„Velünk leült az anyukám tanulni”

Miskolc, Forró - Budai Katalin kapta az idén a Miskolci Egyetem Esélyért Díját.

– Nekem szerencsém volt. Igaz, hogy a szüleim mindketten csak 8 általánost végeztek, de az édesapám aztán járt egy vendéglátós iskolába, és sokáig dolgozott is a szakmájában. Az édesanyám is szeretett volna tanulni fiatalkorában, de azt mondta, az más világ volt.

Azonban fontosnak tartotta, hogy mi, gyerekek tanuljunk, szerezzünk valamilyen szakmát. Azt mondta, mi ne nélkülözzünk, és majd a gyerekeinknek is adjunk meg mindent, amit csak tudunk. Leült velünk mindennap tanulni, és amikor egyszer azt mondtam, hogy szeretnék egyetemre menni, akkor abban is támogatott – meséli lapunknak Budai Katalin.

A kérdőívezésben a nagymamám is segített

Budai Katalin

Az idén ő nyerte el a Miskolci Egyetem Tudományos Diákköri Tanácsa által alapított Esélyért Díjat. Katalin a Miskolci Görögkatolikus Egyetemi és Főiskolai Cigány Szakkollégium hallgatója, és jelenleg két szakot is végez egyszerre. Először a jogiasszisztens-képzést kezdte el, majd felvételizett a jogászképzésre is.

Az a terve, hogy ha az előbbit befejezi, dolgozni kezd, és munka mellett szerzi meg a diplomáját.

Ismerik-e?

Tudományos diákköri dolgozatának címe: Diszkrimináció a törvények és az áldozatok szemén keresztül. Katalin azt meséli, hogy a kollégiumban és lakóhelyén, Forrón is van alkalma megtapasztalni, hogyan működik a valóságban az együttélés. A kollégiumban roma és nem roma hallgatók élnek együtt, közöttük hátrányos helyzetűek is.

– Itt nagy az összhang a romák és a nem romák között, ők a második családom. Makkai László atya nagyon jól összetartja a kis közösségünket, családunkat – fogalmaz Katalin. Hozzáteszi: a Forrón élők pedig támogatják és örülnek az olyan romák jelenlétének, akik dolgoznak és tanulnak. A kérdőívemet is szívesen kitöltötték.

Mesél arról is, hogyan készült a dolgozata. Megtudtuk, már egy korábbi pályázatra készített a témában egy 50 oldalas tanulmányt és mentortanára, dr. Vinnai Edina, amikor elolvasta, úgy látta, hogy egy kis kiegészítéssel érdemes beadni a TDK-ra.

– Azt szerettem volna megtudni, hogy a Forrón élő emberek, romák és nem romák ismerik-e a különböző jogvédő irodákat, az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodát. Kiderült, épp azok, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, nem is hallottak ezekről. Segítene a problémán, ha minden településen lenne egy ember, aki információkat tudna nyújtani a témában az embereknek – javasolja Katalin.

Majd elmeséli, hogy a kérdőívezésben a nagymamája is segített, ami szép példája családjuk összefogásának, és hogy mennyire fontosnak tartják a nagyszülők is, hogy az unokák tanuljanak. Katalin nővére pénzügyi-számviteli ügyintéző, az öccse géplakatos, húga pedig még általános iskolás.

– Ha majd meglesz a diplomám, szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol segíteni tudok a kisebbségnek, de szívesen vállalnék jogsegélynyújtást is például civil szervezeteknél – néz a jövőbe Katalin. A segítés már most sem áll tőle távol, közösségi szolgálat keretében szívesen foglalkozik hátrányos helyzetű gyerekekkel.

Hegyi Erika