Egy eltűnt vár nyomában

Sátoraljaújhely - Tíz évvel ezelőtt kezdődött meg Sátoraljaújhely várának feltárása.

Idén 10 éve kezdődött el Sátoraljaújhely középkori várának feltárása a Várhegyen. A feltárást a kezdetektől Ringer István régész vezette. Ringer István azóta már a Petőfi Irodalmi Múzeum sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeumának igazgatója, de ebbéli tisztségében is tovább vezeti az ásatásokat, és szívesen vállalkozott arra, hogy felelevenítse az elmúlt egy évtizedet.

A felfedezés öröme kellő muníciót jelent azóta is." Ringer István

Kíváncsiság

„Mint egy kutató, aki törmelékből, cseréptöredékekből, remekművek elvásott darabkáiból iparkodik megalkotni régi, letűnt korok nagyszerűségét…” Az idézet Márai Sándor Szindbád hazamegy című regényéből való, s számomra a legkedvesebb módon fogalmazza meg azt, hogy mit is csinál valójában egy – középkori várat kutató – régész – mondja Ringer István.

Apró szépséghiba, hogy Márai nem a régészekre gondolt ezekkel a sorokkal, hanem mesterére, a „hajós, író és úriember” Krúdy Gyulára, aki a fentebb idézett módon, tudósokra jellemző akkurátussággal szemlélte az étlapot „mindenütt, ahol hányatott élete során megfordult”. Vajon mi sarkallja a régészeket arra, hogy néha a leglehetetlenebb helyen és időben régi várak törmelékeiben kotorásszanak, s másokat is erre késztessenek?

Persze, hogy nem más, mint a kíváncsiság. Ez az emberiséggel egyidős tulajdonság a mozgatórugója általánosságban azoknak az ásatásoknak, amit nem valamilyen beruházás okán, a kulturális örökség védelméről szóló, megjegyezhetetlenül gyakran változó törvény előírásai miatt kezdenek a régészek.

Mivel a középkori várainkat nem érintik autópálya-nyomvonalak, plázát vagy szerelőcsarnokot sem építenek a területükön, mondhatjuk, hogy majd’ minden esetben pusztán a tudományos kíváncsiság az, ami a kutatásaink mögött áll.

10 év eredménye

– Amikor elkezdődött az újhelyi vár ásatása, úgy gondoltam, 10 év alatt biztosan teljesen feltárható. A 10 az kerek szám, meglehetősen távolinak is tűnt, mire lepereg ennyi év, gondoltam, nagyot nem tévedek. Rosszul gondoltam, s most, a 10 év eltelte után inkább nem becsülgetem, mennyi munka vár még ránk. Mindenekelőtt ki kellett tisztítani a terepet, kivágni a fákat, bozótokat.

Ezek közül az egyik egy egyenáramú elektromos ellenállásmérés volt, amely módszernek az az alapja, hogy a felszín alatti falak és árkok, üregek fajlagos ellenállása eltér az azt körülvevő talajétól. Azt feltételeztük, hogy a vár hatalmas leomlott falai vastag törmelékréteget alkotva borítják be az alattuk megőrződött részleteket, s ezáltal fajlagosellenállás-különbség nem vagy csak alig lesz majd mérhető. Így a vizsgálatot csak a plató északi részén végeztük el, ahol a terep egyenletes volt.

Az innen készült, ellenállás-különbségek adataiból generált térképen a sötétedő színek jelezik azokat a területeket, ahol elpusztult épületrészek, falak lehettek. Ma már tudjuk, hogy a mérési adatok, legalábbis részben, biztosan helyesek, a vörös színű területeken valóban kerültek elő jelentősebb épített részletek.

A régészeti munka szépségét leginkább talán az adja, hogy egy szakember soha nem lehet eléggé felkészült és magabiztos, s hiába vannak olyan 21. századi diagnosztikai módszerek, mellyel számos információ kinyerhető a lelőhelyekről, az, hogy pontosan mit rejt a föld, s mindebből milyen folyamatok válnak rekonstruálhatóvá, csak ásatással deríthető ki. A felfedezés öröme s a kíváncsiság tehát, ami kellő muníciót jelent azóta is.

Kiállítás

Ringer István elmondta, a feltárások egy sikeres sátor­aljaújhelyi önkormányzati pályázatnak köszönhetően idén nyáron is folytatódnak. Az ásatási eredményekről augusztusban egy kiállítást is rendeznek a sátoraljaújhelyi múzeumban.

- ÉM-BG -