„Megkaptam, mit Miskolc adhatott”

Miskolc - „A város és a térség akkor lehet sikeres, ha az egyetem teljesítménye kimagasló, illetve ez fordítva is igaz.” Interjú: Prof. Dr. Kocziszky Györggyel, Miskolc új díszpolgárával.

Prof. Dr. Kocziszky György gépész- és gazdasági mérnöknek, a Miskolci Egyetem egyetemi tanárának, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanács tagjának „a városban kifejtett szakmai és közéleti munkásságáért” ítélte oda a közgyűlés a Miskolc Város Díszpolgára kitüntető címet.

A térség gazdasági fejlődését is szolgáló szakmai, tudományos munkáján túl aktív részese a város civil közéletének is. Két esztendővel ezelőtt a városban kifejtett szakmai és közéleti munkásságáért a miskolci keresztény értelmiségiek civil díját, a Kartal-Veczán díjat is kiérdemelte. Munkával és odafigyeléssel szűkebb pátriája, Miskolc ügyeit soha nem veszíti szem elől. Bár nem Miskolcon született, de feleségével és családjával több mint négy évtizede gazdagítják a várost.

Köszönöm a Teremtőnek, hogy erőt adott ahhoz, hogy mindezt megéljem és meg­tegyem...” Prof. Dr. Kocziszky György

Ön hosszú évtizedek óta Miskolcon él, de eredendően nem tősgyökeres, hiszen a fővárosban született és ott végezte középfokú tanulmányait. Hogyan jutott el Miskolcra?

Kocziszky György: Budapesten születtem 1949-ben polgári családba. Két évvel később a Rákosi-rendszer szüleimmel, nagyszüleimmel együtt kitelepített a Jászságba egy tanyára. A középiskolát már Budapesten végeztem, a József Attila Gépipari technikumba jártam. Tanáraim között ketten is, akik a Nehézipari Műszaki egyetemen szereztek diplomát, nagy szeretettel beszéltek egykori alma materükről. Így kaptam kedvet a miskolci egyetemi élethez, és érettségi után többedmagammal ide felvételiztem.

További pályáját ismerve fura a kérdés: nem bánta-e meg akkori döntését?

Kocziszky György: Nem. Egyetemista éveimre azóta is jó szívvel emlékszem vissza. A korszak – a hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje – korlátjai ellenére aktív diákéveket töltöttünk a Dudujka-völgyben.

Az egyetemi diploma megszerzése után is maradt itt. Sőt, az egyetemen…

Kocziszky György: Tanulmányaim befejezését követően bent maradhattam az egyetemen, amit visszatekintve nem bántam meg. Végigjártam az oktatás ranglétráját a tanársegédségtől az egyetemi tanárságig. Voltam egy ideig tanszékvezető, rektorhelyettes, intézetigazgató és nyolc évig a gazdaságtudományi kar dékánja. Ebben a vonatkozásban is szerencsés embernek tartom magamat. Mindig azzal foglalkozhattam, amit szeretek. Így a munka soha nem jelentett számomra terhet.

Mindezek ellenére már nagyon régóta miskolciként tartják számon és ez így is van helyesen. Milyen a viszonya a városhoz?

Kocziszky György: Lassan már 50 éve vagyok miskolci polgár. A közismert sláger szavait kölcsönvéve mindent megkaptam, mit Miskolc adhatott. Itt tanulhattam, az egyetemen ismerhettem meg feleségemet, itt születtek gyermekeink, itt teremthettem egzisztenciát. Bárhol is járok, jó tudni, hogy van egy biztos pont, ahova visszatérhetek. Itt alakult ki baráti körünk. Sajnos ma már sokan hiányoznak közülük. A városhoz való kezdeti egzisztenciális kötődés mára elsősorban érzelmi kötődéssé vált.

Milyen városnak ismerte meg Miskolcot? Hogyan alakult a szemlélete az évtizedek során?

Kocziszky György: Az elmúlt évtizedek alatt Miskolc városképe, kulturális és társadalmi lenyomata sokat változott. Tanulmányaim megkezdésekor, tehát 1967-ben a szocialista nehézipar – nagyon sokat emlegetett – egyik fellegvára volt. Mi, egyetemisták ebből viszonylag keveset érzékeltünk. Relatíve zárt közösségben teltek napjaink az Egyetemvárosban, szabadidőnket elsősorban Tapolcán töltöttük. Később a nyolcvanas évek elejétől megéltem a város gazdaságának hanyatlását, a pangás időszakát, a kilencvenes évektől a város meghatározó iparvállalatainak privatizációs fiaskóit. Ma is sajnálom, hogy nem vállalkozott ennek az időszaknak az átfogó megírására valaki, hiszen tanulságos lenne. Tanúja voltam az értelmiség egy része elvándorlásának, a gazdasági depressziónak. Nyilván ezek az esztendők komoly nyomot hagytak a városon, illetve az itt élők mindennapjain. Az elmúlt évek gazdaság- és várospolitikai fordulatának köszönhetően viszont Miskolc lakhatóbbá, komfortosabbá, s nem utolsósorban élhetőbbé vált, s ezt nemcsak a miskolci polgárok érzik, hanem az ide látogatók is.

Milyen szerepet tölt be – az ön „közgazdász szemével” tekintve – a Miskolci Egyetem a térség társadalmi-gazdasági életében?

Kocziszky György: Az egyetem miskolci alapítása (1949), majd az akkori Bánya- és Kohómérnöki Kar Miskolcra költöztetése a kor szellemére jellemző politikai döntés volt. Ma már azonban aligha képzelhető el az egyetem Miskolc, illetve Miskolc az egyetem nélkül. A kölcsönös függőség és multiplikatív hatás aligha vitatható. A város, a megye, a régió teljesítményét, versenyképességét az egyetemen folyó oktató-kutató munka jelentősen befolyásolja. Az elmúlt évtizedben végzettjeink jelentős százaléka lett miskolci polgár, vált a város iránt elkötelezetté. Az országot és a világot járva, egykori hallgatóinkkal találkozva jó hallani, hogy milyen szeretettel gondolnak vissza Miskolcra, illetve egyetemi éveikre. Meggyőződésem, hogy a város és a térség akkor lehet sikeres, ha az egyetem teljesítménye kimagasló, illetve ez fordítva is igaz.

Milyen fejlődési potenciáljai vannak a városnak?

Kocziszky György: Az elmúlt években egyrészt az egyetem kutatási, fejlesztési tevékenységének, másrészt a betelepült vállalkozások hatására új technológiák és szolgáltatások honosodtak meg. A gazdasági szerkezet átalakulásával párhuzamosan, a megindult városfejlesztési programok első eredményei már jól láthatóak. Ezek például Lillafüreden, Tapolcán, a belvárosban látványosak. Miskolc új fejlődési pályára állt, nőtt városunk ismertsége és elismertsége. Az elkövetkező évek fontos feladata a fejlődés fenntarthatóságának biztosítása. Ez mindannyiunkra, akik itt élünk, feladatokat ró.

A Monetáris Tanács tagjaként közvetlen rálátása van a makrogazdaságra. Milyennek értékeli a helyzetet?

Kocziszky György: A 2008-as pénzügyi, majd az utána kibontakozó reálgazdasági válság érzékenyen érintette hazánkat is. Közel 1,2 millió család került nehéz helyzetbe a devizában történt eladósodottság miatt, nőtt az infláció 2010-ig, drasztikusan csökkent a bankok hitelezési hajlandósága, ami visszafogta az új beruházásokat. A 2013-ban megindított monetáris politikai fordulat – bár sokan bírálták unortodox jellege miatt anélkül, hogy tisztában lettek volna a szó közgazdasági jelentésével – eredményes volt. Mind a mértékadó hazai, mind pedig a külföldi elemzők elismerik, hogy a magyar gazdaságot sikerült egyensúlyi helyzetbe hozni (adósságállományunk, költségvetési hiányunk egyaránt csökkent), és 3 százalék körüli gazdasági növekedést elérni. Erre a hazai gazdaságtörténetben régen volt példa. Ismerve a jövő évi költségvetési adatokat, a folyamat fenntartható, ami valamennyiünk számára jó hír.

Ön a szakmai, tudományos, oktatómunkán túl szerepet vállalt az evangélikus közélet, oktatás alakításában. Miért teszi, tette?

Kocziszky György: Hitemet örökül kaptam. Apai ágon felmenőim kötelességüknek tekintették egyházunkért való munkálkodást. Jó érzés, hogy nyomdokaikba léphettem, tehettem és tehetek! Bízom benne, hogy ez a szellem családunkon belül tovább öröklődik, gyermekeink és unokáink is szükségét érzik annak, hogy értékrendünk megmaradása, erősödése érdekében tegyenek, szolgálják szűkebb és tágabb közösségüket. Köszönöm a Teremtőnek, hogy erőt adott ahhoz, hogy mindezt megéljem és megtegyem!

Szaniszló Bálint

Névjegy

Prof. Dr. Kocziszky György

– A Miskolci Egyetem tanára. A szakember 1972-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, 1984-ben lett a közgazdaság-tudomány kandidátusa, tíz évvel később habilitált a Miskolci Egyetemen. 1991 és 1997 között az egyetem rektorhelyettese volt.

– Kutatási területe elsősorban az európai integráció gazdaságtana, illetve a regionális gazdaságtan, növekedés- és fejlődéselméletek. 1992–1994 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Vezetés- és Szervezéstudományi Szakbizottság Racionalizálási Albizottságának elnöke.

– 1990–2000 között az MTA Vezetés- és Szervezéstudományi Szakbizottságának tagja, 2006-ban a Jean Monnet Kiválósági Központ vezetője, 2007 és 2010 között pedig a Magyar Akkreditációs Bizottság Közgazdasági Szakbizottságának tagja volt.

– Német felsőfokú és orosz társalgási szintű nyelvtudása van.

– Közel 100 könyv, könyvfejezet, tanulmány szerzője.