A híres mezőcsáti névnapi sós torta

Mezőcsát - Ilyenkor a hozzám hasonlóan nagy szeretettel megáldott anyák csak legyintenek: semmiség, meglesz.

Pataki Katalin mezőcsáti háziasszony meséli: Legnagyobb fiam meglepett azzal a kéréssel, hogy a névnapjára sós tortát kér. Ilyenkor a hozzám hasonlóan nagy szeretettel megáldott anyák csak legyintenek: semmiség, meglesz. Aztán lehet töprenkedni.

Sós is, torta is

Sós legyen, torta legyen, szeletelhető és szállítható, mivel a munkahelyére viszi. Jó vicc. És persze ünnepi is legyen a külseje. Nekiindultam vásárolni. Vettem apró sós kekszet. Hozzá pezsgőt. Aztán sajtot és tejet, zselatint. Ekkor már látszott, mi lesz.

A sós kekszet kicsit megáztattam a pezsgőben, hogy megpuhuljon. Kibéleltem vele egy kerek tálat. Csináltam sajtmártást (porból és saját kezűleg is jó), reszeltem bele bőven sajtot, majd bele­kevertem zselatint, átmelegítettem. Ezzel a masszával megtöltöttem a formámat, és az egészet lefedtem szintén megáztatott kekszekkel.

Itt jön fontos elemként a türelem: a zselatin lassan szilárdul meg, félóránként kétségbe kergetve az embert. De a végén összeáll, megszilárdul, akkor ki lehet önteni. Nagyon szép és finom, jól szeletelhető torta lett belőle.

ÉM