2016.05.31. 10:44
Aktívan
<strong>Sok éve hasonló a forgatókönyv, amivel nincs is bajom, mert olyankor azt csinálom, amit tényleg szeretek. Nem kérdőjelezve meg az értelmét, nem utasításra, nem funkciótlanul, csak mert muszáj. Pásztor Attila írása.</strong>
Sok éve hasonló a forgatókönyv, amivel nincs is bajom, mert olyankor azt csinálom, amit tényleg szeretek. Nem kérdőjelezve meg az értelmét, nem utasításra, nem funkciótlanul, csak mert muszáj. Pásztor Attila írása.
Viszont úgy érzem, idén valahogy sűrűbb lett a táblázat, amivel nyilván a hétvégékre – és majd a várva várt szabadságomra – sorolódnak a munkák. Bár az ekkor végzett aktivitásom látható eredményei mindig erőt adnak a folytatásra. Mert a krumpli, a hagyma nő, igaz, a zöldség meg a zöldborsó, mint ahogyan apám a hajára mondta: „ritka szép”. Csak hát a gaz is nő, pedig azt nem vetettem. „Fázom” is, vagyis ezt elkerülendő már egy jó adagot összevágtunk a tesómmal meg az unokatesómmal télre, ilyenkor szeretem, mert van ideje normálisan kiszáradni.
Csak hát még jön vagy két adag…
Az is eldőlt, hogy a fűkaszával is hosszú távú barátságot kötöttem idén nyárra, meg festeni is kellene. Nem is keveset, a családi ház már csak ilyen, ráadásul van kerítése is. A takarításról már nem is beszélek. Csak azt sajnálom időnként, hogy a nap nem 36 órából áll. Mert akkor lenne idő pihenésre is. Aktívan, mert azért 3 óránál többet nehezen bírok ki számomra tétlenül egy helyen.
