„Kiemel az életemből. Beemel az életembe”

Miskolc - Megrendülés és megtisztulás. Nem vagyunk egyedül. Kapaszkodó.

Mire való a színház? Ez a színház születése óta kérdés, és azóta nagyon sokan, nagyon sokféle választ adtak rá. Az látható, hogy a színház olyan valami, amiről az emberiség nem kíván lemondani. Hogy ki mire használja, ki mit vár és mit kap tőle, az viszont nagyon egyedi. Az Észak-Magyarország kérésére dr. Pankucsi Márta jogász-szociológus foglalta össze, hogy számára mi a színház.

„Megeshet velem is”

– A színház számomra a katarzis megélésének színtere. Kiemel a saját életemből. Beemel a saját életembe. Eltávolít a lényegtelentől, közel visz a lényegeshez. Megdöbbent, hogy mik vannak, és mindenki mennyire különböző. Csodálkozom, hogy mégis mindenkinek a sorsa mennyire hasonló. Megrendülés és megtisztulás. Ráébredés, hogy ami velem történik, az megtörtént már mással is. Ami mással megtörtént, az megeshet velem is. Nem vagyok egyedül. Magányosságra kárhoztató világunkban fontos kapaszkodó. Bármennyit mondja közvetlen környezetem, hogy mindenben eltérek tőlük, megvalósíthatatlan ábrándokat kergetek, magamra fogok maradni, de ha eltáncolják a színházban a Quixotét, akkor tudom, hogy nem egyedül küzdök álmaimért akkor sem, ha mások szélmalmokkal küzdő csodabogárnak néznek. Ha megnézem a Ványa bácsit, akkor rájövök: mindegy, hogy a szamovárt, a tv-t vagy az okostelefont bámuljuk, úgyse figyel senki a másikra, és senki nem is mond semmit. Jó tudnom, hogy nemcsak én érzem úgy, hogy akik majd száz-kétszáz év múlva élnek utánunk, nem értik, miért tékozoljuk így el az életünk, miért élünk ennyire értelmetlenül. És alig várom az Operafesztivált, hogy újra halljam a Kékszakállú figyelmeztetését: ne akarjam megszerezni az utolsó szoba kulcsát, ne akarjam a szeretett lény lelkét teljesen átjárni. Tudom, hogy úgyis megteszem, de azért olyan fájdalmasan jó érezni, hogy ez is közös sors, ha igazán szeretünk. Gimnazista koromban dolgozatot kellett írnom arról, hogy milyen lesz egy napom 20 év múlva. Azt írtam, hogy este a barátaimmal színházba megyünk, utána beülünk egy étterembe és a színház kapcsán beszélgetünk az életünkről. Igen, ha van színház, ha vannak barátaink, ha beszélgetünk: jobb az életünk. És erőt ad, hogy még jobbá tegyük.

- ÉM -

Az Év színésze legyen…

Miskolc – Arra biztatjuk olvasóinkat, a Miskolci Nemzeti Színház nézőit: döntsenek az Észak-Magyarország díjáról.