2016.02.21. 12:12
”A pályaudvar már egy megszokott állomás”
Miskolc - A vasútállomás jelképesen is, meg gyakorlatilag is a települések egyik kapuja. A vonattal érkező a peronra leszállva lép be a városba. Szunyogh László írása.
Miskolc - A vasútállomás jelképesen is, meg gyakorlatilag is a települések egyik kapuja. A vonattal érkező a peronra leszállva lép be a városba. Szunyogh László írása.
Pesten a Keleti és a Nyugati pályaudvar főhomlokzatai maguk is egy-egy nagy kaput formáznak. A miskolci „indóház” más. Pavilonos tömegformálású, Pfaff Ferenc, a monarchiabeli idők vasúti főépítésze tervezte, s így hasonló a pécsihez, a kolozsvárihoz. (Egyébként a Gömörit is ő tervezte.) Számunkra kedves, megszokott kapu. Ha vonattal jövök, a nyéki tavak, a Bükk, az avasi lakótelep látványa, s aztán a pályaudvar jelzik, hogy hazaértem. A peronok fölötti mérnöki vasbeton szerkezet formálása és bravúrja (váltott lábakkal kevés hasznos helyet vesz el) is mindig büszkeséggel töltött el; a modernséget, a prosperitást sugallta. S bár nekem kedves is, „megszokott” is volt, be kell valljam, ha vendéget hoztam, fogadtam, szégyenkeztem is. A sötét, koszos, összefirkált aluljáró, a már említett perontető a későbbiekben elkoszolódott, megroggyant, alátámogatott állapotában hát nem egy méltó városkapu, inkább az országban amúgy is elterjedt sötét iparváros sztereotípiáját erősítette. Az állomás homlokzatait is fekete korom borította. Szinte csak a felújítás után került napvilágra az épület szépsége, nem véletlenül kapott érte Papp László miskolci tervező rangos nemzetközi díjat.
S volt, van egy másik gondja is a Tiszainak. Pesten a Keleti a Rákóczi útig, a Nyugati egészen a Nagykörútig, de mindenképp egészen a belvárosba vezetik be a vonattal érkezőket. Miskolcon ez nem így alakult, a Tiszai mindig is a város szélén volt. De így is nagy forgalmat bonyolított, s lehet, hogy épp ennek a forgalomnak és a periférikus helyzetnek is köszönhető, hogy Budapest és Pozsony után itt indult az országban harmadikként villamosközlekedés, a város két széle, a Verestemplom (Szent Anna) és a Tiszai között, hiszen valahogyan be kellett jutni a városba. Még közvetlen út se nagyon volt, a „10 percen túl is zárva tartható” sorompóval induló Vörösmartyt leszámítva, az első villamos is megkerülte az egész Selyemrétet. Az állomást tulajdonképpen csak arra használjuk, amire való, innen indulunk, s ide érkezünk meg, itt rögtön „átszállunk”. Vasútra, villamosra, buszra, autóra, biciklire. (Divatos ma az „intermodeális csomópont” kifejezés, de hát a Tiszai pu. mindig is az volt.) Így aztán hiába volt az archív képeslapokon is megcsodálható szép tér, a képek tanúsága szerint nem volt nagy élet rajta. Ezen aztán tovább rontott, vagy igazán akkor romlott, amikor a villamoshurkot kialakították. (Addig kitérős rendszerű fejállomás volt, a vezető ült át a szerelvény másik végébe.) Onnantól a tér már nem működhetett térként, egy közlekedési demarkációs terület lett, középen ugyan parkosítva, de megközelíthetetlenül, a pihenő villamosvezetőkön kívül csak a 19-es páncélvonat másolata ácsoroghatott benn. Aztán továbbcsökkentek a tér használhatósági lehetőségei, amikor különböző szintű korlátokkal terelték az embereket az aluljárókba.
Nagyon jó, hogy rendbe rakjuk ezt a teret, örülök a fejlesztésnek.
Nagyon jó, hogy rendbe rakjuk ezt a teret, örülök a fejlesztésnek. Nem ismerem a terveket, csak a sajtóban láttam a látványképeket. Látom, hogy a villamos már nem megy be a térre, a keleti szélén csatlakozik majd az állomáshoz, gondolom, így fedetten lehet majd átszállni vonatra, buszra. Ugyanakkor, ha a villamos is kikerül, vajon lesz-e élet a téren, lesz-e használója a területnek? S amennyire az állítólagos föld alatti átvezetések engedik, legyen sok árnyékot adó fa is, hiszen globálisan felmelegedő időjárásunkban ez már elengedhetetlen.
Látom, hogy „a kör négyszögesítve” lett. Valamilyen szinten az Újgyőrin is elhagytunk egy körteret, s talán kicsit itt is siratjuk a megszokott „kört”. De megszokjuk majd az újat is. S nem a címben idézett EDDA-nóta keserű beletörődésével, ha szép és jó, ha sokkal szebb és jobb lesz, mint az eddigi. Ebben bízom, s hogy a tervező miskolci építészek beletették szaktudásuk mellett miskolciságukat is.
Intermodális csomópont, azaz vasút-, villamos, helyi és helyközi autóbusz-, taxiállomás lesz egyben. Kiss and ride, azaz “csók és utazz” helyek is kialakításra kerülnek, melyek pár perces megállást biztosítanak majd az autósoknak, akik elkísérik ismerőseiket, majd rövid búcsúzást követően elhagyják a parkolót.
