Aranytündér

Természetesen volt olyan időszak az én életemben is, amikor feszült figyelemmel kísértem a meséket. Persze cseperedve az egyre „komolyabbakat”, de például a Mátyás királyosokat és a Magyar népmeséket még ma is bármikor elolvasom, megnézem. Pásztor Attila írása.

Szóval visszatérve az elejére. Nem nagyon értettem kiskoromban, hogyan lehet több jó is bennük, gondolok itt azokra, akik kívánságokat teljesítenek. Ráadásul két merőben eltérő karakter.

Ugye ott van rögtön az aranyhal, aki kifogva és ezen rendkívül megrémülve egyből három kívánságot is teljesít szabadulásáért cserébe. Akkor ez még akkor is kevésnek tűnt nekem, hogy ismerve a mondást három a magyar igazság. De mindig ott motoszkált a fejemben, hogy „plusz egy a ráadás”. A másik jótét lélek ugye a jó tündér, aki felbukkanva ugyancsak három kívánságát teljesíti a csodát már nagyon váró, arra mindenképpen ráutalt embernek. Persze ezen jó cselekedetek után minden jóra fordul, a világ zajától cseppet sem zavartatva élnek a főhősök tovább boldogan, békességben.

Aztán idősödve találkoztam igazi aranyhallal, jó tündérrel, tudtam, kik azok, akik kötelezően úgy érzik, segíteniük kell. Sőt én is voltam néhányszor az. Viszont a mesebeliekkel még egyikkel se találkoztam, de ha lehetne most egy mixet, egy aranytündért szeretnék. Mert minimum hat kívánságom lenne.

Pásztor Attila