János nem bogaras

Máig kedvenc slágerem (kicsit átalakítva): a mi házunk ó, be szép! A nagyszobánk mindig galambszaros erkélye a forgalmas főutcára néz. A marakodó madarak vad turbékolása a belső gangra is behallatszik. Kozslik ügyvéd úr hajdani birodalma az államosítások áldozata. Az utcai front szövevényes társbérletekké alakul. A folyosóról nyíló egyszobások a kor szerinti szükséglakások. Szántó István írása.

A lakók reggelenként neglizsében, újsággal és éjjelivel sorakoznak a gang végi közös vécék előtt. Szegedi Józsi vasutasként soronkívüliséget élvez. Mert ugye a vonat nem vár. A tüzépes Etelka nénit se lehet megvárakoztatni, fontos asszonyság, rajta múlik, hogy mikor váltják be a szénutalványt.

János nem bogaras ember, hanem az ország egyetlen és sokak által keresett bogármérnöke.

Unalmas ez a reggeli csendélet. Felüdülés, amikor kihirdetik a vesztegzárat. A felső szomszédokat az udvari vécéhez irányítják. Kezdődik a szokásos évi poloskairtás. A gázmaszkos emberek kiköltöztetik az egyszobásokat. Körberagasztják a korhadt ablakszárnyakat, ajtónyílásokat, aztán elbarikádozzák a folyosónk végét. Ciánoznak. A szellőztetéskor gyomorforgató, büdös szag lengi be az egész házat. Különös eredmény, a szocializmus vívmánya: a hatvanas évekre kipusztulnak az ágyi poloskák. A ruszli bogarak és a hangyák az örökös túlélők. A panelvilág, a betonkolosszusok közötti közműjáratok, az emeleteket behálózó szemétledobók a gusztustalan rovarok élőhelyeivé válik. Majd kinyílik a nagyvilág, jönnek-mennek az emberek, és a poloskák újraélednek. Az óceánon túlról hozzák haza a legagresszívabb mutánsokat. A fészekrakók és a költöző madarak révén ismét megjelenik az ágyi poloska. Csúnya egy teremtmény, világosban alig látni, a fényre eltűnik, de a sötétben félelmetes vérszívó. Ragaszkodik hozzánk – akár a tetű a fejen és a ruhában a vérünkhöz. Mostanában az ÁNTSZ és a roma önkormányzatok közösen küzdenek az újszerű rovarinvázió ellen.

Kiss János ebben harcban nem egyszerű együttműködő, a szakértelme nélkülözhetetlen. János nem bogaras ember, hanem az ország egyetlen és sokak által keresett bogármérnöke. Nincs fóbiája, mint nekem ezektől a csúszó-mászó, össze-vissza rohangáló poloskáktól, tetvektől és az egyéb repülő kártékony rovaroktól. Igazából nem bánja, hogy vannak, hiszen ezek biztosítják a megélhetését. Agrármérnökként a szakirodalom mindentudója, aki ránézésre, röptében megmondja a darázsról, hogy német vagy francia. Az előbbi erős és agresszív, míg az utóbbi nagyobb és kevésbé izgága. A lódarázs jelenti az igazi veszélyt, még éjszaka is „ügyeletben van”, szüntelenül repül. Egyik fajtával sem könnyű elbánni, elkel a szakember segítsége. A lódarazsak csípése nem annyira vészes, mint amennyire tartunk tőle. Aki viszont allergiás a csípésükre, annak veszélyes tarjagos daganat keletkezhet a nyakán, ha ott csípi meg egy darázs, de szerencsére van ellene védőoltás. Ami a legfontosabb minden esetben, hogy a fészküket felszámolják. Akkor a leghatásosabb az irtásuk, ha királynőjüket elpusztítják. Kevesen tudják, ezeknek a parazitáknak az élettere 100 méter. Ezen belül fejlődnek ki és pusztulnak el. Ha a kerti medencénkbe vagy a vizes hordóba teszünk egy kevés olajat, meszet vagy klórt, magunk is felszámolhatjuk a szokásos nyári szúnyograjzást.

János telefonszáma, elérhetősége életmentő lehet. Ki gondolná, hogy a trópusokon termő déligyümölcsök és a becsomagolt, távoli helyekről származó áruk közé veszélyes pókok és skorpiók is befészkelhetik magukat? Míg korábban a gyümölcsöket éretlenül, majd etiléngázos karantén után dobták a piacra, ma már nem ennyire elővigyázatosak. És mit tegyünk, ha a hálós mandarinnal egy forró égövi skorpiót is hazavittünk? Bízzuk a szakemberre, hogy megtalálja és eltávolítsa!

Mert anélkül, hogy kiciánozná a lakást, képes elcsípni a legapróbb ízeltlábút is.

- Szántó István -