Gróf Tisza István a család és a nemzet emlékezetében

Miskolc - Patay Tibor: „Ezen a vidéken én otthon érzem magam, és ezt senki nem veheti el tőlem…”

A Nyilas Misi Alapítvány révén a miskolci református székházba beköltözött a XX. század elejének magyar történelme. Nem más volt az est vendége, mint gróf Tisza István, Magyarország egykori miniszterelnökének dédunokája, Patay Tibor.

Vilmányban és Göncruszkán is volt a családnak birtoka.

Patay Tibor

Történelmi tudat

„A magyar emberek tudatából a fél évszázadig tartó diktatúra sem tudta kiölni az emlékezet fontosságának hitét” – mondta Patay Tibor.

Megtudhattuk tőle, hogy Tisza István gyermekei közül egy kislány négyéves korában torokgyíkban meghalt, fia pedig öt nappal édesapja meggyilkolását követően spanyolnáthában halt meg. Leszármazottai közül ma Erdélyben, illetve Amerikában is élnek. „Az én édesanyám Patay Józsefné Tisza Jolán volt, ő 82 éves korában hunyt el Budapesten. Mi amúgy a Hernád völgyében, Vilmányban éltünk. Vilmányban és Göncruszkán volt birtokunk, aztán a nagyapám Telkibányán vett erdőt. Ezen a vidéken így én otthon érzem magam, és ezt az érzést senki sem veheti el tőlem.”

A végzetes merénylet

A népes hallgatóságot vonzó esten Tisza István meg­gyilkolásáról szóló dokumentumfilm levetítése során percről percre tárultak fel a történelmi esemény sokáig bezárt ajtói.

„Ennek így kellett lennie…” Történelmi források szerint ezek voltak Tisza István állítólagos utolsó szavai. Magyarország1 volt miniszterelnökét 1918. október 31-én gyilkolták meg Hermina úti villájában. Tisza Istvánt két kormányfői ciklusa (1903–1905, illetve 1913–1917) alatt „markáns konzervatív politika és az ellenzéki obstrukció elleni kíméletlen fellépés” jellemzett. Miután az első világháború kirobbanásakor – kezdeti ellenállása után – ő maga is a háború mellett foglalt állást, a küzdelem elhúzódása nyomán elégedetlenné váló tömegek szemében ő lett „a véres küzdelem szimbóluma”, ezzel együtt pedig „az ország nyomorúságának felelőse” is. Úgy lehet venni, hogy a politikus elleni negyedik, végzetes merénylet résztvevőit ez az érzés ösztönözhette az október 31-i gyilkosság végrehajtására.

ÉM-SZB