

Máriától megtudtuk, Schwei­del József katonai pályafutását a császári seregben kezdte, tanítója a híres Simonyi óbester volt. Harcolt a napóleoni háborúkban, ott volt többek között a párizsi csatánál is. Az 1848-as forradalom kitörésekor hazavezette Bécsből az ezredét. A katonai ranglistán gyorsan emelkedett, először ezredessé nevezték ki, majd a schwechati csatában tanúsított bátorságáért az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. október 28-án tábornokká avatta.

1849. május 9-én Pest városparancsnoka lett, majd Világosnál tette le a fegyvert. Megtudtuk azt is, ő volt az egyetlen, akit az aradi vészbíróság kegyelemre javasolt Haynaunak, ő azonban ezt elutasította, és kötél általi halálra ítélte. Ezt Schweidel feleségének, a lengyel Domicella Bilinskának a könyörgésére golyó általi halálra változtatták.

Tejházat nyitott

Schweidel Józsefnek egy fiú­gyermeke volt, Mária dédnagyapja, Schweidel Béla.

„Férje halála után üknagy­anyám nevelte a gyerekeket, és hogy eltarthassa a családot, tejházat nyitott Budapesten” – mesélte Mária.

A családnak később sem volt könnyebb élete, a vértanú gyermekei, unokái közül volt, aki Budapestre került, volt, aki Felvidékre, vagy éppen Edelénybe. Mária Cegléden született, később Budapestre kerültek, de 1951-ben osztályidegennek nyilvánították őket, és kitelepítették a családot Kiskörére.

„Édesanyám levélben kérte Rákosit, hogy legalább Edelénybe áttelepülhessünk nagymamám testvéréhez. Megengedték ugyan, de rendszeresen jelentkeznünk kellett a rend­őrségen. Egészen 1956-ig éltünk ott, majd Miskolcra költöztünk, ahol 1981-ig laktam, majd férjhez mentem, és Ongán kezdtünk el építkezni a férjemmel” – sorolta Mária.

Tiszteletbeli vendég

Az ükunoka szívesen mesél az aradi vértanú őséről, büszkén mutatja az emléktárgyakat, amikből pár évvel ezelőtt kiállítás is nyílt a Herman Ottó Múzeumban. Az ongai általános iskola pedig minden évben – március 15-én és október 6-án – tiszteletbeli vendégnek hívja Máriát és férjét, hogy így, együtt emlékezzenek a hősökre.

Korábban az Aradi Vértanúk Egyesületének is tagja volt Mária, havonta összejöttek, és próbáltak minél több emléket összegyűjteni a hősökről. „Zomborba is meghívást kaptunk, ahol mára már lebontották ükapám szobrát, de tavaly október 6-ára a helytörténeti társaság egy mellszobrot avatott a tiszteletére” – tette hozzá.

Beszélgetésünk végén büszkén mesélte, a családban hamarosan lesz egy antropológus, abban bíznak, előbb-utóbb feldolgozza a család történetét.

- ÉM-NSZR -