60 évesen is elkezdhető

Kazincbarcika, Miskolc - A népművészeknél is nagy gond az utánpótlás hiánya.

– Kazincbarcikáról, a Csipke Műhely Galéria tagjaiként mutatjuk meg eddigi tudásunkat, ugyanis március óta működünk Barcikán, a Mezey István Művészeti Központban. Odajárunk minden héten egyszer és eljutottunk már a csipke készítéséhez: már tudunk tervezni és készíteni is csipkét, ám ez az első bemutatkozásunk – tudtuk meg Neszádeliné Kállai Mária csipkeverőtől, népi iparművésztől, a népművészet mesterétől, akire kiállítóként és előadóként, mestersége bemutatójaként is számítottak a szervezők.

A traktorban szoktam faragni.” Pócs Krisztián

Haszna van és funkciója

Mária elárulta, hogy ezt a szép mesterséget 1993-ban felsőfokú népi játék és kismesterség szakoktatóként mint csipkekészítő sajátította el. Mátrai Magdolna volt a mestere és később rajztanárként tudta hasznosítani ezt a tudást. Azt, hogyan kell tervezni, kompozíciót készíteni és mindezt a textilművességen keresztül iskolában tanítja a mai napig.

– A magyar ember olyan dolgot készített, aminek haszna van, funkciója. Ha a csipke felkerül a ruhára, táskára vagy ruhadíszként jelenik meg, az hordható, viselhető – fogalmazott. – Mindennek jelzés értéke van. Az igazi csipkének és viselőjének az igényességét, ügyességét mutatja, hiszen ezt el kell készíteni. A tudást tovább lehet adni, és ha ezt tovább is tudjuk adni, akkor másoknak is örömet szerzünk.

​Vissza a belvárosba

Papp Ferenc, a miskolci Polgármesteri Hivatal vezető főtanácsosa arról beszélt, hogy jelzés értékű ünnep az, ahol vannak alkotó, működő közösségek, ráadásul olyan közösségek, akik a múltból táplálkoznak.

– Azokat a régi mesterségeket ápolják, gyakorolják ezek a mesteremberek úgy, hogy azok ma, 2018-ban, 2020-ban is mint használati eszközök viselhetők és használhatók legyenek – mondta a főtanácsos. – Sajnos kevesen vannak ezek a mesteremberek, pedig ha általuk készített portékákkal találkozunk, jó lenne tudni, hogy ez a mester itt és itt készíti, és az itt található meg. Azt szeretném, ha a Miskolc főutcájáról nyíló kapualjakba visszatérhetnének azok a mesterek, akik meg tudnának élni abból, hogy a Miskolcra látogatók vásárolnak tőlük, mert ebből önfenntartóak tudnának lenni és ki tudnák fizetni a bérleti díjat.

Papp Ferenc úgy vélte, hogy az ipari iskolákba kellene ezeket a mesterségeket visszacsempészni, ugyanakkor más szemléletmód is kellene az oktatásban.

– Ha másutt meg tudnak ebből az iparosok élni, nem értem, hogy itt miért ne tudnának. Miért ne olyanoktól vásároljunk, akik rendesen megdolgoztak vele? – kérdezett vissza.

– Nagyon kevés az a lehetőség, ahol meg tudnak mutatkozni, ahol még díjakat és elismeréseket is kaphatnak a népművészek és kézművesek – erről már Gergya Zoltán, a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület elnöke beszélt. – Nem utolsósorban ez egy szakmai továbbképzés is azoknak, akik még nem tartanak ott, ahol a díjazottak, vagy el akarják kezdeni valamelyik ágát a népművészetnek. Valamint jó alkalom az ismerkedésre is. Vannak itt Hevesből, Nógrádból szakemberek, testvéregyesületekből. Mindenképpen szakmai épülés ez.

Kell, hogy megmutatkozzanak

Az elnök arról is beszélt, hogy a népművészet egyes területe, például a Röpülj páva miatt most reflektorfényben van. Gyönyörű ruhákban, szép csizmákban vannak a kisfiúk és kislányok.

– Elmondják, hogy milyen zenére táncolnak, ki tanítja őket, de azt nem, hogy ki csinálta a csizmát a lábukra, a gyöngyöt a ruhájukra, pedig ugyanolyan fontos az is – hangsúlyozta Gergya Zoltán. – Mi ezért érezzük, hogy nem vagyunk reflektorfényben a népművészeten belül a népi tárgyalkotók. A mai világban, amikor annyi inger ér minket, mindenféle kultúra, akkor nehéz, de a mi kis közösségünk tudja, miről van szó. Az ilyen rendezvények kellenek, hogy megmutassuk, van még ilyen. Nagy problémánk, hogy kissé korosodik az egyesület tagsága, nincsen sajnos utánpótlás. A legfiatalabb tagunk is közel 30 éves. Megszólítjuk a gyerekeket innen a környékről is, a diósgyőri iskolákból. Jönnek is, kézműveskednek és talán majd visszatérnek felnőttkorukban. Volt már rá példa, az egyik fafaragónk. De itt van Kovács úr is, aki három éve kezdett el kovácsolni a nyugdíjba menetele után. 63 éves, de azt mondja, még van ideje kitanulni a szakmát.

- Juhász-Léhi István -

Kényszerből nem megy

Pócs Krisztián számára a fafaragás kikapcsolódás: a pályázatra négy pásztorbotot készített.

„Hobbiszinten űzöm, mert egyébként gazdálkodunk” – árulta el. „A traktorban szoktam faragni.” Megtudtuk: gyerekkora óta farag, de emellett még bőrrel is foglalkozik és a régi népi dolgok tetszenek neki. Vannak munkái Muhiban, a temetőben, de vannak szobrai „háznál” is. „Ha kényszerből kell csinálni, akkor nem sikerül a munka, ehhez kedv is kell” – vallotta meg.