A zempléni Szegi a béke és a nyugalom szigete

Miskolc, Szegi - A 300 lelkes településen a lehetőségekhez igazítják az igényeket. Interjú: Gabura Csabával, Szegi polgármesterével.

Egy kistelepülés akkor lehet sikeres, ha olyan emberek irányítják, akik maguk is régóta lakói az adott falunak, akik igazán átérzik az ott élők problémáit. Szegi polgármestere, Gabura Csaba is ezek közé a településvezetők közé tartozik.

Most választották meg először, de nem ez volt az első indulása a polgármesteri székért.

Gabura Csaba: Így igaz. 2006-ban lettem falugondnok. Ez a munka azzal jár, hogy naponta szembesülök azzal, mi foglalkoztatja a helyieket, kinek milyen gondjai, problémái vannak. Rengeteget találkoztam a szegi emberekkel. Meglehetősen szoros kapcsolatba kerültünk, és ők kértek meg többen is, induljak a polgármesteri székért. 2010-ben több induló is volt, eloszlottak a szavazatok, akkor nem én nyertem. Az élet úgy hozta, akadt egy külföldi munkalehetőség, ezért elkezdtem kamionozni. Nagyon jó volt a kereset, sokfelé utaztam, olyan tájakra jutottam el, ahová egyébként nem nagyon lett volna lehetőségem, de a fuvarozás nem egy családbarát munkalehetőség. Túl sokat voltam távol a családomtól és éreztük, ez így nem lesz jó, ezért úgy döntöttem, hazajövök és itthon vállaltam munkát egy borászatnál, mert a borász szakmát is kitanultam. Már meg sem fordult a fejemben, hogy megint megpróbáljak indulni az önkormányzati választásokon, de 2014-ben egyre többen kerestek meg, induljak megint. El is indultam, de csak úgy, hogy tiszteletdíjasként vállalom, mert a munkámat nem akartam feladni.

Szegi nem nagy település, háromszázan lakják. Pont félúton fekszik Sárospatak és Tokaj között. Ha valaki a borászatokban nem talál munkát, más munkalehetőségre nem nagyon számíthat.

Gabura Csaba: Sajnos ez igaz, ezért aki csak teheti, máshol vállal munkát. Papíron több mint 300 lakosunk van, de ténylegesen körülbelül 270-en laknak itt a faluban, a többiek külföldön vagy az ország más területein dolgoznak. Itt helyben a mezőgazdasági közfoglalkoztatás az, ami lehetőséget kínál. Tavaly állattenyésztéssel indultunk. Akkor a sertésállománnyal foglalkoztunk, idén ezt szeretnénk szarvasmarhákkal is kiegészíteni. 2015-ben vásároltunk egy egyhektáros területet. 57 közfoglalkoztatottunk és egy négyhektáros gyümölcsösünk is van, ahol leginkább sárgabarackkal és szilvával foglalkozunk, de zöldségeket is termelünk. A föld jó hozzá, vannak olyan vásárlóink, akik gyakran látogatnak Sárospatakra és visszafelé utazva letérnek a főútról és bejönnek hozzánk paradicsomot és paprikát venni.

Jelenleg a településnek se iskolája, se óvodája és konyhája sincsen.

Gabura Csaba: Idősödik a falu, egyre kevesebb gyerek születik, nem volt értelme négy gyerek miatt óvodát működtetni. A falugondnoki busszal visszük a gyerekeket Bodrogkeresztúrba óvodába és iskolába. Házhoz megy a busz, így a szülők is nagyobb biztonságban érzik a gyerekeiket. Konyhát azt szeretnénk, mert egyrészt a terményeink is megvannak hozzá, így el tudnánk látni a konyhát megfelelő alapanyagokkal. Jelenleg a közétkeztetést úgy oldjuk meg, hogy Keresztúrból hozzuk ki az ebédet.

Milyen fejlesztések előtt és után van jelenleg a település?

Gabura Csaba: Pályázati forrásokból sikerült megújítani a ravatalozónkat, körbekerítettük a temetőt, parkosítottunk is. A 27 hegyaljai települést támogató turisztikai fejlesztések keretében létrehoztunk egy alkotóházat, ahhoz szeretnénk egy vendégházat is kialakítani. Van egy stégünk is, amelyet a Szegiért Közalapítvány működtet. Nyaranta rengetegen megállnak nálunk megpihenni, nagyon szép, ligetes Bodrog partunk van, szinte csábít a megállásra. Azon a területen szeretnénk egy kisállat simogatót is létrehozni.

A legtöbb településen igyekeznek szinte az egész falut vagy várost bekamerázni.

Gabura Csaba: Szegi a béke és nyugalom szigete. Pályázhattunk volna, de nem tartottuk fontosnak. Itt tényleg mindenki mindenkit ismer, ha egy idegen autó érkezik a faluba, akkor mindig van, aki szemmel tartja a mozgását, hol áll meg vagy csak egyszerűen továbbmegy. Nálunk nagyon békés természetű emberek laknak, akik vigyáznak egymásra.

- Bánhegyi Gábor -

Névjegy: Gabura Csaba

Született: 1982. 12. 07.

Mezőgazdasági szakközépiskolát végzett Miskolcon, dísznövény kertészként.

Jelenleg borászként dolgozik, tiszteletdíjas polgármester.

Nős, egy 8 éves kislány apja.