Nevess

Különös házi feladatot adott tanítványainak a nyárra egy tardosi tanárnő. „Nézd meg legalább egyszer a napfelkeltét és a napnyugtát! Feküdj ki a szabadba, és ne csinálj semmit! Nevess, nevess, nevess! Hogy szinte már fájjon a hasad! Annyit, hogy már ne is emlékezz, min kezdtél el nevetni! Annyit, hogy másokra is átragaszd a jókedved!” És ehhez hasonlókat. Hegyi Erika jegyzete.

A tanárnő valószínűleg tudta, a nyári szünet nem arra való, hogy a gyerek matekból vagy angolból bepótolja a mulasztását, hogy 5-6 (kötelezően!) kötelező olvasmányt elolvasson, és hogy augusztusban felkészüljön a következő tanévre. Mert a nyár arra való, hogy olyasmit tegyünk, amire tanév közben nincs idő vagy lehetőség.

Sátorozni a szabadban, éjfélig rosszalkodni nagymamánál az unokatesókkal, fára hintát kötni, sárkányt reptetni a réten, fejest ugrani a tóba, faágakból bunkert készíteni. A barátokkal elhatározni, hogy lesz egy híres zenekarunk vagy színtársulatunk, és máris megírni az első műveket. Megtanulni sütni, főzni, bűvészkedni, és nem hagyni, hogy a munkától fáradt és morcos felnőttek letörjék álmainkat.

Nyár, nyár. Mindjárt vége. Készül az iskolákban az órarend, a pedagógiai program. Elhangzik-e majd az évnyitókon: remélem, gyerekek, a nyáron látszólag csupa haszontalan dolgot műveltetek!

- Hegyi Erika -