"Ilyenkor megpihen az ember szíve…"

Királyhelmec, Sátoraljaújhely, Miskolc - Mindenszentek kapcsán Miskolc mellett Sátoraljaújhelyen és a felvidéki Királyhelmecen is beszélgettünk olvasóinkkal.

Az ünnepek előtt mindenki, aki tud elmegy és rendbe rakja a sírt, a sír környékét, hogy Mindenszentekre minden szép legyen – mondta munkatársunknak Fülöpné Rácz Erzsébet, akit a királyhelmeci temetőnél szólítunk meg még hétfőn. – Ezekben a napokban pedig kimegyünk a temetőre és tiszteletből meggyújtjuk a gyertyát elhunyt szeretteink sírján.

Az itteni emberek mindenkinek megadják a tiszteletet. Rácz Erzsébet

A felvidéki – bodrogközi – Királyhelmecen közel 8 ezren élnek, javarészt magyarok.

– Nagyon sokan vannak külföldön, mert nagyon nagy a munkanélküliség a környéken – tette hozzá Erzsébet. – Az itteni emberek mindenkinek megadják a tiszteletet, és templomba is többen járnak talán a környéken.

Várkonyi Anita sátoraljaújhelyi, ám jó ideje már, hogy a Dunántúlon dolgozik.

– Az ünnepekben az is jó, hogy találkozok a családtagokkal – magyarázta Királyhelmectől alig 30 kilométerre, a határ menti kisváros, Sátoraljaújhely temetőjénél, ahol ha feljebb sétál az ember, Szlovákiát is láthatja a „másik oldalon”. – Ilyenkor együtt kimegyünk a temetőbe, gyertyát gyújtunk – mondta. – A keresztlányomnak a fények tetszenek… Nem, számomra nem más érzés ekkor hazajönni.

Anitának az összes nagyszülője az újhelyi temetőben nyugszik, ők nagyon sokat jelentettek neki.

– Dédnagymamámmal rengeteget voltam, mert 10 éves koromig ő járt értem óvodába és iskolába is – árulta el nekünk. – Már nagylány, felnőtt voltam, amikor meghaltak, ám sok-sok szép élményem van velük kapcsolatban.

Anita úgy látja, hogy a fiatalabb generáció eléggé tiszteli a halottakat. Ez szerinte azért van így, mert a szülők tovább­örökítik mindezt. „Nagy részük tisztelettel és jobban kezeli, még az is lehet, hogy jobban mint mi”.

Nehéz elengedni

Kedden délelőtt már a miskolci Mindszenti temetőnél beszélgettünk Schmidt Évával, aki leányával látogatott ki a belvárosi sírkertbe.

– Mindenféleképpen összehozza az embereket november elseje, mert gondolom, mindenkinek van valamerre sajnos elhunytja – mondta munkatársunk kérdésére. – Megmondom őszintén, nem nagyon járok a temetőre, mert nekem nem a temetőben vannak a halottjaim, hanem a szívemben, lelkemben és minden nap gondolok rájuk. A szüleimre is, akik nincsenek már köztünk sajnos. Nem szeretek temetőbe járni, de kijövök, mert megteszem azt a tiszteletet, ami ilyenkor és bizonyos ünnepeknél illik. Persze ismerek olyanokat, akik hetente, netán naponta kijárnak.

Megtudtuk azt is, gyalog érkeztek a temetőbe, míg hétfőn a Szentpéter kapui sírkertbe autóval mentek, de szerencséjük volt, és a nagy tömeg ellenére találtak pakolóhelyet.

– Sajnos a lányom a nagyszülei közül csak a nagymamáját ismeri, mert már egyedül ő él, a nagypapája is kiskorában halt meg, míg az én szüleimet egyáltalán nem ismerte – tette hozzá. – Nehéz elengedni a halottainkat, pedig azt szokták mondani, hogy el kell engedni őket, mert addig nem nyugszanak meg ők sem.

Birinyi Attila édesanyjával és lányaival szépítette szerette sírját.

– Édesapámnál vagyunk most kint, aki már lassan 20 éve elment – fogalmazott. – Évente többször kijövünk, de igazából nemcsak amikor itt vagyunk, hanem máskor is gondolunk rájuk.

Attila arról is beszélt, közös felkészüléssel, tervezéssel teltek az elmúlt napok. Azzal hogy ki és mit vásárol és hogy lesz feldíszítve a sír.

– Ilyenkor közösen a gyerekekkel, nagyszülőkkel jövünk és járjuk a temetőket, majd a család közösen ebéddel – mondta. – Ilyenkor megpihen az ember szíve… Ebben az egész évi nagy rohanásban, de nem feledjük szeretteinket, hiszen többször is szóba kerülnek, többször is gondol rájuk az ember.

Birinyi Attila úgy tapasztalta, reggel és kora délelőtt jóval kevesebben vannak a temetők környékén, és ahogy jön a tömeg, úgy lesz egyre kevesebb a parkolóhely is.

Legközelebb körhinta is

Az Észak-Magyarország Facebook-oldalán fotókkal is igyekeztünk végigkísérni az emlékezés napjait, miközben azt kérdeztük olvasóinktól, hogy mit tapasztalnak a temetők környékén. „A férjemmel a felsőzsolcai temetőben jártunk, és elborzadva láttuk a cukorkás kirakodóbódét. Egy kicsit morbid, nem? Ilyet még nem láttam. Legközelebb körhinta meg diszkó is lesz?” – kérdezi olvasónk.

- Juhász-Léhi István -