Kezdődik a Borangolás: bor és tócsni lesz az avasi „korcsolyapáros”

Miskolc - A pincesoron minden évszaknak megvan az étke: nyáron lecsó, télen füstölt csülök savanyú káposztával.

Aranybarnára sült krumplifánkocskák gyűltek a tálban, a serpenyőben még pirult a többi, egy másik fazékban pedig a nyers, befűszerezett krumplis tészta várta, hogy az olajba kerüljön. A borház udvarán egy rezsón készültek a tócsnik csütörtökön, ez volt a próbasütés, hogy szombatra, a Borangolásra biztos, hogy ízletes legyen a borkorcsolya. Mi pedig tesztpilóták voltunk, véleményezhettük, jó lesz-e a vendégeknek a tócsni.

Rajtunk nem múlott, kóstoltunk rendesen, nem hagyhattuk cserben vendéglátónkat, Mészáros Andrást. De az igazság az, nem udvariasságból ettünk, sokkal inkább azért, mert nem tudtuk abbahagyni a kívül ropogós, belül habkönnyű tészta kóstolását. András megnyugtatott minket, ő is úgy van vele, ha elkezdi enni, 20 darabig meg sem áll. „Eteti magát, főleg így, apróbb adagokban, szerintem jobb a borok mellé, mint a pogácsa” – mondta.

13 éve vettem a pincét, nem hittem, hogy ilyen élmény lesz. -Mészáros András

„Csak egy kilónyi”

Nos, a pogácsáról nem tudjuk, milyen, de a tócsni valóban finom volt. András sok fokhagymával, hagymával, petrezselyemmel készíti. Csütörtökön „csak” egy kiló krumpliból keverte be a tésztát, de elárulta, szombaton csaknem 10 kilóból sütnek majd a vendégeknek.

Háziasszonyként egyből az jutott eszembe, ekkora adagot nem lesz könnyű kisütni, de a házigazda megnyugtatott, nem ő egyedül készíti majd a tócsnit. „Baráti társaság jön, és az asszonyok dolga lesz a sütés. Majd versenyeztetem őket, hogy ki tud többet elkészíteni, csak hogy kedvük legyen a munkához” – árulta el mosolyogva.

Andrásnak egyébként is akad majd más dolga szombaton, hiszen a borangolókat kell majd a pincéjében körbevezetni. Amint a pincelátogatás véget ér, a vendégek a tócsnit is megkóstolhatják. Vagy csak megpihenhetnek a Nagyavas Felső sor 426-os borospincéje előtt. „A ház udvara kicsi, ezért kiköltözünk ilyenkor a borház elé” – mutatott a túloldalra András. Ott egy terített asztal, borok, egy kis gyümölcs és csodás kilátás várta a pihenni vágyót.

„13 éve vettem ezt a pincét, de akkor még nem hittem, hogy ilyen élmény lesz. Sehova nem vágyom innen, itt vannak a barátaim, csend van, nyugalom, közel a városhoz, mégis távol” – mondta.

Heti rendszerességgel

A baráti társaság pedig nem csak a Borangoláskor gyűlik össze, heti rendszerességgel tartanak bulikat, ahol a bor mellett természetesen az ételeké a főszerep. „Jöttetek volna tegnap, még ma is itt lennétek” – kezdte viccesen mesélni a szerdai összejövetelüket. „A szomszédban tárcsán sütöttünk, húsokat, kolbászt, krumplit, fantasztikus volt. Nálam minden évszaknak megvan az étele, nyáron lecsót készítek kondérban, télen főtt füstölt csülköt házi savanyú káposztával” – sorolta.

Amikor azt kérdeztük, hogy készül a lecsó, annyi volt a válasz, ahogy ő csinálja. Na, de mégis hogyan? „Sok hagymával, utána paprika kerül bele, amit szigorúan tépek, nem vágok, majd paradicsom és lecsókolbász bőven. De van, amikor a miskolci fűszeres kolbászból teszek bele” – árulta el. Majd hozzátette: erre is lehet ám inni.

Be-bekopognak egymáshoz

Úgy tűnt, a pincesoron egyébként is mindig van idő a jó borra. Ha a szomszéd megérkezik, vagy éppen elköszön, kerül egy kis vörös vagy fehér a pohárba. A csütörtöki takarításkor, készülődéskor is be-bekopogtak egymáshoz a barátok, de nem ám üres kézzel. Így a tócsni mellé túrós, szilvalekváros batyu is került. Az is olyan volt, szívesen tesztelnénk mindennap.

„Itt a Borangolás után is élet van, másnap mosogatunk, pakolunk, fröccsözgetünk. Beszélgetünk, sztorizgatunk a két napról” – tudtuk meg.

Persze előtte a Borangolásra is invitált minket András: „Érdemes visszajönni ide szombaton”. Megígértük, persze jeleztük, óvatosak leszünk, nehogy be kelljen állnunk tócsnit sütni.

N. Szántó Rita

Hozzávalók:

Elkészítése: