A láthatatlan szál: a szeretet

Kazincbarcika - Dupla születésnapi rendezvényt tartott a Kazincbarcikai „Teljes Életért” Egyesület és Klub.

Az egyesület a nyolcadik, a klub pedig a fennállásának tizenegyedik évfordulóját ünnepelte. Megható köszöntők, csillogó szemek, mögötte rendkívüli élettörténetek, jóban és rosszban egymásba kapaszkodó emberek, s egy különleges szellemiségű és összetartó erejű civil szervezet. Ez a legjellemzőbb a „Teljes Életért” szervezet ünnepi rendezvényére és mindennapjaira egyaránt.

Együtt vívjuk meg a mindennapok csatáit. Tokai Edit

Nem véletlen, hiszen ez az egyesület olyan területen végez kiemelkedő tevékenységet, mely még napjainkban is sokak számára olyan fájdalmas és tabutéma, mely kapcsán nehezen nyílnak meg. Ez pedig a legszörnyűbb és legfélőbb kór, a rákbetegség. A „Teljes Életért” Egyesület és Klub a Kazincbarcikán és a környező településeken élő, elsősorban emlőrákban érintett hölgyeket fogja össze, hogy együtt vívják meg a mindennapok nagy harcait, kisebb-nagyobb csatáit. Hogy együtt nevessenek-örüljenek, vagy éppen sírjanak, ha arra van szükség, vagy szomorú apropó. Annak szellemében, amit a nevük is sugall, hogy a gyilkos kórral küzdő tagjaik teljes életet élhessenek harcuk mellett vagy ellenére is.

A szeretet ereje

Az idén fennállásának tizenegyedik évfordulóját ünneplő klub az egyik legaktívabb és legösszetartóbb civil szervezet Kazincbarcikán. Elnöke és az elnökség tagjai minden erejükkel azon dolgoznak, hogy a rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedő sorstársak számára a második családot, egy mindig jelenlévő kapaszkodót jelentsenek.

– 2005-ben alakultunk azért, hogy segítséget nyújtsunk a műtéten átesett rosszindulatú daganatos betegeknek a gyógyulásban, a rehabilitációban és abban, hogy újra teljes életet éljenek a sorstársak – mondta az egyesület elnöke, Tokai Edit. – Azóta együtt vívjuk meg a mindennapok csatáit, együtt, egymást segítve, biztatva és bátorítva ezen a hosszú és olykor nagyon nehéz úton, de mindig reménykedve. Az elmúlt évben is nagyon sok szép, emlékezetes és tartalmas napot tölthettünk el együtt, ami erőt adott a további küzdelmekhez és szakmailag is sokat segített a tagoknak. Gondolok itt az orvosi előadásokra, szakmai konferenciákra, egészségmegőrző programokra, amelyek rengeteg támogatást nyújtottak ahhoz, hogy ne elszenvedői, hanem tudatos alakítói legyünk az életünknek. Emellett szinte minden hónapban szerveztünk olyan nagyobb közös programot, amely a teljesebb életet célozta meg.

Az elnök asszony az ünnepi rendezvényen is csokorba kötve sorolta a sok-sok közös élményt és programot.

– Együtt örültünk elért sikereinknek és együtt is sírtunk, amikor az élet úgy alakította. De tevékenységünk minden mozzanatában érvényesült az emberi méltóság tisztelete, a humánum, a szeretet és a betegtársak iránti felelősségvállalás – mondta Tokai Edit.

„Számítunk Önökre!”

Az ünnepi rendezvényen több köszöntő is elhangzott, melyek közös gondolata az volt, hogy a szervezet által végzett munka egyszerre sokoldalú és kiemelkedő, ugyanakkor hiánypótló és példaértékű.

Szabó János, a Rákbetegek Országos Szervezetének elnöke beszédében ezt hangsúlyozta, megfogalmazva azt is, hogy az egyesület munkája nemcsak a tagok, hanem az országos szervezet számára is nagyon fontos. Klimon István alpolgármester a város, Tóth Gábor ügyvezető-igazgató pedig a helyi kórház részéről erősítette meg ezt, majd Csősz Béláné a tagok szemszögéből világított rá a klub működésének és szellemiségének, az összetartozás erejének szükségességére.

Ennek jegyében a házigazdák külön köszöntötték az egyesület nagykövetét, dr. Tóth Lászlóné Lacza Zsuzsannát, az Anita Hungária ügyvezető-igazgatóját. Zsuzsannát 2014-ben, a rendkívül sikeres kazincbarcikai Európa Donna Napon választották meg a helyi szervezet nagykövetének, elismerve eddigi kiemelkedő pártoló és támogató tevékenységét. Emellett külön köszönetet mondtak az állandó támogatóknak, mecénásoknak, akik az egyesület mindennapjait anyagi, erkölcsi és tárgyi támogatásokkal segítik.

A jubileumi programot Visz­lai Márk és Schultz Vera Magdolna táncosok, valamint Haszon Gyula trombitás műsora színesítette, de volt közös nótázás és természetesen tombolasorsolás is.

Március első hétfőjén tehát ünnepi díszbe öltözött a tagok és pártolók szíve és lelke, de a közös megemlékezés és „erőgyűjtés” után következnek a szürke hétköznapok. Az újabb küzdelmek, remények, harcok időszaka, melyben a tagok nincsenek egyedül, hiszen mindenben számíthatnak egymásra, a szervezet támogatására, hiszen ott van közöttük az a bizonyos láthatatlan szál… S ezzel összekötve Kossuth Lajos gyönyörű gondolatainak jegyében élnek: „Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újra kezdeni”.

ÉM