Négy év

Négy év hosszú idő szerintem, mégsem tűnt annak. Bevallom, a ballagásom már nem él annyira élénken az emlékezetemben, mint mondjuk a nem sokkal utána sikeresen végrehajtott érettségim. De az rémlik, hogy a szüleim és a nagyszüleim jobban örültek neki – vagy legalábbis nagyon büszkék voltak, hogy kissé szeleburdi fiatalként végigértem azon az úton –, mint én. Pásztor Attila írása.

Amikor úgy virágostól, énekelve – na jó, inkább dúdolva, mert jobb volt az mindenkinek – szó szerint ballagtam, igazából nem tudtam, mi vár rám utána. Vagyis terveim voltak, a főiskolák célba véve, de mindaz akkor még távolinak tűnt.

Most meg, már egy sor másik utat bejárva minden még távolibbnak. Nekem nagyon jó volt az a zrínyis négy év, sok év távlatából is azt érzem, hogy sokat kaptam – egy diákigazgatót meg én adtam –, és sok kapcsolat még a mai napig tart.

Sokszor négy év telt el azóta, ezt az időszámítást – akkor még aktív sportosként – az olimpiák és a foci-­világbajnokságok ciklusa is erősítette. Komolyodva ugye egyre tűztem ki a célokat, volt, ami megvalósult és volt, ami nem.

Élek, ahogy lehet, úgy, ahogy ma élni lehet. Idén kezdődött számomra az új periódus.

Egyet tudok, biztosan hosszú lesz a négy év.

Pásztor Attila

„A félelmem nem lehet nagyobb az ő boldogságánál”

Miskolc - A ballagás könnycseppjei: egyik az örömé, másik a bánaté.