„Tíz éve elképzelhetetlen álomnak tűnt, hogy amit írok, meg fog jelenni”

Ózd - Egy gyilkos naplója. Ez a címe a Greta May néven alkotó ózdi írónő legújabb regényének. Interjú: Harsányiné Kecskés Nikolettával, alias Greta May ózdi krimiíróval.

Harsányiné Kecskés Nikoletta krimiíró Ózdon él férjével és nyolcéves kisfiával, édesanyja és a testvére is vele egy városban él. Mint mondta, a család nagyon fontos a számára. Civilben az Ózdi Járásbíróságon dolgozik, de regényei témáját nem munkája révén szerzi. Beszélgetésünkből, amelynek az apropóját az adta, hogy a közelmúltban jelent meg harmadik regénye, az Egy gyilkos naplója, az is kiderül, hogy – meglátása szerint – művei nem igazán krimik, de valahogy kategorizálni kellett őket. A regényeken túl mesékben is utazik. Gyermeke indíttatására volt egy meseblogja is a Lombos Erdő Meséi címmel, de annak folytatására nincs nagyon ideje. Fontos tudnivaló még az is, hogy regényeit Greta May írói néven alkotja…

Milyen indíttatásból kezdett neki a bűnügyi regények írásának? A családban más is rendelkezik írói vénával?

Harsányiné Kecskés Nikoletta: A családunkban mindig, mindenki olvasott, amióta az eszemet tudom. A világirodalom remekei sorozattal volt tele a könyvespolc, így én is korán megszerettem az irodalmat. A bátyám már tizenévesen nagyon jó verseket írt, azóta is foglalkozik ilyesmivel. Én tíz évvel ezelőtt, néhány hetes szabadságom kezdetekor leginkább azért ültem le írni, hogy elüssem valamivel az időt. Akkor még elképzelhetetlen álomnak tűnt, hogy amit írok, meg is fog jelenni…

Van összefüggés „civil” bírósági munkája és a krimiírás között? Van, hogy valamilyen formában munkája révén nyer ihletet?

Harsányiné Kecskés Nikoletta: Írás közben szeretek nagyon elrugaszkodni a valóságtól. A regényeim extrém helyszíneken, extrém élethelyzetekben játszódnak, semmilyen formában nem lehet őket a bíróságon végzett munkámhoz kötni.

Miért pont a bűnügyi regény műfaját választotta?

Harsányiné Kecskés Nikoletta: Egy alkalommal sem úgy ültem le, hogy krimit szeretnék írni, a könyveim, főként az első kettő, nem is tartoznak egyértelműen ebbe a kategóriába, mivel azonban valahová be kellett sorolni – és bűnözőkről szólt –, így maradt a krimi megjelölés. A cél mindhárom alkalommal az volt, hogy izgalmas könyvet írjak, ami a cselekményorientáltsága mellett nem hanyagolja az érzelmeket és az elgondolkodtatást sem.

Azonosul-e valamilyen módon valamelyik saját regényhősével?

Harsányiné Kecskés Nikoletta: A regényhőseim elég extrém élethelyzetekben küzdenek önmagukért, így nehéz lenne köztük és köztem párhuzamot vonni. Talán a mostani könyvem főszereplőjével, Carrie-vel kapcsolatban mondhatom, hogy vannak rokonvonások, mivel szereti a divatot, és időnkénti kapkodásai miatt vicces helyzetekbe képes kerülni.

Eddig tehát három – mondjuk akkor továbbra is úgy – krimit írt. Miről szólnak a könyvei? Hogyan alakultak a történetei?

Harsányiné Kecskés Nikoletta: Az első, Hiéna című könyvem egy veszélyes bűnöző család életéről szól alapjában véve, és azt szemlélteti, mi történik, ha két, egymástól eltérő értékrendű ember egymásba szeret. Nagy hangsúly tevődik a szerelmi vonalra, ugyanakkor nagyon pörgős és izgalmas. Ebben a történetben azt szerettem leginkább, hogy semmi sem szabott határt a fantáziámnak, a Shadow család milliomos volta és az általuk finanszírozott titkos kutatások miatt szinte bármi megtörténhetett. A megjelenést követően nagyon jók voltak a visszajelzések, sokan még többet szerettek volna megtudni a könyvben szereplő karakterekről. Így született a Bűnre nevelve című regény, amely a Hiéna bűnöző szereplőinek gyerekkorát meséli el, s melyből kiderül, milyen kegyetlen kiképzésnek és manipulációknak köszönhető, hogy természetesnek fogadtak el egy valójában abnormális, fordított értékrendet. Persze itt is felbukkan a szerelem…

Legújabb könyve, az Egy gyilkos naplója kicsit más, mint az előzőek.

Harsányiné Kecskés Nikoletta: Valóban. Jelenlegi könyvem, az Egy gyilkos naplója könnyedebb, csajosabb stílust képvisel, mint az első kettő. Több benne a humor, ugyanakkor továbbra sem hanyagoltam az izgalmakat, a váratlan fordulatokat, helyenként pedig akár az olvasók „sokkolását”.

Miért várt ennyit az első két regény megjelentetése után, hogy megírja a harmadikat?

Harsányiné Kecskés Nikoletta: Második regényem, a Bűnre nevelve megjelenésekor már állapotos voltam a kisfiammal. A születése után minden átértékelődött, egy időre háttérbe szorult az önmegvalósítás. Teltek az évek, tavaly nyáron azt gondoltam, itt az ideje ismét időt szánni az írásra…

Mikor és hogyan alkot?

Harsányiné Kecskés Nikoletta: Az első két regénynél könnyű dolgom volt, a több hétből álló törvénykezési szünet alatt órákig írhattam, míg a férjem nem ért haza munkából. A legutóbbi könyv ennél jóval „kalandosabban” született, hiszen jelen volt a hétéves kisfiam, az időm töredékét tudtam csak írásra szánni, így maradtak az éjszakák, vagy napközben az az egy-két óra, amikor mesenézést engedélyeztem, vagy épp fiús programot csináltak a férjemmel.

Van-e más írói műfaj, amiben kipróbálta magát, kipróbálná magát?

Harsányiné Kecskés Nikoletta: Szeretem a verseket és az igényes, elgondolkodtató meséket, nem mondom, hogy nem írnék szívesen ilyesmit, de ahogy látom, a mostani világban nem nagyon van igény egyikre sem. Lombos Erdő Meséi címmel készült egy meseblog, de az igazán azért, mert az esti lefekvések során a fiam mindig az általam kitalált meséket kérte. Szép lassan kialakult egy egész mesevilág, újabb és újabb folytatásokkal esténként, és úgy gondoltam, jó lenne leírni, hogy ne merüljenek feledésbe. Aztán ez sajnos időhiány miatt félbemaradt.

Mik a további tervei az írásban, a hivatásában, a családi életében?

Harsányiné Kecskés Nikoletta: Jelenleg dolgozom a negyedik regényemen, a legközelebbi célom, hogy elkészüljön és megjelenjen az Aposztróf kiadó gondozásában. Ők már az első könyvemnél bizalmat fektettek belém, és azóta is nagyon szeretek velük együtt dolgozni. A közelmúltban kezdtem cikkeket írni egy online női magazinnak, szeretném ezt is folytatni, ha van rá lehetőség. Mindenekelőtt azonban szeretnék úgy jelen lenni a családom életében, hogy ne lássák kárát annak, hogy a főállásom mellett írással is foglalkozom.

Családja, kollégái hogyan fogadták írói szenvedélyét. Tudnak-e segíteni benne?

Harsányiné Kecskés Nikoletta: A férjem főállása mellett hangosítással és zenéléssel foglalkozik, mindkettőnknek megvan a maga szenvedélyig menő „mániája”, talán ez az oka annak, hogy megértjük és türelemmel viseljük a másik ilyen irányú késztetéseit. A fiam állandó szeretetforrás, felismerések hadát köszönhetem neki, lendületes egyéniség, sokszor olaszos habitussal esünk át helyzeteken, amit aztán mindig követ egy esti csendes beszélgetés. Édesanyám kiváló érzékkel ad tanácsokat az írással kapcsolatban, a mai napig sokat segítenek a meglátásai, ahogy a férjemé és a bátyámé is. A kollégáim támogatása is sokat jelent, az első regényem megjelenése óta egyöntetűen mögöttem állnak, akárcsak a férjem szülei. A közelmúltban tudtam meg, hogy az önkormányzat jelöltnek állított a területi Prima Primissima díj irodalmi kategóriájában, ezt nagy megtiszteltetésnek érzem, és nagyon jólesik.

Olyannak tartja Magyarországot, ahol történnek bűnügyi regénybe illő bűnesetek?

Harsányiné Kecskés Nikoletta: Ritkán nézek hírműsorokat, így nem igazán vagyok tisztában az országos mérvű bűnesetekkel. A munkahelyemen persze szembesülök bűntényekkel, melyek az illetékességi területünkön történnek, de ezek szerencsére nem olyan nagyságrendűek, hogy regényt lehetne róla írni.

- Szaniszló Bálint -