Heti 40 tanóra. Nem túl sok ez?

Borsod-Abaúj-Zemplén - A szakember szerint, ha gyereknek nincs szabadideje, nem derül ki, miben tehetséges.

Utánajártunk, és kiderült, valóban úgy van, ahogy azt egy középiskolás diák állítja: napi 8–9 órája van, gyakran nulladik órával kezd, mire hazaér, már 4 óra, 5 óra után kezdi el tanulást. Az Észak Facebook-oldalán rengeteg hozzászólás érkezett a levélhez, a legtöbb arról szól, hogy igen, a mai diákok valóban rendkívül leterheltek.

A diákok mindennap három órakor mennek haza." Csabalik Zsuzsanna

Azonban szerettük volna hivatalos helyről megtudni, mi is a helyzet az iskolai óraszámokkal. Először egy általános iskolai pedagógust kerestünk meg, aki kérte, nevét ne írjuk meg. Azt azonban elmondta, a különböző évfolyamok alapóraszámait az iskolák a pedagógiai programjukban rögzítik. Náluk az 1-2-3. évfolyamnak 25 a heti alapóraszáma, a 4. osztálynak 27, az 5-6. évfolyamnak 28, a 7-8. évfolyamnak pedig 31 óra. De nagyon sok gyerek jár emelt képzésekre, úgyhogy az alaphoz még hozzájön heti 2-3 óra nyelv, rajz, sport, tánc vagy zene. Sőt, a szülők még a napközi után viszik gyermekeiket különböző edzésekre.

A pedagógus rámutatott: ő a ’80-as években szerezte a diplomáját, és akkor még azt tanították a főiskolán, hogy az 1-2.-os gyerekeknek nem lehet napi 4-nél több órájuk és 12 éves korig minden diáknak napi 2 órát kell szabad foglalkozással töltenie a friss levegőn.

Ez nem testnevelésórát jelent, amikor a tanár mondja meg, hogy ki mit csináljon, hanem olyan időt, amikor a gyerekek szabadon játszhatnak, szaladgálhatnak.

Mindennap 8

A középiskolában még nehezebb a diákok helyzete, derült ki. Csabalik Zsuzsanna, a Pedagógusok Szakszervezete Miskolc Városi Szervezete középiskolai titkára, egyben gimnáziumi tanár erősítette ezt meg. Találomra választott ki egy 11. osztályt, és kiderült, mindennap 8 órájuk van, azaz heti 40 órát tanulnak az iskolában. Ez azt jelenti, hogy délután 3 órakor ér véget az utolsó órájuk úgy, hogy náluk fél 8-kor kezdődik a tanítás. Igaz, napközben van egy 25 perces ebédszünet, de nem lehet elvárni, hogy a gyerekek éhen üljenek az iskolában. Ha pedig a testnevelés valamelyik osztálynak a 9. órában van, akkor délután háromnegyed 4-kor mehet csak haza.

– Az óraszámokat a mindennapos testnevelés, a hit- és erkölcstan, valamint az életvitelórák növelték meg. Bár ez utóbbinak nem sok értelme van gyakorlat nélkül – jegyezte meg az érdekvédő.

Kiderül, a szakgimnáziumi tanulóknak még nehezebb a helyzetük. Az egyik miskolci szakgimnázium tanára (aki szintén azt kérte, hogy nevét ne írjuk meg) vázolta: náluk nulladik órák nincsenek, de a diákoknak legkevesebb 7 órájuk van mindennap, heti 2–3 alkalommal pedig 8 órájuk. A tanítás általában 3 órakor fejeződik be, ahol ebédidőt biztosítanak, ott fél 4-kor.

– Azoknak az iskoláknak szerencséjük van, ahol saját konyha működik, de a belvárosi középiskolák tanulóinak a Központi Leánykollégiumban kellene ebédelniük. Arra pedig nem elég 25 perc, hogy oda elsétáljanak, egyenek és visszaérjenek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy semmi értelme a diákokat délután bent tartani az iskolában, mert akkor már nem tudnak figyelni és koncentrálni. A szakgimnáziumi diákok helyzete azért nehezebb, mert a közismereti tárgyak mellett évente 4–5 szakmai tárgyuk is van.

Rövid házi

De mit mond az iskolapszicho­lógus? Napi hány óra lenne megfelelő a diákok számára? Szögedi Dalma lapunknak kifejtette: a tapasztalatok alapján az lenne az ideális, ha az alsósoknak csak napi 4 órájuk lenne. Délután nem kapnánk házi feladatot, hogy minél több időt a szabad levegőn tölthessenek.

– Alsóban írni, olvasni és számolni kell megtanulni. Ezt nem szabad siettetni. A dél­előtt tanultakat a gyerekek a délutáni, szabadidős játékon keresztül „szűrik át” magukon. Nem szerencsés, ha már alsóban különórákra járnak a gyerekek. Felső tagozaton a napi 5 óra lenne a megfelelő, ekkor már lehet 1-2 különórát is beiktatni. A házi feladatnak azonban nem szabadna soknak lennie, mert abból csak azt szűri le a gyerek, hogy a tanulás és a házi feladat ross­z, mert miatta nem játszhat, vagy nem foglalkozhat azzal, amivel szeretne. Tehát otthoni munkának rövid, gyorsan megoldható feladatok lenne jó adni, hogy a gyerek örömmel végezze el azokat, és sikerélménye legyen – sorolta az iskolapszichológus.

Hangsúlyozta: ha gyereknek nincs szabadideje az azért veszélyes, mert nem derül ki, hogy ő miben jó, miben tehetséges, mi érdekelné a legjobban.

Egy vidéki diák napjai

A napokban érkezett szerkesztőségünkbe egy szülő levele, aki egy vidéki diák mindennapjait vázolja:

„Becsöngetés 8-kor! Ami azt jelenti, hogy a 6.20-as busszal indulni kell az iskolába. (Ami nem jelent mást, mint 5.20-kor ébredni kell.) Beér a busszal, villamosra vagy újabb buszra szál. 8 órát az iskolában tölt, tornázik, tanul, jegyzetel, felel, dolgozatot ír. Letelik a „műszak” és futás a villamoshoz (vagy buszhoz) ha minden jól sikerül még a 16-os buszt eléri,ha nem akkor csak a 17-est! Hazaér fáradtan, éhesen este fél 6-ra. Mire eszik, és vált pár szót a szüleivel vagy testvéreivel már fél 7-7 óra. Kérdem én: erre van szüksége egy gyermeknek? Legyen az 16-17-18 éves? Hogy két szót se tudjon váltani a családjával, mert tanulni kell, mert dolgozat lesz? Mire mindent átnéz szegény gyerek, este 11 óra! Kinek fog akkor még az agya? Mert szerintem senkinek! És mégis a maximálisat várják el a tanárok és szülők is!”

- Hegyi Erika -

[related-post post_id="3625571"]