Több mint ötven esztendeje a pályán: kitüntetését életműdíjnak tekinti

Miskolc - Miskolc egyik legismertebb ügyvédje sok „húron” játszik, elismerését ennek is köszönheti.

A napokban a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült dr. Bajáky Gábor, a Diósgyőri Sportlétesítményeket Működtető Nonprofit Kft. és a Miskolc Városi Szabadidőközpont Nonprofit Kft. felügyelőbizottságának elnöke.

Ugyanúgy dolgozom, mint fiatalabb koromban." Dr. Bajáky Gábor

Egy esztendővel ezelőtt, Miskolc Város Napján is kitüntetésben részesült. Számított-e munkájának újabb elismerésére?

Dr. Bajáky Gábor: Nem gondoltam erre, teljesen meglepett. Amióta átvettem az Érdemkeresztet, sokan megkérdezték tőlem, hogy miért nem az ügyvédi munkámat ismerték el. Rendre azt feleltem, hogy a felügyelőbizottsági munka jogi tevékenység, ennek következtében érinti az eredeti szakmámat is. A kitüntetésemet a köztársasági elnök adományozta, és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere adta át a budapesti Vigadóban rendezett ünnepségen, amely előtt kaptam egy felhívást, hogy ha megítéli számomra a bizottság, elfogadom-e? Természetesen igennel válaszoltam.

Egyetért azzal, hogy kitüntetése egyfajta életműdíj?

Dr. Bajáky Gábor: Igen, ez teljesen így van. Szalad az idő, már több mint ötven esztendeje vagyok az ügyvédi- és sportszakmában. Az élet úgy hozta, hogy most egymás után kaptam az elismeréseimet, korábban viszont egyszer sem részesültem ilyenekben.

Mit tart a legnagyobb eredményének?

Dr. Bajáky Gábor: Az ügyvédi tevékenységem mellett számos közösségi munkát végeztem. A Diósgyőri Sportlétesítményeket Működtető Nonprofit Kft. és a Miskolc Városi Szabadidőközpont Nonprofit Kft. felügyelőbizottsági „ügyködésem” mellett a Magyar Labdarúgó Szövetségben tíz évig a fellebbviteli bizottságban szolgáltam, két évet elnökként húztam le, majd ugyanennyi ideig álltam a versenybizottság élén. Társadalmi munkát végeztem a Magyar és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Síszövetségben, utóbbit irányítottam, aztán egy ideig sportjogot is tanítottam a Miskolci Egyetemen, a Lions Klubnak meg alapítója voltam. Megemlítem még, hogy a hámori római katolikus templom megsegítésére, felújítására három Mága-koncertet szerveztem, ennek „magyarázata” egyszerű: Hámorban nőttem fel, ott gyerekeskedtem.

A labdarúgástól azonban mintha eltávolodott volna…

Dr. Bajáky Gábor: Ez nem így van, már csak azért sem, mert a foci maga az élet. Az MLSZ-ben sem felejtettek el, kitüntetésemhez a szövetségből is gratuláltak. A labdarúgással kapcsolatban el kell mondanom, hogy – egy latin mondást idézve – a költő nem lesz, hanem születik… Ennek jegyében sajnálattal állapítom meg, hogy egyelőre még nem született ismét olyan magyar kiválóság, mint amilyen Puskás Ferenc volt, és akire most, születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából világszerte emlékeznek.

Milyen kapcsolatot ápol a helyi sportvezetőkkel?

Dr. Bajáky Gábor: Egri Istvánnal, a Miskolc Városi Szabadidőközpont igazgatójával, a helyi jégkorongsport első emberével sokszor találkozom, a DVTK Jegesmedvék hokimeccseire is gyakran jártam. Az élvonalbeli labdarúgásban dolgozó szakemberek egy része – gondolok Benczés Miklóstól kezdve Mészöly Gézáig – szintén ismer. Ők például fiatalok, tehetségesek, sokat tehetnek azért, hogy a futball végre teljesen egyenesbe kerüljön Magyarországon.

Bajnoki meccsekre jár?

Dr. Bajáky Gábor: A DVTK Jegesmedvék Mol-ligás és Magyar Kupa hokimeccsein sokszor megfordultam. Korábban rendre kimentem a DVTK NB I-es focimeccseire, most, hogy építik a stadiont, inkább a televízión keresztül követem az eseményeket, de alig várom már a diósgyőri avatót, és persze abban bízom, hogy a piros-fehérek megkapaszkodnak a legmagasabb osztályban. Megjegyzem, hogy nagyon biztatónak tartom Bódog Tamás munkáját, lám, nem kell ide külföldi tréner, amikor képzett magyar szakember is van. Az „idegenek” nem azért jók, mert a mi edzőinktől több van a fejükben, hanem azért, mert klubjaik menő játékosokat vásárolnak nekik.

Önről közismert, hogy télen, ha csak teheti, síel és többnyire a környező országok centrumaiban hódol szenvedélyének, de mit csinál nyáron?

Dr. Bajáky Gábor: Régebben a kispályás labdarúgás volt a mindenem, kapusként űztem ezt a műfajt, de már szögre akasztottam a cipőmet. Mostanában a természetjárás a kedvencem, ha van időm, nagyokat túrázom Bükkszentkereszten, ahová kiköltöztem Miskolcról. A testmozgásnál maradva: imádom a favágást, ezt szigorúan baltával csinálom, ennek segítségével tartom karban az izmaimat, a testemet. A motorfűrészt csak akkor veszem elő, ha egy görcs kifog rajtam…

Az olimpia itthon örökzöld téma, hiszen az ötkarikás aranyérmek nálunk mindent visznek. Budapest először kandidált a 2024-es eseményre, majd visszalépett. Ezt hogyan élte meg?

Dr. Bajáky Gábor: Először eljátszottam azzal a gondolattal, hogy életem során mégiscsak lesz „saját” olimpiánk, amelyen még ott lehetek, aztán az események más irányt vettek. Nagyon sajnáltam, hogy ez a szép reményű elképzelés belehalt a saját hamvába. Egyébként pedig teljes mértékben egyetértettem dr. Sárközy Tamás jogászprofesszorral, aki úgy fogalmazott, hogy Los Angeles és Párizs mellett szerény esélyünk volt arra, hogy elnyerjük a rendezés jogát.

Hogyan telnek a napjai?

Dr. Bajáky Gábor: Ugyanúgy dolgozom, mint fiatalabb koromban, jól bírom magam, nem érzem az idő múlását. A tempóm változatlan, de azt be kell vallanom, hogy a jogszabályok bonyodalma miatt napjainkban már mindenféle jogi munka kissé elnehezült.

A közelmúltban családi öröm érte, nagyapa lett…

Dr. Bajáky Gábor: Márk Tamás lassan három hónapos és mondhatom, gyönyörű kisgyerek, boldogok is a fiamék. És még mielőtt megkérdezi: persze, hogy szeretném, ha évtizedek múlva ugyanezzel a vezetéknévvel ő is felbukkanna a jogi pályán, mert abban már most egészen biztos vagyok, hogy kedvelni fogja a sportot, a mindennapos testmozgást.

- Kolodzey Tamás -

Névjegy

Dr. Bajáky Gábor

Foglalkozása: ügyvéd

Megbízatásai: felügyelőbizottsági elnök (két miskolci sportgazdasági társaságban)

Családi állapota: nős

Gyerekei: Rita, Tamás

Hobbija: a labdarúgás és a természetjárás