Az acélváros végnapjai. És jövőbeni reményei?

Miskolc - „Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben.”

Lóránt Károly villamosmérnök-közgazdász, az Országos Tervhivatal egykori munkatársa, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) megbízásából szerkesztette a MAB-székházban tegnap bemutatott Az acélváros végnapjai című kötetet, amelynek az alcíme – Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben – előrevetíti a kiadvány hangvételét.

A tények és a háttér

Kétségtelen, hogy a rendszerváltás gazdaság- és iparpolitikájának az egyik, de talán a legelrettentőbb példája a Lenin Kohászati Művek sorsa: a nagyüzem, amely az ország egyik alapvető ipari bázisából húszéves ide-oda hánykolódás után végül is teljes egészében felszámolódott. A könyv pedig ezt a folyamatot igyekszik bemutatni, úgy, hogy e tragikus sorsú gyár történetét beilleszti a magyar ipar, ezen belül a kohászat fejlődéstörténetébe, sőt igyekszik azt az eszmei-politikai hátteret is bemutatni, amely mellett ezek a folyamatok lejátszódtak. A könyv alapvetően a Lenin Kohászati Művek volt vezetőinek és vezető munkatársainak visszaemlékezésein és dokumentumain alapul, de ezeket kiegészítették a valamikori Országos Tervhivatal kohászatra vonatkozó anyagaival.

A kiindulópont

Mint megtudtuk, a Retörkinél másfél éve jelentkezett Drótos László, az egykori LKM utolsó vezérigazgatója, aki kétezer dokumentumnyi archí­vumát ajánlotta fel az intézetnek, ennek áttekintésével kezdődött meg a munka. Lóránt Károly a bemutatón arról beszélt: a magyarországi rendszerváltást alapvetően közgazdászok, jogászok és tanárok vitték végig, akik sok esetben nem azokat a megoldásokat választották, amelyek biztosíthatták volna egyes ágazatok részleges megmaradását.

ÉM-SZB