Bakelitőrület: újra menő a régi lemez

Miskolc - Lajos és Zsolt egy éve tértek vissza a lemezhallgatáshoz: új hobbira találtak.

Reneszánszát éli a bakelitlemez, egyre többen hallgatják, mondják, sokkal jobb a hangzása, mint más hanghordozóknak. Lajos és Zsolt is így gondolják ezt, egy éve, hogy újra rátaláltak a sokak által rég elfeledett lemezekre. Szomszédok, egyiküknél találkozunk. Fotós kollégám jelzi, gyorsan kattint párat, ő már megy is tovább, beszélgessünk nyugodtan. Aztán marad. Órákra.

Irány a lemezjátszó

Persze, hogy szól a zene, amikor belépünk Bodnár Zsoltékhoz, a két férfit lemezhallgatás közben találjuk. Mindennapos ez, derül ki: ha hazaérnek a munkából ki-ki saját otthonába, azonnal irány a lemezjátszó. És van, hogy közösen hallgatják az új szerzeményeket.

Hogy hogyan is kezdődött?

– Miután átálltam a CD-re, elajándékoztam a lemezjátszóm, amit ma már nagyon bánok. A lemezek nagy részét is kivittem a hétvégi házba, Nyékre. Aztán Lajos úgy egy éve felvetette, hogy hallgassunk lemezt, tud szerezni lemezjátszót – mesél a kezdetekről Zsolt.

Simon Lajos veszi át a szót.

– Elpasszoltam a kazettáimat egy barátomnak, azt hittem, nem lesz már rá szükség. Ő vetette fel, hogy 30 ezerért tud jó lemezjátszót és Kleopátra erősítőt, gondoltam, miért ne. Úgy egyébként 80 ezer körül lehet kapni, igaz, másfél millióért is beszerezhető – mondja.

Bakelitbetegség

Így kezdődött újra. Lajos feltette a netre, hogy elfogta megint a bakelitbetegség, erre kapott néhány lemezt ajándékba. Aztán egyik vasárnap elmentek a régiségvásárra, ahonnan úgy 60 darabbal tértek vissza.

– Hihetetlen volt a felhozatal – mesélik –, rengeteg régi magyar előadó, 200 forint volt a lemezük darabja.

Mondják, azóta kicsit emelkedtek az árak, de még mindig olcsón hozzá lehet jutni. Sokfelé. A régiségvásár aranybánya, de találtak boltot Debrecenben is, ott hétezer darabból lehet válogatni, a neten is böngészhető az állománya. Persze, hogy elutaztak oda, órákat töltöttek ott. Aztán ráakadtak a neten is egy lemezgyűjtő közösségre kábé 4500 taggal. Ott folyik aztán a hatalmas vásár, cserebere.

– Már jó ismerősökre is leltünk, a zene pár perc alatt összehozza az embereket.

Jó példa erre a mostani is: Ádám János fotós kollégám már bele is merül a lemezek (van vagy 400–500) vizsgálatába, és rengeteg kuriózumot talál. Meg is osztja velünk saját filozófiáját:

– Én sosem hagytam abba a lemezhallgatást – vallja be. – Ez egyfajta szertartás. Kiveszem a borítóból, felteszem, teljesen más, mintha MP3-at hallgatnék. A hagyományos könyv olvasásához hasonlítanám. Annak is megvan a varázsa az e-bookhoz képest. Maga a borító pedig sokszor olyan, mint egy műalkotás.

Lajos és Zsolt bólogat, mintha a szájukból vette volna ki Jani a szót.

– Sok-sok borító művészi értékkel bír. Ez sokkal jobban kijön, mint az ötöd ekkora CD borítóján – magyarázza Zsolt.

Kérdezzük, mennyit áldoznak a bakelitekre, s milyen kuriózumokat keresnek, de rázzák a fejüket, őket ez nem érdekli.

Félszavakból is…

– Azért vesszük, hogy hallgassuk. Nekem nem fontos, hogy csak ott legyen a polcon – mondja Lajos. Megjegyzi, ő Slamo No zenekarának lemezét szeretné megtalálni, de nem görcsöl rá, ha meglesz, megveszi. Ugyanezt mondja Zsolt is. A két férfi ízlésében van átfedés (mindketten szeretik a régi magyar zenét), de azért különbségek is, Zsolt blues-, rock-, jazz-, punk­rajongó.

Itt gyorsan találnak közös témát Janival, repkednek az előadó- és a zenekarnevek, félszavakból is megértik egymást. Hamarosan előkerül egy Uk-­lemez – progresszív rock –, muszáj meghallgatnunk néhány számot róla. Kíváncsi vagyok, mennyiben korfüggő a bakelitőrület.

Tudom, mindhármuknak fiaik vannak, kérdezem, ők érdeklődnek-e a lemezek iránt, de mindnyájan rázzák a fejüket. A zenét ugyan szeretik, de a régi lemezek hidegen hagyják őket.

– A régiségvásáron azért látunk fiatalokat is lemezeket válogatni – jegyzi meg Lajos.

Kérdezem, elképzelhető-e, hogy a régi kazettáknak is lesz hasonló reneszánsza, mint most a bakelitnek. Elgondolkodnak rajta. Jani megjegyzi, ő azt is hallgatja, a kocsijában, bár nem nagyon kap ma már kazettát sehol. Lajos bevallja, ő újra vásárolt néhány száz darabot. Megjegyzi, ha sorrendet kellene felállítani a jó hangzás alapján, akkor ez lenne: a bakelit a legjobb, majd jön a kazetta, CD, MP3…

Hajdu Mariann

Jé... tűélesek a hangok

Zsolt és Lajos korábban is nagy zenerajongók voltak. Lajos zenélt is – a STAB nevű zenekar gitárosa volt a 90-es években –, de mára abbahagyta, már nem veszi kezébe a gitárt.

– Rájöttem, a próbák miatt sok-sok zenét nem ismertem meg, lemaradtam róla – mondja. Most igyekszem bepótolni.

Ennyiben maradunk. Jani és Zsolt lemezeket válogat, a zenekarok és az előadók nevei már rég nem ismerősek.

Hallgatom a zenét, és a számítógépen való zenehallgatáshoz szokott füleimnek feltűnik, mennyire más ez.

Tűélesen érnek el hozzám a hangok.

– Ugye, milyen jó a hangzás? – kérdezi Lajos. Pedig ez nem is komoly, csak amolyan átlagos berendezés…