„Úgy kell felfogni, hogy meg kell csinálni”

Miskolc - A rendőrség szervezte „Roma Ki-Mit-Tud” megyei döntőjén roma fiatalok mutatták meg tehetségüket.

Miközben a színpadon követi egymást a break és a cigánytánc a közönség lelkes tapsa által követve, Dudás Péterrel, a megyei rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályának vezetőjével az Ifiház előterébe húzódunk, hogy elmondja, miért a sok rendőr egy kulturális vetélkedőn. Megtudjuk: a Roma Ki-Mit-Tud versenyt az Országos Rendőr-főkapitányság hirdette meg 12–16 éves fiatalok részére (egynémely esetben kis kedvezményt téve az életkorban). A tehetségkutató rendezvényt ének, tánc, valamint vers és próza kategóriákban hirdették meg. A kapitányságok szervezte előzetes válogatáson a kategóriánkénti elsők jutottak be a területi döntőbe, az itteni győztesek mehetnek tovább az idén őszre tervezett országos megméretésre.

Megtudom, a mostani, Miskolcon rendezett megyei döntőn 56-an mutatják be produkciójukat, s bár csak az elsők jutnak tovább, kisebb ajándékot mindenki kap, a 3–3 legjobb ezen felül 15, 12, illetve 10 ezer forint értékű vásárlási utalványt is vihet haza. A zsűrizésre tanárokat kértek föl, s minden zsűriben helyet foglal egy-egy roma származású rendőr is. Ennek kapcsán megtudjuk: a rendőrség a rendezvényt igyekszik saját céljára is hasznosítani, a 15–16 éve fellépőket arra buzdítják, hogy rendőri pályán tanuljanak tovább.

Ez fontosabb, mint hogy roma vagy nem roma valaki." Dávid Ádám

A szünetben drogprevenció

A szünetben egy kis enni-innivalót is kapnak, s a zsűri tanácskozásának ideje alatt pedig drogprevenciós filmet vetítenek nekik. Fotós kollégámmal megbeszéljük: ez talán épp ezen fiatalok esetében szükségtelen, hiszen épp ők azok, akik örömüket lelik a kultúrában sőt, szenvedélyesen művelik annak valamely ágát. Nagyon is áll ez az imént fergeteges táncot bemutató Dávid testvérekre: Dávid Ádámra és Márióra. A tánccso­port vezetője nem más, mint édesapjuk, Dávid Béla.

– Én sátoraljaújhelyi vagyok, ott 1983-tól 12 éven át voltam tagja Lakatos Béla együttesének. Olaszliszkára nősültem, s életcélomnak tekintem, hogy továbbvigyem a hagyományt, amit tanultam, átadjam a gyermekeimnek és mindenki másnak, aki késztetést érez rá.

Nagyobbik fia, Márió (17) Újhelyen tanul kőművesnek.

– Az első napon az iskolában mindenkinek be kellett mutatkoznia, elmondani, mivel szeret foglalkozni. Mikor meghallották, hogy táncolok, felszólítottak, hogy mutassam be. Azóta sokan kértek, hogy őket is tanítsam meg, nem csak órák után, de szünetekben is gyakran táncolunk együtt, nem csak romák – meséli. – Azt viszem tovább, amit édesapánktól láttam.

Mindenkit befogadnak

Kiderül: az apa, Dávid Béla rendszeresen tart próbákat Olaszliszkán.

– Elkezdünk énekelni, zenélni, táncolni, s tíz perc múlva már vagyunk vagy százan. Még a környékbeli falukból is eljárnak, nem csak romák, vannak közöttünk tanárok is. Mi senkit sem közösítünk ki, várunk mindenkit, aki késztetést érez rá, hattól harmincévesig – teszi hozzá. – A saját otthonunk kereteit már kinőttük, a feleségemnél „betelt”, így kértük a polgármestert, hogy szeretnénk egy állandó próbatermet. Jól jönne vagy két gitár is és egyéb kellékek a fellépésekhez. Jó másfél órás, színvonalas produkcióval állunk készen.

A kisebb fiú, Ádám is az újhelyi iskolába készül, csak éppen szakácsnak. Ő is szívesen adja át a tudását. Arról kérdem, mi kell ahhoz, hogy valakiből jó táncos legyen, jól tudja előadni a cigánytáncokat.

– Sok gyakorlás. Nem úgy kell felfogni, hogy meg akarom csinálni, hanem hogy meg kell csinálni. Ez fontosabb, mint hogy roma vagy nem roma valaki.

Szalóczi Katalin

Eredmények

A június 23-án Miskolcon rendezett megyei verseny eredményei:

Vers, próza

I. Farkas Péter (Tiszaújvárosi Rk.)

Zsűri különdíja: Glonczi Kálmán (Miskolci Rk. területéről)

Ének

I.: Horváth Anna (Mezőkövesdi Rk.)

Tánc

I.: Dávid Márió, Dávid Ádám, Tóth Roxána, Béli Nikolett, Horváth Cintia (Sárospataki Rk.)

Iker lányok két pohárral

A Mezőkeresztesről érkezett Bártfai Beáta és Bártfai Orsolya (11) aligha tagadhatnák le, hogy ikrek. Elég különleges produkcióval léptek föl: közös énekükhöz a zenei aláfestést egy-egy műanyag pohárral produkálták. (A kedvünkért megismételt produkciójukat feltettük az Észak-Magyarország Facebook-oldalára is!)

– Magunktól találtunk rá egy ilyen videóra az interneten, kipróbáltuk és betanultuk. Csak amikor már jól ment, akkor mutattuk meg a szüleinknek, aztán a biztatásukra az iskolában is felléptünk vele –mondják. Mindkét kislánynak jeles az év végi bizonyítványa, s egyszerre büszkélkednek el, hogy a kishúguk pedig kitűnő lett. Bea már tudja, hogy tanítónő szeretne lenni, Orsi még több dolgot is szeretne kipróbálni, mielőtt kitűzi a célt. Kérdezzük őket, nem zavaró-e számukra, hogy a rendőrség külön rendezett a romáknak tehetségkutató vetélkedőt.

– Minket nem zavar, minden lehetőséget kihasználunk. Ha nem jutunk tovább, az sem baj, legalább ide is eljutottunk – teszi hozzá Orsi.

Megkérdem még: valaha érezték-e hátrányát, hogy roma származásúak. Elgondolkodnak, s rázzák a fejüket: még soha. Bea megtoldja: – Biztos fogom nagy koromban.