2016.10.16. 15:26
Van napom
<em><strong>A múlt héten az állatok világnapja ment ki a fejemből, elfelejtettem. De szerencsére egyik jószágom sem búsult, mert a szokásos napi menetrend szerinti etetés, babusgatás miatt nekik minden nap ajándék. Csak rajtam múlik, hogy az legyen.</strong></em> <strong>Pásztor Attila írása.</strong>
A múlt héten az állatok világnapja ment ki a fejemből, elfelejtettem. De szerencsére egyik jószágom sem búsult, mert a szokásos napi menetrend szerinti etetés, babusgatás miatt nekik minden nap ajándék. Csak rajtam múlik, hogy az legyen. Pásztor Attila írása.
Aztán egy barátom felhívta a figyelmem, hogy balkezesként én tulajdonképpen szerencsés ember vagyok, mert van világnapom is, amikor meg tudom ünnepelni, hogy az lett a dominánsabb kezem. Ez a nap augusztus 13-án van. Pedig egyszer már utánanéztem és eszemben is volt, de biztosan jó mélyre raktározódott a bal agyféltekémben, mert – ezt is – elfelejtettem.
Emlékeim szerint annak idején fel sem fogtam, hogy én ballal írok, és a végeredmény szempontjából tulajdonképpen mindegy is volt, melyikben fogom a ceruzát. Cseperedve akkor esett le ismét a húsz fillér, amikor egy hangulatos estén szépen megterített asztalnál, de a szokásosnál szűkebb ülőhelyet hagyva ettünk valahol, és középen ülve a húst vágó kezem könyöke összeakadt a jobbkezes szomszédéval. Aztán kicsit tréfálkoztam is vele, mondva apámnak: „Nem tudok ásózni, mer’ ez jobbkezes ásó.” Látva összehúzott szemöldökét, inkább pörögtem tovább, mint az ipari gép. Szóval a figyelemfelhívás után szívem megtelt örömmel, bizsergető érzés töltött el, hogy tényleg van olyan nap, amikor nem a nevem vagy születésem okán ünnepelhetek. Ha akarok.
