Tarjánban lőttek, Nádasdon nem

Borsodnádasd - Az utána következő évek ébresztették rá őket a rémtettekre.

A hatvan évvel ezelőtti események mind a mai napig élénken élnek Berecz Istvánban, aki tíz éves gyermekként volt résztvevője a borsodnádasdi felvonulásnak. Azt mondja: ugyanazon a napon Salgótarjánban a tömegbe lövettek, a nádasdi Lemezgyárnál azonban ilyen atrocitásra nem került sor 1956. október 23-án.

Pedig óriási tömeg hömpölygött az utcákon, „Rákosinak kötelet, a magyaroknak kenyeret…” – szólt a rigmus hosszú órákon keresztül. Borsodnádasdon nem csak a helyiek vonultak fel tüntetni a rendszer ellen, hanem a környező falvakból is tömött sorokban érkeztek a munkások, a családok.

– Néhány barátommal biciklivel érkeztünk a helyszínre, kíváncsiak voltunk, hogy mi történik, sodródtunk a tömeggel – emlékezett vissza a hatvan évvel ezelőtt történtekre Berecz István. – A nagygyűlés alatt szerencsére nem lőttek a tömegbe úgy, mint nem messze tőlünk, Salgótarjánban. A beszédekre már nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon sokan voltak, és gyerekfejjel nem is tudtuk pontosan, mi történik. Később jöttem rá arra, hogy milyen negatív hatással volt ránk a forradalom. Anyai ágon a családom nagy része disszidált, Londonba költöztek, a többiek pedig végigszenvedték a megtorlás időszakát.

Berecz István arra is emlékezett, hogy Ózdot és Borsodnádasdot akkoriban kisvasút is összekötötte. Ott várták a harckocsikat, amelyek nem sokkal odébb, a nádasdi szerpentin alján vertek tábort.

Nyilakkal a tankok ellen

– Arról álmodoztunk, hogy gyerekként nyilakkal megtámadjuk a tankokat – folytatta visszaemlékezését Berecz István. – Oda is mentünk, de ekkor az egyik orosz kiskatona észrevette, hogy gyerekek figyelik őket. Szerencsére egyáltalán nem voltak ellenségesek. Magukhoz hívtak, megkínáltak a konzervjükből, életemben akkor ettem először májkrémet. Ezután azt is megengedték, hogy belülről megnézzük a tankokat, gyerekfejjel nagy élményt jelentett. Az utána következő évek azonban ráébresztettek minket, hogy milyen rémtettek történtek akkor hazánkban.

- ÉM -