Magánúton gyógyulni: merre tartunk?

Miskolc - Kollégáink kerekasztal-beszélgetést szerveztek, a téma a magánegészségügy volt.

Egyre többet költünk magánorvoslásra: és egyre több helyen van is erre mód, hiszen ha nem is rakétasebességgel, de szaporodnak a különféle, vállalkozási alapon működtetett rendelők, diagnosztikai központok, de kisebb kórházak, szanatóriumok is.

Azért is beszélgettünk most négy szakemberrel erről a témáról, hogy különféle nézőpontokból világítsák meg, merre is tart a magánegészségügy – ha nem csak a klasszikus értelemben vett, hosszú évtizedek óta megszokott magánrendelésekre gondolunk. Ez utóbbiak ugyanis általában egy-egy orvos magánpraxisának tekinthetők, ahol az orvos többnyire egyedül dolgozva nem végez beavatkozásokat, műszerigényes vizsgálatokat, hanem a diagnosztikai tudását használva vizsgál, konzultál, gyógyít.

A magánegészségügy alatt azt értjük e beszélgetés tárgyaként, amikor már komolyabb vállalkozói tőkével, egy-egy komplett egészségügyi, orvosi szakterület jelenik meg az állami egészségügyön kívül, a betegek által teljesen vagy részben finanszírozva, akár eljutva a magánkórház szintjéig is.

Keresik, hogy hol tudnak hamarabb ellátáshoz jutni, és ha megvan, megfontolják, ki tudják-e fizetni az árát. Dr. Sallai Zsuzsa

Vendégeink mindannyian más és más nézőpontból világítják meg témánkat. Dr. Sallai Zsuzsa az AA-Med-nél, Miskolc talán legrégebbi magánegészségügyi vállalkozását irányítja, dr. Nagy Gábor a megyei kórház igazgatóhelyetteseként a megye legnagyobb állami intézményét képviselte a beszélgetésünkön, míg dr. Pap Tibor a Semmelweis kórház orvos­igazgatójaként a városi beteg­ellátásra rendelkezik széles kitekintéssel.

Hernádi György, az NN Biztosító kiemelt értékesítésszervezője pedig azt az oldalt képviseli, amely az anyagi hátteret biztosíthatja az emberek számára a magán­egészségügy szolgáltatásainak igénybevételéhez.

Első kérdésünk arra vonatkozott: vajon mely területek azok, ahol a magánegészségügy leginkább tért tudott hódítani?

Dr. Nagy Gábor: Szinte nincs olyan terület, ahol ne lenne jelen a magánorvoslás – ezt életre hívta a betegek igénye és a vállalkozói szellem is. A jövőben pedig egészen biztos, hogy ez tovább folytatódik, még több lesz a vállalkozások száma, és bővül szolgáltatási palettája is. Ahol én nem látok lehetőséget, az a nagy műtétek és azok a területek, ahol sok szakma együttműködése szükséges, akár egy időben is, de ilyen az onkológia is. A patológia területén nem jellemző a magánvállalkozás, talán mert itt nincs közvetlen orvos–­beteg kapcsolat. De érdemes azt is megnézni, hogyan válik uralkodóvá egyes területeken a magánszféra, ha az ideális a vállalkozásra. Például az én szakmámban – a szülészet-nőgyógyászatban – a „babamozi” vagy a genetikai szűrés, vagy a lombikbébi program abszolút magánszféra – részint mert így nincs várakozás, vagy éppen egyébként sem támogatja a tb az adott vizsgálatot, illetve az állami szféra kivonult mögüle.

Dr. Sallai Zsuzsa: Érdemes lenne úgy megközelíteni a kérdést, hogy mit értünk magánellátáson. Alapvetően a betegek részéről jelentkezik az igény a magánellátásra – mert vagy nem kapja meg, amit szeretne az állami szektorban, vagy nem megfelelő időben és körülmények között. Úgy is fogalmazhatok, hogy keresik, hogy hol tudnak hamarabb ellátáshoz jutni, és ha megvan, megfontolják, ki tudják-e fizetni az árát. Például egy nőgyógyászati vizsgálat még kifizethető sokaknak, de egy komplett szülés egy magánklinikán már keveseknek elérhető árú megoldás. A hálapénz is költség, és beépült a hazai egészségkultúrába, de a mértéke azért nem vethető össze egy nagyobb beavatkozás árával.

Dr. Pap Tibor: Egyszerű megválaszolni a kérdést, mert ezt a betegek igényei mozgatják. Le szeretnék rövidíteni a várakozási időket, s olyan környezetben gyógyulni, amit az állami egészségügy sok esetben nem tud nyújtani – még a sokmilliárdos felújítások ellenére sem. És ami a legfontosabb, hogy a magánegészségügyben az orvosválasztás adott, és természetes, hiszen eleve x vagy y doktorhoz megyünk, mert vele akarunk konzultálni. Magánellátás a mi megyénkben a fizetőképes kereslet korlátai miatt elsősorban ott fejlődik, ahol az orvos a tudását teszi szolgáltatássá nagyobb befektetésigény nélkül. Ezért is jellemző, hogy szinte kizárólag a járóbeteg-ellátásban alakult ki a magánellátás, nem pedig a fekvőbeteg-ellátásban – hiszen ez igen drága lenne. Ez a tény leszűkíti a magánellátások körét.

Hernádi György: Kínálunk olyan konstrukciókat, amelyek adott esetekben anyagi fedezetet teremtenek ügyfeleinknek különféle egészségügyi helyzetek finanszírozására, mint például a – kórházi ápolás, műtéti térítés, vagy – külföldi gyógykezelés. Emellett megoldásaink a pénzügyi támogatáson túl kézzelfogható segítséget is nyújtanak orvosi asszisztencia-szolgáltatásokon keresztül, mint például szolgáltató partnerünkkel közösen gyors diagnosztikai lehetőség, vagy folyamatosan elérhető telefonos orvosi tanácsadás. Az egyik legérdekesebb az úgynevezett „második orvosi szakvélemény” szolgáltatás, ami akkor segít, ha valaki szeretne meggyőződni arról, hogy jól diagnosztizálták és a megfelelő kezelést fogja-e kapni. Ekkor az adott betegség, szakterület hazai vagy akár külföldi szakértője készít számára második orvosi véleményt. A külföldi szaktekintély bevonása azt is jelenti, hogy esetleg akkor is megoldást mutathatunk a betegnek, ha betegsége Magyarországon még gyógyíthatatlannak minősül.

Az otthonápolási hálózatnak a teljesítménye jelentősen korlátozva van. Dr. Sallai Zsuzsa

Vajon a krónikus betegek, idős emberek ellátása lehet-e gyorsan fejlődő vállalkozási terület? Egyre nagyobb erre az igény.

Dr. Nagy Gábor: Az államilag finanszírozott kórházak nem képesek hosszasan a költséges aktív ágyakon tartani olyan betegeket, akiknek erre már orvos-szakmai szempontból nincs is szüksége, ám mégsem teljesen gyógyultak. Ilyenkor helyezik át a betegeket a krónikus vagy ápolási osztályokra, csakhogy ott meg általában rosszabbak a körülmények, túl sok beteg jut egy-egy szakápolóra. Ezért kifejlődött egyfajta magántevékenység, amelynek keretében házhoz mennek ápolási vagy rehabilitációs szolgáltatást nyújtani –, de ez is nagymértékben függ a betegek anyagi lehetőségeitől is.

Dr. Sallai Zsuzsa: Az állam jelenleg finanszíroz otthon­ápolási szolgáltatásokat is, és ebben a munkában jelenleg részt vesznek vállalkozók is. Ezen ellátás megerősítése roppant fontos lenne, ezzel tehermentesítve a kórházakat is. Az otthonápolási ellátásra az igény meglenne, de ennek az otthonápolási hálózatnak a teljesítménye jelentősen korlátozva van. Egészségügyi kormányzati döntés kérdése ennek megemelése, maga a szolgáltatás nagyon gyorsan képes lenne fejlődni, ha több állami támogatáshoz juthatna.

Dr. Pap Tibor: A szociális ellátásban a magánellátás akkor fog megjelenni nagyobb súllyal, ha állami támogatás igénybevételére is lehetőséget kap az egészségügyi vállalkozó. Ugyanolyan ez, mint a gyógyító ellátásban: a fekvőbeteg-ellátás azért alakul ki nagyobb léptékben a magánegészségügyben, mert a magánellátók nem kapják meg azt a támogatást, amit az állami intézmények. Vannak olyan megoldások is, amikor az ápolási osztályokon ellátott betegek után állami finanszírozás is jár, de a betegnek is hozzá kell járulnia az ellátás költségeihez. A kórházak sok esetben vannak csapdahelyzetben, hiszen az otthonápolási vagy szociális otthoni háttér hiánya miatt el kell látniuk számos olyan beteget, akiknek valójában nem kellene már az intézményben lennie. A megoldás a szociális ellátás módozatainak és a kórházi ápolási, krónikus ellátás együttesének átgondolása lehetne (e téren komoly változások várhatóak) és ebben nagyobb szerepet kellene hogy kapjon a magánszféra is.

Hernádi György: Egy biztosító erre a kérdésre a hosszú távú megtakarítás lehetőségével tud leginkább választ adni. Egyre nő a várható élettartam, de idős korban sok krónikus betegség jelentkezik, amelyekkel viszont akkor tudunk jobb esélyekkel harcba szállni, ha megvan ehhez az anyagi hátterünk. Az ehhez szükséges pénzügyi megoldást a pénzügyi szolgáltatók le tudják tenni az asztalra, de az is kell, hogy a megfelelő egészségügyi infrastruktúra is rendelkezésre álljon.

Dr. Nagy Gábor: Az én problémám az, hogy szemben egy biztosítóval, nem válogathatom meg, milyen egészségügyi beavatkozással foglalkozom és milyennel nem. El kell végeznem azt is, amiről biztosan tudom, hogy ráfizetéses – figyelembe véve minden erre kapható állami pénzforrást. Így adósodnak el a nagy kórházak, mert azt is csinálják, ami tudottan veszteséget okoz. Van olyan sebészeti terület, amelyben dupla annyiba kerül a gyógyítás, mint amennyit kap érte a kórház, ám a betegeknek létkérdés. Ha egy biztosító fizetné egy beteg számláját, akkor szembesülne a teljes valódi összeggel, ami nem biztos, hogy számára kigazdálkodható lenne.

A magánorvoslás a jövőben is a kisebb rizikójú beavatkozásokat tudja vállalni. Dr. Pap Tibor

A jövőben mely területeken várható a magánegészségügy legdinamikusabb növekedése?

Dr. Nagy Gábor: Kétségkívül a képalkotó diagnosztika: UH, MR, PetCT stb. Ezekre a vizsgálatokra hosszú a várakozási idő, s a kórházak nem is mindig tudják gyors tempóban megvásárolni a meglehetősen gyorsan fejlődő és drága technológiákat. És ha meg is tudja venni esetleg, kérdés, hány vizsgálatra kap támogatást az államtól, és ez máris a várakozási időre hat. Ez az a terület, ahol nagy léptékű fejlődés várható szerintem. Az olyan területek természetesen, mint például a plasztikai sebészet szépészeti része, eleve nem finanszírozottak – itt a fejlődés dinamikus, csak a kereslet szab határt.

Dr. Sallai Zsuzsa: Én az egynapos sebészeti ellátásra tenném le a voksot. Számos olyan sebészeti beavatkozás van, ami egynapos bennléttel megoldható – ez kezdett is elterjedni a megyei kórház szervezetén belül is, Szikszón, de itt sajnos bezárásra került. Itt érzek egy olyan hiányt, amely lehetőségeket kínál a magánszektor számára. A betegek számára gazdaságilag is megalapozott lehet egy ilyen ellátás igénybevétele, a biztosítási háttérrel és egy rövidebb táppénzzel.

Dr. Pap Tibor: A magánorvoslás a jövőben is a kisebb rizikójú beavatkozásokat tudja vállalni. A diagnosztika azért lehet célterület, mert egy nagyon jól tervezhető vállalkozás, ahol egy rövid munkafolyamat végén születik egy lelet: de a gyógyítás már az állami egészségügyre marad. A kisműtétek valóban alkalmasak arra, hogy magánegészségügyi formában végezzék el. A technológia is fejlődik folyamatosan, újabb és újabb kisebb műtéteket lehet egyszerűbben, kevésbé invazív módon végrehajtani.

Ahol áttörést tudnék még elképzelni, az az úgynevezett életmódbetegségek kezelése: szenvedélybetegségek, pl. drog- és alkoholproblémák, dohányosok, kórosan elhízottak, stb. Erre már most van kereslet – a kínálatot meg kell teremteni hozzá.

Kiss László