„Az igazi szabadság hatalom és felelősség…”

Miskolc - 1848-ban a márciusi ifjak forgatták meg a világot. A mai ifjak mit gondolnak minderről?

Forradalom, szabadságharc, haza. Vajon mit jelentenek ezek a fogalmak a mai 18 évesek számára? Arra kértük őket, írják le. Olyan fogalmakat küldtünk el nekik, amelyek az 1848/49-es forradalom és szabadságharccal kapcsolatosak (válaszaikat lásd a lap alján). A Földes Ferenc Gimnázium diákjai kiválóan megbirkóztak a feladattal, és utána még egy kis beszélgetésre is vállalkoztak.

Az egyenlőség sem ugyanazt jelenti, mint 168 éve.

Kiss Virág

Ma egészen más

Veszprémi Tamás azzal kezdi, hogy ma azért egészen más a fiatalok élete, mint 168 évvel ezelőtt, a forradalom kirobbanásának idején. Ma a fejlett technikának köszönhetően szinte részesei lehetünk a világ különböző pontjain dúló harcoknak.

– Olyan, mintha mi is ott lennénk a forrongó, arab világ helyszínein, mintha mi is részei lennénk a szabadságukért küzdő népek összefogásának, a csodának – fogalmaz. Megmagyarázza, miért használta a csoda szót.

– Ha visszatekintünk a 19. századba, igazi csoda volt, hogy az emberek azért szálltak szembe egy nagyhatalommal, hogy szabadok lehessenek, és hogy az utánuk jövő nemzedékek is szabadok lehessenek. Csoda, hogy a közös cél összekovácsolta őket és hogy ugyanazt akarták.

Európa szabad

Kiss Virág arról a munkáról beszélt, amit a fogalmak kifejtésébe fektetett.

– Néhány szó nagyon közel állt hozzám. Az egyenlőség például, valamint a jövő és a szabadság. Nehezebb volt a testvériség lényegére rátalálnom, mert úgy érzem, a mai világban mindenki egyénieskedni akar inkább. Az egyenlőség sem ugyanazt jelenti, mint 168 évvel ezelőtt. Akkor épp az egyenlőség, azaz a nemzeti elnyomás ellen küzdöttek elődeink, ma pedig minden nemzet szabadon élhet, legalábbis Európában – állapítja meg Virág.

Összefogás, közös akarat

– A forradalom azt mutatta meg az embereknek, hogy az összefogás és közös akarat olyan erőt ad a nemzeteknek, amivel sikert lehet elérni – ezt már Horváth Lívia mondta lapunknak, aki szintén vállalkozott a fogalmak kifejtésére. Hozzátette: nagyon fontos, hogy ne felejtsük el hőseinket, és ezért jók az iskolai, munkahelyi vagy települési ünnepségek. Mert tulajdonképpen a kokárda, a műsorban vagy műsoron való részvétel is az összetartozás élményét erősíti.

– Az ünnep, az emlékezés lelkileg gazdagabbá tesz bennünket – fűzte hozzá Lívia. Megjegyezte: megérti azokat, akik a többnapos ünnepeken elutaznak pihenni, hiszen ha a szülők sokat dolgoznak, a családok ritkán lehetnek együtt, de az emlékezés napján azért mindenkinek illene legalább egy ünnepségen részt vennie.

Hegyi Erika

Szabadság:

Kiss Virág: Vágy és félelem. Szinte mindenki szabad akar lenni. Mindig. Bármennyire széleskörűek a jogaink, bármennyi lehetőséget kínál az élet. Sosem lehetünk igazán szabadok. Az igazi szabadság hatalom és felelősség önmagunkért is, amitől sokan félnek.

Horváth Lívia: Azt csinálhatok, amit szeretnék, a normális emberi értékhatárokon belül. Amíg mást nem bántok vagy hátráltatok a tetteimmel, addig szabad kezem van a döntéseimben. Tehát, ha valaki nem szabad teljes egészében, nem is teljesedhet ki igazán, mert a szárnyai le vannak törve, hiába szabad jogi értelemben.

Veszprémi Tamás: A nézeteimet nyíltan felvállalhatom retorzió nélkül. Beleszólhatok és beszélhetek a körülöttem történő eseményekről. Szabadon cselekedhetem azt, amit szeretnék, bárhol és bármikor, illetve ezt a jogomat senki és semmi nem gátolja.

Testvériség:

Kiss Virág: A „van bennünk valami közös” érzése. Lehet ez valódi rokoni szál, kialakulhat hosszú, együtt töltött évek és ismeretség során. Érezni szoktam néha akkor is, hogyha az utcán egy ismeretlenre nézek, és ő (20-ból ha egy, de) visszanéz rám. Mert mégiscsak mindannyiunk végzete, hogy itt a Földön tengessük mindennapjainkat. Ez bennünk a közös.

Horváth Lívia: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Úgy tekinteni embertársainkra, ahogy testvéreinkre is. Úgy, ahogy én szeretném, hogy mások is így gondolkodjanak felőlem. Vér szerinti rokonainknak ugyanúgy lehetnek gyarlóságai és erősségei, ahogyan bármely más embernek is.

Veszprémi Tamás: Képesek vagyunk minden különbséget, ellentétet félretenni, és együtt vállvetve küzdeni egy nemesebb célért. Illetve az, ha szükség idején ott vagyunk a társainknak, mint egy családtag, mint egy „igazi” testvér, és vigyázunk egymásra.

Egyenlőség:

Kiss Virág: Lehet 46-os lábad éppúgy, mint 37,5-ös. Lehetsz 190 centi magas éppúgy, mint 155 centi. Lehetsz kövér és lehetsz sovány, lehetsz nagyszájú és lehetsz félénk. Lehet rövid, szőke hajad, lehet az egész rózsaszín, lehetsz tetovált, lehetsz punk, lehetsz hipszter, sminkelhetsz, ha akarsz. Mindegy, honnan jöttél, mindegy, hogy hol és mennyiért dolgozol, mindegy, hogy fekete vagy, vagy fehér. Ember vagy. Ezért éppen annyit érsz, mint bárki más, semmivel sem kevesebbet. Ugyanakkor semmivel sem többet.

Horváth Lívia: Ez az egyik kedvenc szavam, lehet hogy azért, mert kiskorom óta erre tanítottak. Számomra ez a szó nem is igazán azt jelenti pozitív értelemben, amit valójában jelent. Nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanannyi terhet vállal, hanem azt, hogy a vállalni szükséges terheket egymáshoz és a saját helyzetükhöz képest egyenlően osztják szét. Akkor jelent jót ez a szó, ha nem a körülményekre használjuk, hanem az esélyekre.

Veszprémi Tamás: Két ember közt nincs különbség, ha az egyenlőségről beszélünk. Legyenek vagyoni, vallási, hovatartozási és nyelvi különbségek. Viszont ha lefejtjük ezeket a rétegeket, akkor ugyanolyan összetett, gondolkodó és bonyolult érzésekkel rendelkező élőlényt kapunk. Tehát minden ember ugyanazt a bánásmódot érdemli.

Haza:

Kiss Virág: Kölcsey és Vörösmarty. Ezen kívül itt születtem, és csak itt értik igazán, ha azt mondom: szeretlek, vagy azt, hogy Isten, vagy éppenséggel azt, hogy nagyon fáj. Máshol igazán nem értenek meg.

Horváth Lívia: Otthon. Egy hely, ahová mindig jó menni, és ahová mindig vissza lehet térni, bármilyen hosszú ideig is voltam távol. Akármilyen messze is vagyok, és akármennyire is lehet jobb az a hely a hazámnál, én akkor is visszavágyom, mert ott érzem magam biztonságban.

Veszprémi Tamás: A hely, ami minden szenvedés és viszontagság ellenére ott lesz és vigaszt nyújt, befogad és védelmet ad. A hely, amelyet szolgálni kell, ugyanis csak akkor vagyunk képesek normális életet élni. Mert haza nélkül nem teljes az ember.

Függetlenség:

Kiss Virág: A szabadsághoz kissé hasonló, ugyanakkor ha függetlenek vagyunk, nem biztos, hogy szabadok is. Lehetünk függetlenek egy másik kontinenstől, egy másik államtól vagy a szüleinktől. Ettől viszont nem feltétlenül leszünk szabadok. Függetlenek vagyunk, azt tesszük, amit akarunk, de amúgy nem vállaljuk az igazi szabadságot és ezzel együtt a felelősséget, csak függetlenek maradunk. Sokan függetlenek és kevesen szabadok.

Horváth Lívia: Szó szerint nem függök semmitől sem. Persze ez emberi értelemben véve nem biztos, hogy olyan jót jelent, hiszen mégiscsak vannak kötelezettségeink, felelősségeink. Ez a szó viszont egy nemzetnek teljesen mást jelenthet, mint egy embernek. Nem függnek semmilyen külső, nem nemzeti fennhatóságtól vagy esetleg más nemzettől, szabad kezük van a döntéseikben.

Veszprémi Tamás: A saját ügyeinket a nemzet szintjén kezelni tudjuk valamilyen külső tényező befolyása nélkül, és ha képesek vagyunk az önálló, függőségektől mentes életet élni, saját sorsunk kovácsává tudunk válni.

Hősiesség:

Kiss Virág: Ritka fogalom a mindennapokban. Hős. Hősiesség. Valami jót, valami nemeset jelent, valami magasztosat. Valami régit. A hős nagylelkű és áldozatkész. Manapság kevés a hős. De azért ismerek párat.

Horváth Lívia: Egy olyan tett, amikor valaki olyan eszméért áll ki, amely nem csak a saját, hanem egy nagyobb közösség vagy akár egy nemzet érdeke is. Gyakran tévesztik össze a „bátorság” szóval, holott ez más. A bátorság pozitív értelemben vett jelentése a hősiesség.

Veszprémi Tamás: Amikor a saját érdekeinket félretéve képesek vagyunk a közt szolgálni egy olyan áldozat meghozataláról való hajlandóságunkkal, amellyel jobbá tehetjük a környezetünk, akár a nemzetünk sorsát.

Jövő:

Kiss Virág: Lehetőségek. Bármi lehetek. Sok minden lehetek. Valami lehetek. Boldog lehetek?

Horváth Lívia: Sokszor kerülök szembe diákként ezzel a szóval, ugyanis kiskoromban mindenki ezzel nyaggatott: „mi leszel, ha nagy leszel?”. Most meg ezzel: „melyik egyetemre szeretnél jelentkezni?” Lehet, hogy elterveztem, hogy asztronauta leszek, vagy informatikus, vagy zenész és lehet, hogy be fogom jelölni a BME-t, de ez attól még nem lesz garantált. A jó és szép jövőért tennem is kell, nem mindig elég, hogy beszélek róla.

Veszprémi Tamás: Mindig van és lesz jövőnk, csak az a kérdés, hogy milyen. Ezért mindig törekedni kell, hogy az eljövendő generációk számára fényes és biztos jövőt építsünk. Ezért tudatosan kell élni és nem csak a saját érdekeinket kell előtérbe helyezni, hanem hazánkat egy jobb hellyé tenni.

Felelősség:

Kiss Virág: Komoly dolog, amivel nem lehet játszani. Ezért nehéz felnőni. Mindig ott lóg a nyakadban, viselheted önszántságból vagy erőszakkal rád is akaszthatják, mindegy, a tényeken nem változtat: felelned kell valamiért. Felelősséget vállalni persze önszántadból azt jelenti, hogy tudod mit akarsz, és ezért szükség esetén áldozatra is kész vagy. Ha képes vagy felelősségvállalásra, képes vagy felnőni.

Horváth Lívia: Diákként nekem azt jelenti, hogy tanulok, megcsinálom a leckéimet, diáktársaimra, tanáraimra tisztelettel nézek, és a lehető legjobb teljesítményemet nyújtom az iskolában. Felelős vagyok azokért a dolgokért, amiket elvállaltam, és ha már megtettem, nem ruházhatom át másra.

Veszprémi Tamás: Tudjuk a környezetünket szolgálni, képesek vagyunk a szolidaritásra. A feladatainkat minél jobban végrehajtani, illetve ha ezeket nem megfelelően végezzük el, akkor fel tudjuk vállalni az elkövetett hibát.