A család maga az élet

Miskolc, Tiszakeszi - "Vas Éva óvónő vagyok. 40 év után a felmentési idő letöltésével nyugdíjba készülök.”

Ezzel kezdi beszélgetésünket a Brunsz­vik Teréz-díjas óvónő, aki szakmai munkája elismeréseként kapta a díjat. „Díszoklevéllel és bronz plakettel járt, melyet Balog Zoltán miniszter úr adott át pedagógusnapon, díszünnepség keretében a Zenepalotában Budapesten. Életem nagy szakmai élménye volt!”

Az életem során megtanultam, hogy minden fejben dől el!" Vas Éva

„Hogyan lettem óvónő?” – kérdez vissza.

„Vattán igazi falusi környezetben, gyerekként kezdődött. Látták, hogy mennyire szeretem és szeretnek a gyerekek, az óvodába pedig óvónő kellett. Már beadtam a jelentkezésemet a Nyíregyházi Főiskolára – ahová felvettek nappali tagozatra –, ám visszamondtam és elkezdtem dolgozni. Most visszagondolva előnyt jelent, hogy levelezőn tanultam. Nagyon szerettem ott dolgozni, szívesen emlékszem rá vissza.”

Megtudom, hogy „a mezőcsáti gimnáziumban diákszerelemből házasság lett”, így került aztán Vas Éva Tiszakeszibe 1983-ban, ahol a Hétszínvirág Óvoda vezető-helyettese, vezetője, óvónője.

Amit a legjobban szeretett

„A ranglétra minden fokát végigjártam türelemmel, alázattal, gyerekszeretettel. Tiszakesziben született két lányom, akik szintén pedagógusok lettek. Áttanultam az életemet, 56 évesen kaptam az utolsó diplomámat. Szakmámat tekintve: óvodapedagógus, közoktatási vezető, csecsemő- és gyermekgondozó, fejlesztő pedagógus vagyok.

Az életem során megtanultam, hogy minden fejben dől el! Nem szabad feladni! A jó célért mindent meg kell tenni, ami emberileg megtehető. Tiszakeszi főleg a mostani polgármesternek köszönhetően olyan szép község, hogy azt látni kell. A falu végében folyik a Tisza, ami lenyűgöző. Sok időt töltünk a természetben a gyerekekkel.

Éva arról is mesél, hogy Nemcsák Károly színművész is itt kezdte. Sőt, Horváth Pista nótaénekes is a falu szülöttje.

„Azt csináltam, amit a legjobban szerettem: átjátszottam az életemet. Az életem paradoxonja, hogy úgy alakult, elváltam. Egyedül maradtam két kisiskolás gyerekkel, egy saját építésű nagy rezsijű házban.

A barátok lassan elhidegültek tőlem, tönkrement a magánéletem. Nagyon nehezen éltem meg, a munkába temetkeztem: tanultam, taníttattam a lányaimat és küzdöttem. Sokat dolgoztam: Tiszaújváros Oktatási Központjának szaktanácsadója voltam, országos szakértő. Önkormányzati képviselőként, vezető óvónőként sok óvodabált, falunapot, ünnepségeket, Horváth Pista-emlékműsort szerveztem.

Munkám során sokat tettem szakértelemmel a roma gyerekek hátrányainak kompenzálásáért, a tehetségek kibontakoztatásáért. A magánéletem emberségemnek köszönhetően rendeződött. Egy kiváló embert hozott Laci személyében az életembe családjával együtt. Az ő Maja kisunokája és az én Lotti kisunokám az életem értelme.

Meg szokták kérdezni, mit csinálok majd nyugdíjas koromban? Amit eddig: unokázom, amíg és amikor csak tehetem. Ha meglátom, vagy vele vagyok: nem fáj semmim, jól vagyok. Látni, hogy anyáról anyára hogy száll át a tapasztalat, az egy csoda. Nagyon szeretek olvasni, kirándulni, új élményeket gyűjteni.

A kedvesemnek hasonló az érdeklődési köre. Sokat járunk színházba, kulturális rendezvényekre. Miskolcra költöztem a gyerekeim után, a kisunokám közelébe. Diósgyőrben is megtaláltam önmagam! Nagyon jó rendezvények vannak, a kedvencem a Diósgyőri vár történései. Köszönettel tartozom a sikereimért a családomnak és azoknak az embereknek, akik körülvettek.”

Tanácsok

Vas Éva, Brunszvik Teréz-díjas óvónő nyugdíjba vonulása alkalmából Pedagógus Szolgálati emlékérmet vehet át július 29-én a falunapon.

„Köszönöm Tiszakeszi apraja-nagyjának a megbecsülést, szeretet, tiszteletet, amibe részesítettek életem ezen szakaszában. Mindig őrzöm a szép emlékeket! A fiataloknak ajánlom, hogy találják meg azt, amit a legszívesebben szeretnek csinálni és tanuljanak, tegyenek érte. Az idősebbeknek tanácsolom, hogy tartsák össze a családot, mert a család az élet!”

- Juhász-Léhi István -